Kilóg a lóláb - nem őriznek rejtett titkot a szegedi lovasszobrok + FOTÓK

Egy közismert legenda szerint a lovasszobrok árulkodnak a mintául szolgáló személy halálának körülményéről, attól függően, hogy az állat hány lábbal áll a talapzaton. Mi ezt itt Szegeden is megcáfoltuk.

Nem csak hazánkban, de külföldön is népszerű az a városi legenda, hogy a lovasszobrok alkotói "bennfentes" információkat rejtenek el alkotásaikon. A világ számos pontján több változata is él ennek, az Egyesült Államokban például a polgárháborús tábornokok lovasszobrai közül a csatákat túlélők észak, míg az elesettek dél felé néznek a hiedelem szerint, míg az európai uralkodók szobrai kartartásukkal jelezik, hogy hány hadjáraton vettek részt. A legismertebb legenda úgy tartja, hogy a lovak lábtartásukkal utalnak gazdáik sorsára: ha az állat mind a négy lába a talapzaton nyugszik, úgy természetes halállal hunyt el lovasa, egy lába felemelése a csatában szerzett súlyos sérülésre utal, ha pedig a ló két lába is a levegőben van, gazdája harcban esett el. Utánajártunk, hogy ez a törvényszerűség a szegedi lovasszobrok esetében is megáll-e a lábán?

- IV. Béla

Második honalapítónkról a Széchenyi téren állítottak emléket. A lovasszobor stabilan áll mind a négy lábán, amely a hiedelem szerint arra enged következtetni, hogy mintázójának élete természetes halállal ért véget. Ez így is van: ugyan a mongolok egészen az Adriai-tengerig űzték, majd fiával is háborúzni kényszerült, IV. Bélával 63 évesen a kora végzett.

- II. Rákóczi Ferenc

II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem élete sem volt mentes a háborúktól, 1703 és 1711 között vívott szabadságharca a török alól felszabadított Magyarországot kívánta függetleníteni a Habsburgoktól. Ügye nem érte el célját, a főnemest pedig a törökországi Rodostóban érte a halál, száműzetésben. Az Aradi vértanúk terén álló szobra három lábbal áll a talapzaton, eszerint a harcok alatt szerzett sérüléseibe kellett volna, hogy belehaljon. Ez azonban nem így történt, a feljegyzések szerint természetes úton érte a halál 1735. április 8-án.

- Hunyadi Mátyás

I. Mátyás magyar király szobra a Móra Ferenc Múzeum mögött, a Stefánián kapott helyet, lova pedig jobb mellső lábát határozottan megemeli. Vitatható, hogy városi legenda szempontjából mennyire helytálló ez, egyik leghíresebb uralkodónk a történetírás szerint ugyanis hirtelen távozott az élők sorából. Bár köszvénye régóta kínozta, udvartartása mérgezésre is gyanakodott, bizonyítékot azonban nem találtak erre. Szóltak legendák arról is, hogy a király főúri összeesküvés áldozata lett, Bécsben történt halálát azonban nagy valószínűséggel gutaütés okozta.

Szegedi megjelenítésében a képzőművészek következetesek voltak: a Dóm téri Pantheonon látható Mátyás-dombormű is lóháton ábrázolja a királyt, ahol az állat szintúgy felemeli a mellső lábát.

- A 3. Honvéd Huszárezred

Gách István Lipót

és

Turáni Kovács Imre

alkotása Szeged egyik legszebb köztéri szobra, amely a III. honvéd huszárezred hősies helytállásáról emlékezik meg. A szegedi köznyelvben "Lófaraként" is számon tartott szobor statikus állapotban örökíti meg a roham előtti pillanatot, a kardját kivont huszár még nem ugratta lovát, annak mind a négy lába a talajon van. A szegedi hármasok a lovas hadviselés alkonyán, az első világháborúban is komoly sikereket értek el mind az olasz, mind pedig a keleti fronton, ilyesfajta emlékművet azonban a hősi halottakért állítanak, így a városi legenda e szobor esetén sem állja meg a helyét.

- Szent György

Az egyik leghíresebb katonai szent emlékét Szegeden a Rerrich Béla téren őrzi szobor. Hagyományos ábrázolása szerint itt is egy sárkánnyal küzd, lova pedig a mitikus állat rácsavarodott farka miatt ugrik épp meg. Itt is kérdéses az eset, ugyanis az állat láthatóan felemeli patáit, amely azonban - talán a szobor stabilitása miatt is - még egy sziklaszirten nyugszik. Szent Györgyöt 303-ban végezték ki, mert nem tagadta meg keresztény hitét.

- Lovasszobor a Somogyi utcában

A Somogyi utca legelején található lovasszobor magas talapzatán sehol sem tüntették fel, hogy kit ábrázol, a ló két lába pedig a levegőbe van ugyan, lépte azonban inkább díszmenethez hasonlít, mint roham előtti, vad ágaskodáshoz. Mi azért bízunk benne, hogy alkotója nem a közhiedelem szabályai szerint alkotta meg, hőse pedig hosszú, boldog és erőszakmentes életet élt.