Keresztes Attila: Shakespeare iróniája a legkomolyabb dolgokat is nevetségessé teszi + FOTÓK

Komédia, a végéről mégis elmarad a csattanós happy end. Az Ahogy tetszik néhány szereplőjével és a rendezővel kedden a Somogyi-könyvtárban találkozhatott a közönség.

"Ha valamiből sok van, legyen szó szerelemről vagy gyűlöletről, akkor az előbb-utóbb ironikussá válik. Komikussága nem a mókából fakad, hiszen a legkomolyabb dolgok is nevetségessé válnak, ha van bennük irónia. Így lesz ez fanyar vígjáték" - vallja

Keresztes Attila

, aki Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak után ezúttal egy Shakespeare vígjátékkal tér vissza a Szegedi Nemzeti Színházba. Sokan emlegetik, hogy az angol drámaírás atyja megelőzte korát, szarkazmussal átszőve fogalmazta meg mindazt, mit a világról gondolt. Sorai között éles társadalomkritika rajzolódik ki, karakteriről komplett pszichoanalízist lehetne felállítani. Ahogyan a Viharban vagy a Szentivánéji álomban, úgy az Ahogy tetszik-ben is a társadalom problémáit boncolgatja: az erdő az a biztonságot jelentő hely, ahová elmenekülhetnek gondjaik, előéletük elől. A Herceg (

Jakab Tamás

) például azért menekül a fák rejtekébe, mert a birtokait bitorló öccse (

Rácz Tibor

) száműzi őt, Orlando (

Szívós László

) és későbbi szerelme, Rosalinda (

Gidró Katalin

) itt lelnek rá érzéseikre és önmagukra, ahogyan Vili (

Hodu Péter

) és Juci, a pásztorlány (

Szilágyi Annamária

) is - csak hogy néhányat említsünk a számos páros közül. Ahogyan azt a közönségtalálkozón a rendező is hangsúlyozta, Shakespeare nem véletlenül választotta az Ahogy tetszik címet: "nem az a fontos, hogy eljátsszuk, hanem, hogy valóban megértsük ezt az egyetemes, de egyszerű fogalmazást. Nehéz ehhez felnőni, a 21. században már nem igazán értjük. Az a fajta szerelem, amelyben mindenki betege lesz az érzésnek, ez ma már szinte felfoghatatlan".

Hiszen "Színház az egész világ,/ És színész benne minden férfi és nő" - mondja a korábban csapongó életmódot folytató, azóta megcsömörlött Jacques (

Báhner Péter

) a darabban. Ahogyan az angol drámaíró karakterei a varázslatos erdőbe, úgy Keresztes Attila szerint a nézők színház a világába "menekülhetnek" el gondjaik elől. Másfelől persze az alkotónak is jut a szabadságból, a metafora segít elereszteni a fantáziát, színpadra állítani a darabot. Orlando és Rosalinda párosa azért talál egymásra, mert mindkettejüknek hiányzik valaki, akit őszintén szerethetnek, inkább a szerelem érzésébe szerelmesek - így látja Szívós László. Karakterét ki kell gyógyítani a szerelemből, Rosalinda pedig ezt azzal próbálja meg elérni, hogy fiúnak öltözve udvaroltat magának. Nő és férfi párharca ez, amelynek végkifejlete lehet őszinte szerelem, de lehet továbbjátszott szerep is. Jakab Tamás a darab gerincének nevezte a fiatal szerelmesek viszonyát (minden szerelmes viszonyát), amelyhez Rácz Tiborral ketten a körítést adják. Rácz szerint a végén "nincs elmagyarázva és nincs szájba rágva, hogy kibékültek-e a testvérek. Éppen ezért találó a cím, mert ha úgy tetszik a párok szerelembe esnek, ha úgy tetszik, meggyűlölik egymást". A testvért alakító Jakab ennél is továbbmegy: "itt nincs happy end. Nincs egyértelműen leírva mi történik a szereplőkkel, csupán Jacques elmondja a jókívánságokat. Elmarad a csattanós, boldog vég". A kétrészes darabot november 7-én láthatja először a szegedi közönség a kisszínházban.