Színházi szabóság – ahol tényleg a méret a lényeg

A színház a látványra épít, ahol szórakozhatunk, ahol elfeledett vagy képzelt világokba csöppenhetünk. A díszlet és a jelmez nemcsak a nézővel képes elhitetni a néhány órára felépített különleges univerzum valódiságát, hanem a színésznek is segít a karakterábrázolásban. Nem mindegy tehát, hogy a rendező kit bíz meg az általa megálmodott színpadi elemek megtervezésével és kivitelezésével. Legutóbb Sánta Lászlóval, a Szegedi Nemzeti Színház főszabászával beszélgettünk.

„Alsónadrágot, trikót, munkásruhát, sőt, fűzőt is kellett már készítenem férfinak. Itt aztán tényleg van minden, már nem érhet meglepetés!”

Sánta László

10 éve dolgozik a szegedi teátrum színfalai mögött, ez idő alatt pedig számos rendező és jelmeztervező elképzeléseit valósította meg. Legyen szó letisztult klasszikusról, modern köntösbe bújtatott drámáról, kortárs darabról vagy gyermekelőadásról, a színház főszabászának már minddel volt dolga.

„A jelmezeket kiszabom, ruhapróbán bejelölöm a szükséges igazításokat, majd a kolléganők készre varrják. Minden színész mérete megvan a műhelyben, majd a meglévő terv szerint a kapott anyagokból elkezdem kiszabni a jelmezt” – csapott a szakma közepébe Sánta László, aki rögtön a divatiskola befejeztével csöppent a szegedi teátrum egyik próbaszabászati megmérettetésére, s került végleg a színház alkalmazottai közé. A főszabász a meglévő tervek és utasítások alapján szoros együttműködésben dolgozik a rendezővel, valamint tartja a kapcsolatot a jelmeztervezővel. Hármuk összefogásából születnek meg a nézők által csodált kreációk, amelyek egy adott kort, tárgyakat és mesebeli élőlényeket, sőt akár érzéseket képesek a színpadra varázsolni. Gondoljunk csak az Othello velencei színhelyére,

Thuróczy Katalin

Mátyás népmeséket idéző világára, vagy

Keresztes Attila

Shakespeare-feldolgozására, a rockos világot megelevenítő Ahogy tetszik című előadásra az idei évadból. „A tervezői elgondolásokat néha a szakmai tapasztalataim alapján javaslom módosítani, és tisztázni, miért éppen azokon a pontokon szeretnék belevágni az általuk kért anyagba. Miután kiszabtam a ruhákat, a főpróbahéten következik az öltöztetés és az igazítás. Ez általában nem több 15 percnél kivéve, ha rokokó, reneszánsz, vagy valamilyen egyéb korhű jelmezről van szó” – folytatta. Ottjártunkkor a szabászműhelyben éppen Verdi Macbethjének egyik jelmeze várt kiigazításokra. A feltűzött címke szerint

Altorjai Tamás

viseli majd, mégpedig Banquo karakteréhez. Az olasz nyelvű négyfelvonásos operát ismét műsorra tűzik az októberi premiert követően, ezért néhány jelmezt átvizsgálnak, a beállóknak pedig komplett öltözéket készítenek az újabb bemutató előtt. „A régi ruháinkat raktárban tartjuk, s ha újrajátszásra kerül sor, elővesszük. Ha szükséges, akkor javítunk és kiengedünk az anyagból, utóbbira egyébként mindig ügyelünk, mert a színészek gyakran fogynak és híznak egy-egy szerep kedvéért. Sok ilyen apró trükkünk van, amelyeket talán jobb is, hogy a nézők nem látnak” – tette hozzá mosolyogva. Ám nem minden előadás jelmeze a szabászműhely szülötte. Például a Frankensteinben felbukkanó ruhák azon kevesek közé tartoznak, amelyeket előre megvásárol a színház. A varroda feladata ilyekor az, hogy feldíszítse, esetleg átszabja a kész öltözéket.

„Mindig rossz látni azt, ha elkészülünk egy szép frakkal, majd a szerepből adódóan egy drótkefével szétcincálják vagy festékkel leborítják. Ilyenkor mindig megkérem a kollégákat, hogy valahol máshol csinálják” – mesélte tovább nevetve Sánta László. A főszabásznak is elszorul a szíve, amikor többheti munkáját néhány másodperc alatt szétszabdalják, de egy színházi kreatív szakembernek sajnos ezt el kell viselnie. Persze nemcsak frakkokból és öltönyök készítéséből áll egy színházi férfiszabász repertoárja, olyankor szokatlan formákat kell hordhatóvá, kényelmessé és strapabíróvá varázsolnia.

Csukás István

Szökevény csillagok című előadásához egy gigantikus szivacsból kellett dinnyét és uborkát csinálnia, de a mesejátékok esetében gyakran előfordul az is, hogy púpokat, pocakokat kell rádolgoznia a jelmezre. „A meseszerű jelmezek nagy kihívást jelentenek. Néha még az anyagot is a műhelyben kell megcsinálni, mert nem kapni olyat, ami megfelelő lenne. Sokszor az idő is a sarkunkban van, ilyenkor ki kell találni, hogyan gyorsítsuk fel a munkát úgy, hogy a sietség ne menjen a minőség rovására. A testtömések esetében szinte mindig kapkodnunk kell, mert azok csak az utolsó pillanatban érkeznek meg hozzánk.” Nem jelentenek kisebb kihívást a korhű jelmezekkel járó munkálatok sem, főleg akkor veti latba kreativitását a főszabász, amikor korhű jelmezeket követel a rendező. A szabásmód, az anyagok mind kényes elemei a ruhakészítésnek, egy rosszul megválasztott mintán akár el is csúszhat az előadás hitelessége. Beszélgetés közben megakadt a szemem egy óriási katonai surranón a műhely sarkában. Kiderült,

Borovics Tamás

cseppet sem apró méretére tervezett lábbeliről van szó. Hiába, itt aztán tényleg a méret a lényeg.