Elfújta a szél, de még hogy! + FOTÓK, VIDEÓ
A közönség visszahívta őket, a színészek pedig tornádó módjára robbantak be a színpadra. Az Elfújta a szél visszatért, ahol nem csak a szúnyogcsípésektől volt maradandó a produkció.
Majd holnap megcsinálom. Ez az az egy mondat, amelynek jelentése talán a legnagyobb fordulatot veszi a történet előrehaladtával. Scarlett szavajárása ez, hisztis lányként a nemtörődömségének adott így hangot, a polgárháború után küzdeni akarását sugallják a szavak. Mindig van másnap, miden helyzetből talpra lehet és kell állni, ha van miért harcolni. Legyen az birtok, család vagy szerelem. Ezeket a gondolatokat sugallja az 1939-ben debütált film, amelyet hamar szívébe zárt a közönség, s természetesen nem mentesült alóla a tavalyi siker után újra a szegedi szabadtéri színpadra állított musical sem. A hangos lábdobogás ezúttal elmaradt, azonban a tapsorkán és az állva éljenző közönség színészt és rendezőt is egyaránt kárpótolt. A
Somogyi Szilárd
gondozta Presgurvic-darab - és ez az üzenet elsősorban a film szerelmeseinek szól - Ashley-szerelem központúbb, az öntörvényű, szeszélyes "csajszóból" lett érett gondolkodású és következetes nő jellemfejlődése inkább a háttérbe szorul. Érezzük, hogy valami változik Scarlett O'Hara (
Janza Kata
) lelke mélyén, azonban egészen addig várnunk kell, míg a szemébe nem mondja Ashley Wilkesnek (
Dolhai Attila
), mennyire gyerekesen gondolkodik a szerelemről, s be nem ismeri (önmaga előtt is), hogy mindvégig Rhett Butlerre (
Szabó P. Szilveszter
) vágyott.
A színészek egyébként jól veszik az akadályokat: Janza Kata - akit egyébként tavaly a kurtizán Bell szerepében láthattunk - remekül hozza a déli ültetvényes csitri lányát, egyben a Taráért harcoló nőt, aki maga körül szinte mindenkit a szárnyai alá vesz.
Nádasi Veronikának
gyönyörű hangja van, Suellen O’Haraként mintha csak egy felnőtteknek szóló Disney-mese betétdalénekesei közül lépett volna ki. Szabó P. Szilveszterről egyszerűen nem tudtam levenni a szemem, minden jelenetben azt vártam, hogy visszajöjjön a beképzelt "hősszerelmes" és tegyen helyre mindenkit.
Muri Enikő
, mint Melanie Hamilton és Dolhai Attila bájos páros - a velük történtek ellenére is -,
Szulák Andrea
pedig az örömlány, Belle Watlingként ringatta bájait és hangját a színpadon.
"Őszintén szólva kedvesem, fütyülök rá"
A musical története egy ponton feltűnően eltér
Margaret Mitchell
regényétől: a végén Scarlett és Rhett heves veszekedése tettlegességbe torkol, a nő legurul a lépcsőn, második gyermekükkel elvetél. A rajongóknak hiányérzetük maradhat, bár meg kell hagyni, a látvány mindenért kárpótol. A darab sajátossága, hogyan hanyatlanak a szép értékek: háború a békéért, Scarlett szerelmi vívódásai és házasságainak (még ha érdekből is köttettek) kudarcai, a szinte hamuvá lett otthon és a barátok, családtagok halála. A szépséges jelmezek láttán a női nézőket is az az érzés fogja el, mennyire bele szeretne bújni egyik-másik úri kisasszony ruhájába, a férfiak csizmájától a kurtizánok harisnyakötőjéig minden
Velich Rita
munkáját dicséri. A díszlet multifunkciós, hol a tarai ültetvényt, hol Bell bordélyát, máskor pedig a háború helyszínét ábrázolja; eszméletlen kivetítési technikával színesítette a látványt
Bátonyi György
. Bízzunk benne, idővel visszafújja még a szél ezt a produkciót Szegedre. Addig is...
