Kocsmatörténeti előadás a Kádár-korszak "becsületsüllyesztőiről" az Emlékpontban

A magyar kocsmatörténet egy igen forrongó időszakát, a "talponállók" és "késdobálók" világát mutatja be Marton Szabolcs, a Szegedi Műszaki Középiskola Csonka János Tagintézményének történelemtanára május 19-én, kedden 17 órai kezdettel a hódmezővásárhelyi Emlékpontban.

Az italok és az italozás kultúrtörténetéről nemrégiben összefoglaló könyvet megjelentető kutató előadásában a magyar kocsmatörténet közelmúltját tárja a történelmi szabadegyetem hallgatósága elé. A Kádár-rendszerben igen ambivalens helyzet állt be "kocsmafronton": hivatalosan ugyanis egyre élesebb harcot hirdetett a hatalom az alkoholizmus visszaszorítására, az italboltokat, -kiméréseket is tömörítő Vendéglátóipari Vállalatnak azonban egyre nagyobb nyereséget kellett produkálnia. A kocsmák a munkások elvárásaihoz alkalmazkodtak, így megjelentek a "késdobálók" és a "talponállók", mint teljesen új kocsmatípusok. Ezek a helyek azonban nem csak dolgozók "feltöltődését" szolgálták, hanem a közveszélyes munkakerülők (kmk) törzshelyeivé is váltak. Így a kocsmai italozás és a kmk között csupán egy szűk határmezsgye húzódott. A Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán is oktató Marton Szabolcs előadásában szó lesz a kocsmák szigorú hatalmi ellenőrzéséről és az 1970-es évektől elterjedő házibulik, egyetemi klubok engedélyezése közötti ellentétről is. A magyarországi szeszfogyasztás az 1980-as években érte el maximumát. A SZE-EM szemeszterzáró előadása arra keresi a választ, hogy a kocsmák számának növekedése támogatta-e az italfogyasztás emelkedését, vagy más jelenséget kell keresni a háttérben?