Szaplonczay Miklós: A bűnbocsánat által mindannyian szentté válhatunk

Csupán önmagunkban ismerhetjük fel igazán a bűnt, a bűnbocsánattal levetkezve magunkról pedig mindannyian szentté válhatunk - hangsúlyozta Szaplonczay Miklós. A görög katolikus esperes Szegeden, a KDNP székházában beszélt húsvét jelentőségéről, a tesi-lelki megtisztulás útjáról.

Húsvét ünnepe a kereszténység egyik legszentebb időszaka, a hívő ember számára pedig a megtisztulást, bűnöktől való szabadulás útja is egyben. Ahogy a kereszténységet megelőző természetvallásokban is a természet újjáéledését jelentette ez az időszak, úgy írja le a Biblia

Krisztus

szenvedését, kereszthalálát, majd feltámadását. Ugyanezt az utat járja be minden hívő ember húsvét időszakában, amely a lemondástól a megalázkodáson át vezet el a bűnbocsánathoz - mondta el péntek délután a szegedi KDNP székházában

Szaplonczay Miklós

görög katolikus esperes, parochus. "Minden egyháznak megvan a maga húsvéti útja, amely a kereszténységben a nagyböjttől indul és a feltámadás örömhíréig tart. Azok az emberek, akik úgy döntenek, végigjárják ezt az utat, önmagukat ismerhetik meg és ezáltal Istennel is találkozhatnak. Egész életünk célja ez, és ugyan legteljesebben csak halálunk pillanatában érhetjük el, mégis mindennapjaink során számos pillanat akad, mikor az Úr arcába tekinthetünk" - vallja az esperes. Fontosnak tartotta kiemelni: ahhoz, hogy az Istennel való találkozás a lehető legteljesebben sikerüljön, felismerjük őt és ne sétáljunk el vakon mellette, alapos felkészülés szükséges.

Ennek a testi-lelki előkészületnek adja az alapját a böjti időszak, melyet a görög katolikus hívők szigorúan vesznek, már a nagyböjti időszakot megelőző három hétben önvizsgálatot tartanak. "Fel kell ismernem, hogy a bűnösök között az első én vagyok. Saját bűneinket látjuk ugyanis leginkább, a felismerés, a bűnbánat pedig olyan szabadságot ad az embernek, melyet az Isten természetes módon teremtett meg a számára. Bűnbocsánattal mi mindannyian szentté válhatunk" - magyarázta Szaplonczay Miklós. A nagyböjt első napja a lemondásról szól, az ember egy 5-7 napos szigorú böjtölésbe kezd, mely után megtanulja, milyen a vágyakról lemondani. Az élete ekkor lelassul, gyűjti az energiát a cél felé, megnyitja szívét. A nagyböjt második vasárnapjakor embertársaink felé nyitunk, "meggyógyítjuk a bénát", a testi-lelki gyógyulás útjára kell, hogy tereljük. A harmadik vasárnap ismét önmagunk felé fordulunk, ahogy Krisztus vállára vette a szent keresztet, úgy mi magunk is felvesszük saját keresztünket, melyet életünk során magunkkal kell, hogy cipeljünk. Közelítünk az úrhoz, de a negyedik vasárnap még a hitetlenségé, ekkor az ember meginog, de erőt kell merítenie a továbblépéshez, így jutunk el az ötödik vasárnaphoz, és állunk be a Krisztust követők sorába mi is. A nagyböjtöt záró Virágvasárnap már az ünneplésé, ünnepi díszbe öltöznek a templomok, és lelkünkben mi magunk is, hiszen végigjártuk a megtisztulás útját. "Ahogy Jézus feltámasztotta

Lázárt

, majd ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe, úgy vonul be ezen a napon az életünkbe is. A keleti egyház húsvét ünnepét úgy ábrázolja, hogy Jézus leszáll az alvilágba, összetöri a kapukat és felemeli az úrhoz először Ádámot és Évát, majd az angyalok segítségével a többi szentet is. Ez vár az emberekre is a végítélet napján, Jézus őket is felemeli a Mindenható birodalmába" - mondta a görög katolikus esperes.