Nem sért Csokonai végszava, ha megértjük a darabot + FOTÓK

Keresztes Attila rendezését a kritikusok a nyíregyházi bemutatón előítélettel fogadták. Úgy tartották, Az özvegy Karnyóné nem ígérhet semmi jót. Ám a rendező és a társulat Szegeden is bátran ledobta azt a bizonyos ékszíjat, mit sem törődve azzal, hogyan szokás Csokonai-darabot játszani.

Borovics Tamás

és

Gömöri Krisztián

két héttel Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak bemutatója előtt azt mondták, „aki visszafogott előadást szeretne látni, ne erre a darabra üljön be”. Szombat este megértettük, miért figyelmeztettek erre a szereplők. Karnyóné a vén botos, bolond asszony, aki elhiszi, hogy az őt ostromló fiatal kérők szándékai őszinték. Pedig a ficsúrok csak az özvegy pénzére pályáznak, no meg Borisra, a huncut szobalányra. Adósságokat halmoznak fel a kanizsai kereskedőnő üzletében, miközben teszik a szépet és ígérgetik a szerelmet. Egy alkalommal Tipptopp kibabrál vetélytársával, Lipitlottyal, elhiteti vele, hogy 25 ezer aranyat nyert a lottérián. Mielőtt Lipitlotty a vélt nyertes szelvényt felmarkolva felutazna Pestre, beolvas Karnyónénak: bevallja neki, hogy kézcsókjai sosem voltak őszinték. Tipptopp terve ezzel bevált, immár egyedül csaphatja tovább a szelet az özvegynek és persze Borisnak. Karnyóné bánatában öngyilkos akar lenni, de méreg helyett altatót iszik, a kurafik pedig gyilkosságba kergetik egymást. A kanizsai házban elszabadul a pokol, mire az addig halottnak hitt Karnyó visszatér a napóleoni háborúból. Egy percig sem törődik azzal, felesége „él-e, vagy hal”, inkább ájulásig meghúzza rég áhított pálinkáját. De deus ex machina belép a két tündér, s feléleszti a holtakat.

A színészek végig kikacsintgattak a nézőkre, sőt, be is vonták őket az abszurd darab történéseibe. Ilyen volt például Boris és Tipptopp Rómeó és Júliát megcsúfoló erkély jelenete a nézőtér bal oldalán: a férfi esernyőt tartott a közönség tagjai felé, nehogy a virágokat locsolgató szobalány összevizezze ruhájukat. Ugyancsak ekkor jött be a képbe rock sztár

Csokonai

, aki az est tetőpontjaként - mint egy korabeli

Freddie Mercury

- csillogó flitteres ruhában felszambázott a színpadra, hogy előadjon egyet a dalba foglalt versei közül. Érthetetlen, de mulatságos jelenet volt ez, akárcsak a Darth Vader hangon, vederrel a fején megszólaló Tipptopp, vagy a Kenó dallamaira számhúzó lányként fellépő Lipitlotty is. Önfeledt komédia ez, ahol senki sem hazudik művészetet, vagy mélylélektant. Csupán játék, amit a társulat éppen annyira vesz komolyan, mint azon az éjszakán Csokonai, mikor papírra vetette a tündérbohózatot. Borovics Tamás Lipitlottya és Gömöri Krisztián Tipptoppja alapvetően nem különbözik egymástól, mindketten kellően ostobán hozzák a nyugati mintát majmoló karaktereket. Párbeszédüket nem annyira a fricska, mint inkább a magyar közönség előtt a Besenyő családból oly jól ismert fárasztó szójátékok szegélyezik.

Szabó Gabi

öreges és mértéktelenül harsány hangja beleillik a rémisztő, ugyanakkor szánalmas Karnyónéba.

Szívós László

, a mindig háttérbe szoruló, elfojtott, már-már droid-szerű boltoslegény Lázár inkább asszisztál a cselekményhez, érdemben azonban nem viszi előrébb a történéseket. Az egyetlen szereplő, akit „komolyan” lehet venni – mert már eleve bolond – a világáról nem tudó

Sorbán Csaba

, vagyis az öregasszony fia, Samu.

Szilágyi Annamária

, mint Boris és a mozgókép Karnyó,

Rácz Tibor

kevés szerepük ellenére is jól belesimulnak az őrültek társaságába.

A hollywoodi klisék, a szappanopera elemek, a viccesen trágár beszéd mind-mind arra hivatott, hogy a nézőben felélessze a kedvet még egy kis Csokonaihoz. Adni kell egy kis időt

Keresztes Attila

rendezésének, a néző először nem is tudja értelmezni a hallottakat, annyira furcsán cseng a franciás, németes, tótos akcentus. Természetesen ez vidám pillanatokat szül, ejtse csak ki az olvasó (de ne hangosan!) kevert franciával azt, hogy szobalány… (szopólány) Engedjünk a könnyed szórakoztatás csábításának, vonatkoztassunk el attól, hogyan szoktak színpadon játszani, s adjuk át magunkat Keresztes őrületének. Ha ezt betartjuk, nem sértődünk meg Csokonai végszaván sem: „Hát ti ottan mit strázsáltok, serti-perti kurva anyátok”.