A közönség visszahívta őket, a színészek pedig tornádó módjára robbantak be a színpadra. Az Elfújta a szél visszatért, ahol nem csak a szúnyogcsípésektől volt maradandó a produkció.
Majd holnap megcsinálom. Ez az az egy mondat, amelynek jelentése talán a legnagyobb fordulatot veszi a történet előrehaladtával. Scarlett szavajárása ez, hisztis lányként a nemtörődömségének adott így hangot, a polgárháború után küzdeni akarását sugallják a szavak. Mindig van másnap, miden helyzetből talpra lehet és kell állni, ha van miért harcolni. Legyen az birtok, család vagy szerelem. Ezeket a gondolatokat sugallja az 1939-ben debütált film, amelyet hamar szívébe zárt a közönség, s természetesen nem mentesült alóla a tavalyi siker után újra a szegedi szabadtéri színpadra állított musical sem. A hangos lábdobogás ezúttal elmaradt, azonban a tapsorkán és az állva éljenző közönség színészt és rendezőt is egyaránt kárpótolt. A
Somogyi Szilárd
gondozta Presgurvic-darab - és ez az üzenet elsősorban a film szerelmeseinek szól - Ashley-szerelem központúbb, az öntörvényű, szeszélyes "csajszóból" lett érett gondolkodású és következetes nő jellemfejlődése inkább a háttérbe szorul. Érezzük, hogy valami változik Scarlett O'Hara (
Janza Kata
) lelke mélyén, azonban egészen addig várnunk kell, míg a szemébe nem mondja Ashley Wilkesnek (
Dolhai Attila
), mennyire gyerekesen gondolkodik a szerelemről, s be nem ismeri (önmaga előtt is), hogy mindvégig Rhett Butlerre (
Szabó P. Szilveszter
) vágyott.
A színészek egyébként jól veszik az akadályokat: Janza Kata - akit egyébként tavaly a kurtizán Bell szerepében láthattunk - remekül hozza a déli ültetvényes csitri lányát, egyben a Taráért harcoló nőt, aki maga körül szinte mindenkit a szárnyai alá vesz.
Nádasi Veronikának
gyönyörű hangja van, Suellen O’Haraként mintha csak egy felnőtteknek szóló Disney-mese betétdalénekesei közül lépett volna ki. Szabó P. Szilveszterről egyszerűen nem tudtam levenni a szemem, minden jelenetben azt vártam, hogy visszajöjjön a beképzelt "hősszerelmes" és tegyen helyre mindenkit.
Muri Enikő
, mint Melanie Hamilton és Dolhai Attila bájos páros - a velük történtek ellenére is -,
Szulák Andrea
pedig az örömlány, Belle Watlingként ringatta bájait és hangját a színpadon.
A musical története egy ponton feltűnően eltér
Margaret Mitchell
regényétől: a végén Scarlett és Rhett heves veszekedése tettlegességbe torkol, a nő legurul a lépcsőn, második gyermekükkel elvetél. A rajongóknak hiányérzetük maradhat, bár meg kell hagyni, a látvány mindenért kárpótol. A darab sajátossága, hogyan hanyatlanak a szép értékek: háború a békéért, Scarlett szerelmi vívódásai és házasságainak (még ha érdekből is köttettek) kudarcai, a szinte hamuvá lett otthon és a barátok, családtagok halála. A szépséges jelmezek láttán a női nézőket is az az érzés fogja el, mennyire bele szeretne bújni egyik-másik úri kisasszony ruhájába, a férfiak csizmájától a kurtizánok harisnyakötőjéig minden
Velich Rita
munkáját dicséri. A díszlet multifunkciós, hol a tarai ültetvényt, hol Bell bordélyát, máskor pedig a háború helyszínét ábrázolja; eszméletlen kivetítési technikával színesítette a látványt
Bátonyi György
. Bízzunk benne, idővel visszafújja még a szél ezt a produkciót Szegedre. Addig is...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.