Pálinkafőző malmok – amikor egy kis mellékesre tesz szert a molnár

Ozsváth Gábor Dániel néprajzkutató tartott előadást egy kárpát-medencei különlegességről, a pálinkafőző malmokról.

A néprajzkutató már bevezetőjében leszögezte, a pálinkát ma törvény védi, szigorú szabályoknak kell megfelelnie, de nem tagadhatjuk le, hogy a Kárpát-medence több részén főznek jó pálinkát. Miből készülhet a pálinka? (Az újságíró egykori egyetemi oktatója szerint bármiből, akár traktorgumibelsőből. Igaz, ezt nem védi törvény.) Szőlőből, vagy más gyümölcsből (például szilvából, almából) készülhet pálinka, ezeket a XV-XVI. században égett vagy égetett bornak hívták. Alapanyagul szolgálhattak gabonafélék – így rozs, árpa, hitvány gabona, vagy bő termés esetén tiszta búza is -, malompor, sőt lengyel hatásra burgonya is (arrafelé ez utóbbit vodkának nevezik) - mondta el

Ozsváth Gábor Dániel

.

Már egy újkori, móc vidéken készült metszeten megfigyelhető, hogy valamiféle gépesítést alkalmaztak a román parasztok. Manapság egy malomban található pálinkafőzde rendelkezik üstházzal, kazánnal, átkötő pipával, a hűtést hűtőspirál rendszerrel, vagy duplafalú csöves módszerrel oldják meg – hangzott el az előadás során. Ma is több helyen léteznek olyan malmok, ahol pálinkafőzés is folyik, vagy folyt. A néprajzkutató főleg erdélyi példákat hozott, így Nagyszebent, Torockót, Vaskót, Fogarast, de például az egykori nagyvázsonyi vízi malom helyén is ma pálinkafőzde működik. A szintén romániai Szaploncán pedig összekötötték a malmot és a pálinkafőzést a turizmussal: az épületben szálloda is működik. A romániai malmokról vetített képeken érdekes volt látni, hogy a patakok és a víz erejének továbbításában gyakran kiszolgált kerékpárláncok segédkeztek.