Csokonai szeleburdijai a Somogyi-könyvtárban + FOTÓK
A Szegedi Nemzeti Színház új évada pénteken debütál Csokonai 18. századi diákszínjátszásra írt vígjátékával. A darab rendezője és a szereplők kedden mutatkoztak be a Somogyi-könyvtárban.
A Szegedi Nemzeti Színház új évadának első bemutatkozó darabja
Csokonai
– Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című komédiája, melyet szeptember 20-án láthat a közönség a kisszínházban. A pénteki bemutató előtt a Somogyi-könyvtárban gyűltek össze alkotók és szereplők, hogy az első magyar tündérbohózat vidám pillanatairól és kihívásairól meséljenek.
Keresztes Attila
rendező több sikeres produkciót állított színre az elmúlt években Szegeden, mint a Liliomot, az Édes Annát, vagy a La Mancha lovagját. 1799-es Csokonai diákbohózat összeállításával
Bodolay Géza
felkérésének tett eleget, aki látva a nyíregyházi közönségfogadtatást döntött úgy, hogy Szegeden is színpadra kívánja állítani ezt az abszurditásokban gazdag történetet. A három felvonásos darab címszereplője az öreg és özvegy Karnyóné (
Szabó Gabi
), kinek kegyeiért két fiatal férfi, Tipptopp (
Gömöri Krisztián
), valamint Lipitlotty (
Borovics Tamás
) versengenek. Az asszony szíve Lipitlottyhoz húz, vetélytársa ezért minden követ megmozgat, hogy kijátssza. Egy alkalommal lehiteti vele, hogy nyerőszámot játszott meg a lottón, annak reményében, hogy a fiú szabad utat enged majd a gazdag kanizsai nőhöz. Módszereiben nem válogat, még a szobalányt, Borist (
Szilágyi Annamária
) is bűntársának fogadja, akinek közös boldog jövőt ígér Karnyóné halála után. Mikor kiderül, az udvarló csak érdekből kedveskedett az asszonynak - nem is törődbe fogyatékos fiával, Samuval - bánatában megmérgezi magát. Lipitlotty időközben megneszeli, hogy Tipptopp átverte, ezért bosszúból lelövi a kérőt, majd bűntudata miatt magával is végez. Az addig halottnak hitt Karnyó (
Rácz Tibor
) időközben visszatért otthonába, de miután fiától értesül a tragédiáról, halálba issza magát. Szerencsére azonban a tündérek megmentik a lelkeket és feltámasztják a halottakat.
A darab rendezője úgy véli, bár furcsának hathat a befejezés, ez mégsem Csokonai igénytelenségének jele. A művet eredetileg diákszínjátszásra írta, a kifejezés nemes értelmében pedig olyan is, tehát kiütköznek benne a kor vásári komédiáinak nyers nyelvezete, modora. „Jó ízlésű pofátlanság az, amit a szerző a magyar nyelvvel és más nemzetiségi nyelvekkel művel” – utalt ezzel Keresztes Attila a komédiában rejlő kifejezés kavalkádra. A hazai közönség általában nem fogadja elismeréssel a csúnya szavakat, de a keddi közönségtalálkozó érdeklődői jót derültek a következő idézeten, melyet Keresztes olvasott fel: „Vén ugyan, vén a kurvanyja, De van ezüstje aranyja Amellybe ha markolhatnék, Hozzá jobb kedvet mutatnék.” Nem lehet elnagyoltnak tekinteni a vígjátékot, hiszen olyan karakteri elrajzoltság jellemzi, ami tudatos és igényes munkára utal. Csokonai közelebb hozta a kor ficsúrjait, a flancoló Lipitlottyot, aki csak franciául, valamint Tipptoppot, aki csak németül hajlandó megszólalni, s minden tettükből árad a fennköltség. Mint köztudott, karaktereit nem fikciók, hanem létező személyek szülték kisebb túlzásokkal tarkítva. Keresztesék igyekeztek megtartani a korhű jelmezeket, de számos 21. századi elemmel is megspékelték, mint a telefon, a roller vagy éppen a defibrillátor. „Mindenki majmol. Ennek megértésére szolgál ez a darab” – fogalmazta meg Rácz Tibor a színművet, aki immáron harmadjára kapott szerepet a Karnyónéban. Szerepe a látszat ellenére nem egyszerű, végig falon lógó képként kell viselkedni, miközben az események a családjának széthullásáról szólnak. Visszatérve a háborúból szellemileg is annyira széthullik, hogy alkoholizmusba kergeti magát. Szilágyi Annamária karaktere kereteivel küzd, pontosabban tapogatja a harsányság, a nőiesség határait, amit mind a komédia, mind a rendező betartatnak vele. Arra a rendező is rávilágított, a történet végkimenetele tragédia, viszont Karnyóné hiszékenysége és esendősége nevetségessé teszik rajongását. Tündér és Tündérfi földöntúli beavatkozása pedig egyfajta katarzissal tölti el a nézők szívét, ezért nem szívszorító drámának, hanem tragikomédiának élik meg e „mezítlábas diákhumort”. A szegedi színház szeptemberi-októberi műsorkínálatáról korábbi
olvashatnak.
