Szegednek nincs miért szégyenkeznie! – interjú a Dystopia zenekar frontemberével

Nem mindennapi eseményen van túl a szegedi Dystopia zenekar, ugyanis egy nyolc napos, hat állomásos spanyolországi turnéról tért haza nemrégiben a banda. A spanyol útról az együttes énekes-gitárosát, Vári Gábort kérdeztük.

- Honnan jött a spanyol turné lehetősége?

- Kedves ismerőseim, Az Ann My Guard zenekar, pontosabban

Baumann Eszter Anna

hirdette meg egy „Zenekari Menedzsment” című facebook csoportban, hogy az európai promo turnéjuk spanyol szakaszára keresnek kísérőzenekart. Felvetettem a többieknek, hogy menjünk, és bár eleinte azt hittem, hogy hülyének fognak nézni, hiszen nem vagyunk már tizenkilenc évesek, furcsa módon mindenki belement. Három hét alatt így vagy úgy, de mindenki tisztázta a dolgot a munkahelyén. Úgy voltunk vele, hogy ez a turné megadná a végső löketet az új felállásnak. Sokáig nem tudtunk mit kezdeni az állandó dobos hiányával, de amikor

Andris

(Rácz András dobos) bekerült a csapatba, újra elkezdtek megjelenni bennünk azok az érzések a zenekarral kapcsolatban, amik már régóta nem voltak meg. Tehát úgy voltunk vele, hogy csináljuk meg, nagyon jó alkalom lesz arra, hogy összeszedjük magunkat, csapatot építsünk és még nyaralásnak sem utolsó.

- Mikor érkezett a vérfrissítés a csapatba?

- Andris körülbelül másfél éve, a 2014 áprilisában tartott lemezbemutató koncertünk után csatlakozott hozzánk és rögtön hozott egy adag gyermeki lelkesedést a zenekarba. Belement a bandába sok-sok év, de nem úgy, mint például egy Subscribe esetében, akik tényleg nagyon intenzíven csinálták (és persze meg is lett az eredménye). Mi is mindig igyekeztünk minőségi zenét alkotni, de ha úgy éreztük, hogy ez erőnkön felüli feladat, akkor nem erőltettük. A magunk tempójában haladtunk, és ez továbbra is így lesz. Ezzel együtt kicsit mégis egyfajta újjászületésnek élem meg azt, hogy újra teljes a felállásunk, attól függetlenül, hogy játsszuk és imádjuk azokat a számokat, melyeket a múltban írtunk és mások is szeretik szerencsére. http://www.youtube.com/watch?v=j6PzjqD-j9I

- Mennyire lehet ezt a megújulást összeegyeztetni azzal, hogy mindenki dolgozó ember a bandában?

- Rendkívül nehéz összehangolni a dolgainkat, de ez régen sem volt másképp. Például mikor én két évig Budapesten dolgoztam, és már terjengtek olyan pletykák a Szegeden, hogy ki akarok lépni. Mondjuk olyanok is, hogy Angliában vagyok! (nevet) Emlékszem, egyszer le is ültettek a többiek, hogy tényleg ki akarok-e lépni? Dehogyis akartam! (nevet) Az biztos, hogy a mindennapos együtt lógás kikopott a fősulis évek után, amit tök nehéz visszahozni, főleg úgy, hogy

Petinek

(Bajusz Péter basszusgitáros) gyermeke is született, és mindenki keményen dolgozik a maga területén. Amikor nem tudjuk megoldani az együtt töltött időt, akkor is valahogy tartanunk kell magunkban a közösségtudatot anélkül, hogy ténylegesen fizikailag együtt lennénk. Hetente egyszer próbálunk - ha meg tudjuk oldani, illetve a közösségi oldalon működik egy„virtuális backstage”, ami jelentős segítség.

- Térjünk vissza a spanyolországi turnéra. Tudnál mesélni róla?

- Nagyon pozitívan éltem meg. Elméletileg a szervezéssel sem voltak gondok, de azért gyakran adódott olyan szituáció, amikor kiderült, hogy valami nem pontosan úgy van, ahogy elvileg le lett beszélve. Ahogy haladtunk dél felé, úgy beszéltek egyre kevésbé az emberek angolul, ami idővel egyre kínosabbá vált. Igazi csapatként kellett együttműködnünk, hogy minden flottul menjen. A turné első állomásaként Sant Feliu de Guíxols-ban játszottunk, egy nagyon szép katalán halászvároskában, ahol egy olyan klubban játszottunk, amit egy házaspár üzemeltetett és óriási vendégszeretettel fogadtak minket. Aztán jött Bilbao, ami szintén nagyon barátságos hely, az idős emberek kint beszélgettek este az utcán, békés atmoszféra lengte be a helyet. Utána mentünk Madridba, ahol nagyon érződött az elvárosiasodás. Helyenként olyan hangulata volt, mint Budapest rosszabb hírű kerületeinek, csak még szűkebb utakkal. Turisztikai szempontból természetesen gyönyörű szép város - bár nem nagyon volt időnk nézelődni, ugyanis a turné elején nyolcszáz kilométereket utaztunk le naponta, minden este koncert, szóval eléggé összesűrűsödött a program. Valenciában kiderült, hogy igazából egy körülbelül száz kilométerre lévő helyen játszunk, egy Alzira nevű, nagyon aranyos városban, ahol viszont buktuk a szállást, mert nemzeti ünnep idején értünk oda, amikor mindenki lement délre. Madridban emlékszem, mondták is, hogy ne számítsunk nagy közönségre, mert szieszta van délen. Mivel nem sikerült szállást szereznünk, úgy döntöttünk, hogy ott alszunk a helyen, azonban nem sikerült elzavarni az embereket: reggel hatig ott maradtak, nem lehetett őket elhajtani. De kárpótoltuk magunkat, mert másnap Valenciánál megfürödtünk a tengerben. Sok helyen azzal szembesültünk, hogy nem lehet elég későn kezdeni a koncertet, volt, amikor hajnali kettő körül gyűltek össze az emberek, nem lehetett semmit sem teljesen kiszámítani, volt ahol működött, máshol pedig egyáltalán nem.

- Hogy látod, sikeres volt promóció szempontjából a turné?

- Egy ilyen útnak, mikor egy zenekar elmegy egy másik országba, elég jó promóciós értéke van, mert érdekes. Ha egy helyi klubba eljön egy külföldi zenekar, az is érdekességszámba meg - ebből a szempontból teljes mértékben megéri. Nekünk is megadta az adrenalin löketet. Egyik napról a másikra csináltuk, igazán fárasztónak kellett volna lennie, de nagyon élveztük, és mindenhol összegyűlt annyi ember, hogy azt éreztük, megérte. Meg nyilván mi is adtuk a maximumot.

- Mennyivel másabb a spanyol közönség, a koncertek, mint itthon?

- Nincs nagy különbség, nincs az, hogy odaát kolbászból van a kerítés, ott is ugyanúgy meg kell küzdeni minden egyes emberért, aki eljön. Taragonában például volt egy nagyon igényes hely a város szélén, tehát egy elvileg nem frekventált helyen, mégis rendelkezett a hely egy állandó közönséggel, akik szépen megtöltötték a helyet. Nagyon szituációfüggő, hogy éppen az adott városban van-e egy olyan közösség, aki szereti ezt a zenét és szeretné támogatni. Madrid ebben a tekintetben valószínűleg olyan lehet, mint itthon Budapest, vagyis, ha nem vagy nagyon ismert, akkor nagyon meg kell küzdened egy kis sikerért, de más városokban, mint például Bilbaoban az emberek már csak kíváncsiságból is lemennek a koncertekre kulturálódni.

- Mi volt a legfőbb tapasztalat, amivel a turnén gazdagabbak lettetek?

- Az, hogy nagyon szeretjük ezt csinálni! A végén már volt fáradtság, zsörtölődés, satöbbi, de mostanra kipihentük, és most már látszik, hogy egy ilyen minőségű és mennyiségű élmény felfrissíti az ember elméjét. Önbizalmat és lendületet nyertünk ez által, és így lelkesebben menetelünk előre a továbbiakban is. Olyan praktikus előnyei is voltak, hogy kénytelenek voltunk rendbe szedni magunkat merch szempontjából. Régóta tartoztunk magunknak azzal, hogy a legújabb album kijöjjön CD-n, de eddig mindig volt valami más prioritás. Az tény, hogy nem gazdagodtunk meg belőle ez alatt az egy turné alatt, vettek néhány CD-t és pólót, de szerencsére maradt itthonra is!

- Mikor láthatunk valamit ebből az új lendületből? Mikor jön új Dystopia hang- vagy képanyag?

- Alakulnak az új számok, már tűkön ülünk, hogy mikor mutathatunk valami újat. Felmerült az az ötlet, hogy most lesz tíz éves az ebben a felállásban készített első demónk, és arról gyakoroljunk már be pár számot a

, de lehet, hogy erre most nem lesz kapacitásunk. A legtöbb energiát most igyekszünk arra fordítani, hogy mind zeneileg, mind más szempontból előre tudjon lépni a zenekar. A legutóbbi albumunk promóciós potenciálját sem használtuk ki még rendesen, néhány számra biztosan készül még videó mielőtt új hanganyaggal állunk elő. A Sting feldolgozásunk nézettsége egészen jól alakul, tehát mindenképp erősítünk még ezen a fronton. http://www.youtube.com/watch?v=IzGeDTP0vkw

- Új album várható vagy inkább kislemezre gyúrtok? Szerinted melyiket érdemesebb kihoznia a zenekarnak?

- A kis zenekarok életének szerves része egyfajta szélmalomharc, mert nagyon nehéz elkapni az emberek figyelmét, akiknek viszont sikerül, azoknak nem árt, ha albumban gondolkoznak. Ha már figyelnek az emberek, akkor már ömlesztheted az információt. A magam részéről én is jobban szeretek teljes albumot hallgatni akár futáshoz vagy bármi máshoz, mert van benne tartalom és nem kell folyton újraindítgatni. A három számos EP-k promóciós célokra jók lehetnek, bár arra egy jó szám is elég  Akik pedig tényleg végighallgatnak 3 számot, azok közül szerintem sokan egy teljes albumot is végighallgatnának, hogy lássák, mennyire van mondanivalója a zenekarnak. Ez attól is függ, hogy mennyire akarnak kultúrát fogyasztani az emberek. Láttuk a turné során is, hogy ahol jól élnek az emberek, nem feltétlenül ragadnak le a mindennapok gondjainál, hanem rászánják az időt és azt a bizonyos összeget arra, hogy szórakozzanak és kulturálódjanak. Nem csak a zenei életre igaz, hogy a minőség nem csak árszínvonal, hanem morál kérdése is. A jó morált viszont nehéz fenntartani úgy, hogy ennyire kevés marad akár innovációra, akár bármi másra, egyszerűen arra, hogy valaki élje az életét. Idővel egyre szélesebbre nyílik az olló, és azt veszi észre az ember, hogy nagyon nehéz megvalósítania az álmait. Itthon egyszerűen nem arra lett kitalálva az egész bürokratikus rendszer, hogy megkönnyítse az ember dolgát, holott pont ez lenne a feladata. Mindettől függetlenül derűlátó vagyok, szerintem kifejezetten javul a helyzet, még a zene világában is. Érdemes figyelni például a különböző pályázatokra. A stúdiómban több zenekar is pályázati segítséggel tudja felvenni az anyagait. Ami pedig a városunkat illeti, zenekarok szempontjából igen erős a felhozatal, és a köréjük épülő infrastruktúra is folyamatosan fejlődik. Azt kell, hogy mondjam, Szegednek nincs miért szégyenkeznie.