Fish! zenekar – Egyszer ettünk bajai halászlét. Nagyon rossz volt!

A Szegedi Ifjúsági Napokon fellépett budapesti Fish! zenekarral készített interjúnk során nemcsak a halászléről, hanem a koncertezésről, új dalokról, lemezkiadásról, alkotási folyamatokról, Szegedről is beszélgettünk. Kérdéseinkre Kovács Krisztián (Senior Hal), az együttes énekese és Gajdos Mátyás, a banda gitárosa válaszolt.

Itt szoktátok felvenni a lemezeiteket. Mi köt még Szegedhez titeket?

Gajda Mátyás

: Itt él az öcsém és a húgom is. Szeretjük Szegedet, Zsoltinak (

Binges Zsolt

, a zenekar basszusgitárosa) vannak itt régi csoporttársai, mert a városban tanult.

Kovács Krisztián

: Visszatérve, a kérdés első felére, igen, itt vesszük fel a lemezeinket

Vári Gábornál

. Gyakran csak lejövünk egy-két napra. GM: S nagyon szeretjük a harcsahalászlét. De nem azért, mert a név kötelez.

Szegedi, vagy bajai?

KK: Egyértelműen a szegedi, nagyon szeretjük. Egyszer játszottunk a bajai halászléfesztiválon, s ott kellett ennünk abból a másikból. Nagyon rossz volt. Hozzáteszem, inkább úgy válaszolnék, hogy a tiszait szeretjük, tehát ahol passzírozott halászlé van. Miskolcon, Tokajban is nagyon jókat ettünk. GM: Most vasárnap is halászlét csináltunk bográcsban.

Új számotok a Ne is figyelj rám sokkal poposabb, mint a korábbi, s ezt is kommunikáltátok róla. Egyszeri kísérlet, vagy később is terveztek hasonló számokat?

https://www.youtube.com/watch?v=35_W2oltPl4 KK: Nem nagyon gondolkodunk hasonlóban, ez inkább stílusgyakorlat volt. Van egy „eredeti” verziója is, amely egy teljesen adekvát Fish! dal. Azt szerettük volna kipróbálni, hogy mi lesz akkor, ha csinálunk egy dalt, amely szinte trójai falóként beveszi az MR2 slágerlistáját. Hasonlót már készített korábban a The Offspring, a Bloodhound Gang, vagy a Good Charlotte is, akik szintén viccből összedobtak egy-egy ilyen számot. Az ötletünk annyira bejött, hogy végül heteken át vezette a Petőfi Rádió játszási listáját a dal. GM: Lehetne egy albumunkon minden szám más. A lényeg, hogy egy akusztikus gitáron el lehessen játszani. KK: Igen, mindegy, hogy mi a körítés, fontos, hogy egy szál gitárral is dal legyen, akár reggae, akár deaf metal műfaja. Ami igazán furcsa a Ne is figyelj rámnál, hogy senki nem szólt egy rossz szót sem, hogy például eladtuk magunkat. Annak szintén örülök, hogy ez a szám élőben is működik.

Koncerten melyiket játsszátok?

GM: A rendes Fish!-est. Felvettük az eredeti verziót is a stúdióban, belőle készült a remixelt változat. Ez utóbbi végül annyira megtetszett a zenekarnak, hogy ezzel álltunk elő. A dolog csimborasszója az, hogy január óta egy zseniális új dobosunk (

Hámori Dávid

– szerk.) van, aki nem szerepel a dalban.

Hogyan zajlik az alkotói folyamat? Mennyiben változtat rajta, hogy új dobosotok van?

KK: Mindenképpen gyorsabb lett, ezért történt ez az általam „minőségi cserének” nevezett lépés, jóval könnyebben megérti Dávid, hogy mit szeretnénk. Nagyjából úgy zajlik az egész, hogy erőltetem a saját elképzeléseimet, ők hozzáteszik a sajátjaikat, leordítom a fejüket, s végül úgy is az lesz, amit én akarok. Két (azaz a megjelenés időpontjában már csak egy – szerk.) hét múlva jön ki egy új, háromdalos EP Gyújtsuk fel! címmel. Terveink szerint egy tíz dalos lemezt szeretnénk felvenni, három számonként megjelentetve, amely december végére állna össze.

Hasonlóan, mint a Blind Myself a Négyszögöl esetében tette?

KK:

Igen, így van

. Eddig mindig lemezekben gondolkodtunk, de már az előző, Konzervzene című albumnál bejött, hogy megelőlegeztük három dallal. Inkább a dalpromóra szeretnénk hangsúlyt helyezni, bemutatva egy-egy olyan dalt, amely biztos sláger lesz, vagy pont ellenkezőleg, nem fogják soha játszani a rádiók.

Lesz ebből is a végén egy „kézzel fogható” termék, mint a Konzervzenénél egy konzerv?

KK: Még nem tudjuk, itt még nem tartunk. Furcsa, mert korábban mindig tele voltunk ötletekkel, de most nem is biztos, hogy lesz kézzel fogható megjelenés. Ma már mindenki mp3-ban adja ki a dalokat, de szerencsére van egy lojális közösségünk, aki szereti birtokolni a dalokat. GM: Mindig igyekszünk valami extrát nyújtani, a Sav díszdobozban volt, minidiscen jelent meg.

A koncerten gyakran beépítetek betétként egy-egy dalba ismertebb popszámokat. Honnan jött ez az ötlet? Turnénként alakítjátok, vagy improvizáltok?

GM: Úgy került elő, hogy sosem tartottuk túlzottan egyedi zenekarnak magunkat, úgy gondoljuk, nincs új a Nap alatt. Próbálgattunk, s meglepődtünk: ez a téma például pont megegyezik

Britney Spears

egyik dalával. Visszagondolva: legelőször egy egyetemi gólyatáborban jöttünk erre rá a

Hangover

című dallal kapcsolatban. KK: Fura, hogy szezonális jelleggel működik, egy-egy fesztiválidőszakot ugyanazzal csináljuk végig. Néha viszont a turnébuszban énekelve derül ki, hogy hopp, ezt pont passzol. Szándékosan nem csinálunk ilyet, inkább próbákon jön elő. Most a SZIN-en zárul a fesztiválszezon, a klubokba már más repertoárral készülünk, hogy se a látogatóknak, se nekünk ne legyen unalmas.

Azt mondtátok nem érzitek túl egyedi zenekarnak magatokat. Mégis hol volt az a pillanat, ahol úgy éreztétek, hogy ez már a Fish!?

GM: Eladtam a múlt héten egy erősítőm tokját, s beszélgettem a vevővel, mondta, szereti a Fish!-t, mert ha belép egy koncertjükre, azt látja, hogy ez egy zenekar. Ha már halak vagyunk, szeretjük felkavarni az állóvizet. KK: Zeneileg, a Sav című album megjelenése idején éreztem, hogy összeértek azok a hatások, amelyeket szerettünk volna. 2009-ben az első magyar nyelvű albumunknál, a Csinálj egy lemezt”-nél még nem éreztem ezt, elégedetlen voltam a magyar nyelvű énekemmel, túl sok minden volt egyszerre. Azt gondolom, hogy ez egy folyamatos fejlődés, amiből a Konzervzenénél kihoztuk a maximumot. Igen, nincs benne semmi új, de pont a KiMitTube-bal kapcsolatban gondolkodtam rajta, hogy a dal számít. Mindenki ezerszer összerakott panelekben gondolkodhat csak, de az nem mindegy, hogyan adjuk elő. Számít az énekhang, a szövegvilág. Nálunk is van egy aura – amiről Matyi beszélt -, amelyből bármikor kiderül, hogy mi vagyunk a Fish!

S kiknek szól a Fish!? Ki a célközönségetek?

GM: Eléggé önző ember vagyok, így addig fogom csinálni, amíg jól érzem magamat. Ha van még pár plusz fül, annak nagyon örülök. Nem az a legfontosabb, hogy halálra keressünk magunkat. KK: Alapvető, hogy ne tekintsük megélhetésnek a turnézást. Sokan kérdezik, hogy miért nem csinálunk a Ne is figyelj rám címűhöz hasonló dalokat. Azért, mert nem a sok pénz keresése a célunk, s mert mi nem ilyenek vagyunk. Akkor is ezt csinálnánk, ha csak tíz ember nézné meg. Számunkra mindenki potenciális törzsközönség, aki úgy gondolkodik, mint mi. https://www.youtube.com/watch?v=p9D_6UZa6l0&list=RDHC8FyXLrj7zlA&index=2

Mint a Majdnem Kalifornia klipjében?

KK: Igen, vagy mint az öreg

Lemmy

(a Motörhead frontembere – szerk.). Amíg össze nem rogyunk a színpadon. Habár idén kevesebbet játszottunk, mint a korábbi években. A szokásos fesztiválköröket rójuk, s ez egy furcsa év, több innen ismert zenekar (pl. Subscribe, Heaven Street Seven – szerk.) feloszlik, de mi rójuk tovább a köröket.