Bene Zoltán irodalmár, az algyői Móra Ferenc Népszínház mindenese és Kátó Sándor, a teátrum alapítója kapta az idén – nyolcadmagukkal – a Teleki Pál Érdemérmet.
A Bethlen Gábor Alapítvány minden évben három díjat ítél oda. Az első a Bethlen Gábor-díj, következik a Márton Áron-díj, a harmadik, a legfiatalabb pedig a Teleki Pál Érdemérem, amit 2004 óta osztanak ki. Az idén a trianoni békediktátum évfordulóján adták át az elismeréseket, amelyeket az alapítvány saját meghatározása szerint a magyarságszolgálatért ítél oda arra érdemes személyeknek és intézményeknek. Az eddigi díjazottak között szerepel
Ágh István, Csoóri Sándor, Bíró Zoltán, Béres József
neve, valamint a lengyel nagykövetségé. Az idén 8 főt tüntettek ki, közöttük volt felvidéki filmes, Erdélyből egy székelyudvarhelyi tanítóképző igazgatója, egy képzőművész, Szegedről pedig
Bene Zoltán
irodalmár, az algyői Móra Ferenc Népszínház mindenese és
Kátó Sándor,
a színház alapítója és művészeti vezetője. „Kátó Sándor barátommal közösen kaptuk meg a díjat a népszínházi tevékenységünkért, sőt azt is mondhatnám, elsősorban hárman kaptuk: a színház, Kátó és én” – pontosít Bene Zoltán. A színház 1998 óta létezik, azóta elsődleges feladatának a határon túli magyarság közötti tájolást tekinti, az anyanyelvi kultúra fenntartását – főleg a szórványban. A népszínház olyan helyeken is járt, ahol utoljára a Monarchia idejében fordult elő magyar nyelvű társulat, mondja Bene. Vendégszerepeltek Kárpátalján, Erdélyben, a Partiumban, Délvidéken, Szlovéniában, Horvátországban, szinte nincs is olyan magyarlakta vidék a Kárpát-medencében, ahol nem jártak.
Az elmúlt években leginkább a Romániához csatolt területeken turnézott a társulat. Volt időszak, amikor a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházzal kötött megállapodás értelmében helyettük az algyői színház tájolt a Temes megyei kistelepüléseken, egyszerűen azért, mert a nagy kőszínházak monumentális díszletekkel és rengeteg szereplővel dolgoznak, aminek borzasztó drága a mozgatása. Az algyői népszínház pedig arra van kitalálva, hogy minél mobilisabb legyen, bárhova könnyedén eljusson, és bárhol játszhasson.
„Jómagam egyfelől a színház mindenese vagyok, és titkárként is próbálom életben tartani a társulatot. Az utóbbi években a dramaturgiai munkát is rám bízták, s mivel irodalommal ugyancsak elég régóta foglalkozom, Kátó Sándor felkérésére és biztatására írtam két színdarabot a színház számára: 2008-ban
Damjanich Jánosról
, Istennél a kegyelem címmel, tavaly pedig Zágonban mutatta be a társulat a Bujdosók című darabomat, amely Mikes Kelemen életét állítja középpontba” – ismerteti a munkamegosztást Bene Zoltán. Fontos ez a díj, nagy öröm és boldogság, hogy megkapták, de nem győzi hangsúlyozni: ez mindenekelőtt a Móra Ferenc Népszínház társulatának szól, minden tagjának, múltbelieknek csakúgy, mint a jelenbelieknek és jövőbelieknek, lévén, hogy csapatmunkáról, közös kincsről, a színházról van szó. Irodalmi munkásságáról Bene Zoltán még elárulja, jövőre talán összeáll egy új prózakötet, sorrendben a tizenegyedik. 2000 óta folyamatosan publikál folyóiratokban, első kötete 2001-ben jelent meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.