Szent Johanna és az Aranypolgár – 100 éve született Ingrid Bergman és Orson Welles

A filmművészet két kiemelkedő alakja, Ingrid Bergman és Orson Welles születésének századik évfordulójáról kamarakiállítással emlékezik meg a Somogyi-könyvtár.

Ingrid Bergman

(1915-1982) svéd filmszínésznő a Casablanca, Gázláng, Akiért a harang szól, s még számos, világsikerű film főszereplője volt. Háromszor kapta meg az Oscar-díjat (Gázláng, Anastacia, Gyilkosság az Orient Expresszen), de jelölték a Szent Johanna című film főszerepében nyújtott alakításáért is. Olyan rangos rendezőkkel forgatott, mint

Gustav Molander, George Cukor, Alfred Hitchcock, Albert Fleming, Roberto Rossellini

.

Orson Welles

(1915-1985) amerikai színész, színházi és filmrendező első jelentős játékfilmje, az Aranypolgár rendező-főszereplőjeként robbant be a filmvilágba. Korábban rádiósként szerzett hírnevet: a

H. G. Wells

Világok harca című fantasztikus regényéből készült rádiójáték hallgatói valóságnak hitték a földönkívüliek invázióját, s az ország több pontján kitört a pánik. Filmrendezőként és -színészként is elismerték, többek között Az óra körbejár, Macbeth, Othello, A gonosz érintése című filmjei révén. Ingrid Bergman és Orson Welles életművét a Somogyi-könyvtár könyveiből, folyóirataiból és filmjeiből készült válogatás vázolja föl. A kiállítás augusztus 1-ig tekinthető meg.

A kamaratárlat ajánlója szerint:

„Orson Welles egy gyermekarcú óriás, robusztus fatörzs sötét árnyakkal és csicsergő madarakkal, olyan kutya, amely eltépte a pórázt, aztán elszenderedett egy virágágyásban. Tevékeny naplopó, bölcs őrült, a megtestesült magány, melyet körülvesz az egész emberiség. Így látta Jean Cocteau a filmművészet e különös, meg nem értett alakját.” „Ingrid Begman sem kevésbé különc egyénisége a hollywoodi filmgyártásnak, hiszen levelet írt Roberto Rosellini olasz rendezőnek, az olasz neorealizmus elindítójának, melyben méltatta művészetét, és felajánlotta szolgálatait az európai film számára. Szakított nemcsak Hollywooddal, de akkori férjével és közös leányukkal is, hogy szabadulhasson a filmipar lélekölő kötelékeiből.”