Elfújja a musical - Presgurvic-ősbemutató a Szabadtérin + FOTÓK

Sikerrel debütált a Szegedi Szabadtéri Játékokon a fesztivál Budapesti Operettszínházzal közös produkciója, az Elfújta a szél.

Péntek este nagy tetszést aratott a Presgurvic-musical hazai ősbemutatója, a darab végén a közönség soraiból sokan állva tapsolva ünnepelték az Elfújta a szél sztárjait. A színen ekkor megjelent a rendező

Somogyi Szilárd

is, aki egyben

Kerényi Miklós Gáborral

a musical magyar változatát is jegyzi. Úgy fogalmazott, a darab arról szól, hogyan kell talpra állni, túllépni a problémákon, azt sugallja: mindig van holnap, egy új nap. A Rómeó és Júlia örökzengő musicalt is jegyző

Gérard Presgurvictől

sokat várhatott a nagyérdemű a Margaret Mitchell-regény zenés adaptációja kapcsán. Oszlassuk el illúzióinkat: a Shakespeare-remake-hez hasonló, slágerszerűen dúdolható betéteket itt nemigen találunk. Ebből a szempontból nézve - egy szállóigét idézve: "A darab közepes. Ami ma nagy szó!" Ezzel együtt is szerethető az előadás: aki kedvelte a regényt és a filmet, alighanem a zenébe transzformált Elfújta a szélben sem fog csalódni. És nem azt akarjuk mondani, hogy csak mert a Rómeó és Júlia árnya kísért, nincsenek zeneileg értékelhető csúcspontok a produkcióban, melyeknek talán éppen a mű központi jellemvonása, a dráma, a drámaiság jelenti a legjobb táptalajt. A "háború és béke", vagy inkább béke és háború kontrasztja ihlette az egyik visszatérő dallamot, a szerelmes szólamok is többnyire megtalálják a helyüket. Szépen kidolgozott Scarlett (

Gubik Petra

, illetve

Vágó Zsuzsi

) és Melanie (

Bíró Eszter

) "duettje", Mammy énekes-narrátor szerepe is jól eltalált,

Nádasi Veronika

fantasztikus energiával énekli be a teret. Gubik Petra jól hozza Scarlett szeszélyes, csapongó, energikus, önző karakterét. Jellemváltozásban profi

Szabó P. Szilveszter

, meggyőzően alakítja Rhett Butler kívülálló és öntörvényű figuráját, akárcsak a Scarlettért "rajongó" hősszerelmest. A Melanie-Ashley-kettős alapvetően kedves (Ashley:

Veréb Tamás

), a mellékszerepek - így

Szomor György, Csengeri Ottilia, Szerényi László, Pálfalvy Attila, Brasch Bence, Serbán Attila, Petridisz Hrisztosz, Gömöri András Máté, Pirgel Dávid

- is a helyükön vannak.

Janza Kata

hozza a tőle megszokott alakítást ezúttal Belle Watling bőrében. Hadd ne hagyjuk szó nélkül a panaszkodó, tutyimutyi Prissy (

Czigány Judit

) kacagtató megnyilvánulásait se.

Scarlett maga is szélvészként száguld át téren és időn, és főleg, a férfiakon - szeszélyesen csapongva Ashley és Rhett, valamint két - további - férj között. A cselekmény egy ponton azonban kifulladni látszik. Scarlett besokall a háborútól, a sebesültektől - visszatér a szülői házba, Tarára, a nemrég szült Melanie-val. Itthon apja halálhíre fogadja. Majd a szegénység, nélkülözés közepette a jenki adószedő követelése sarkallja arra, hogy ismét Rhett Butlerhez forduljon, aki - stílszerűen - épp börtönben ül. Sajátos ebben a darabban a szép értékek hanyatlása. A békét már az elején aláássák, a szerelmet Scarlett egy életen át próbálja szeret-nemszeret kapcsolatokon keresztül kudarcosan megfejteni, az otthon, a haza is a pusztulás holdudvarában ábrázolódik. Aztán meg halál, halál, halál az utódok vonalán. Scarlett kislánya meghal, második gyermekükkel elvetél, akárcsak Melanie. Se veled, se nélküled-epizódok az őrület határáig, és még tovább. Talán a helyenként céltalan kurtizánjelenetek is lehettek volna karcsúbbak. A darab kétségtelen erényének számítanak a szép jelmezek (jelmez: Velich Rita) és a díszlet is jól kitalált, igényesen kivitelezett (díszlet: Bátonyi György). A produkcióban a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Operettszínház rock zenészei és Musical Együttese gondoskodik a hangzásról (vezényel: Balassa Krisztián). A színpadképek látványosak, a szereplők jól kitöltik a teret, nincs hiány effektből, ügyesen megoldott fényekből (világításterv: Somfai Péter) - Somogyi Szilárd kétségkívül sokat tanult, merített KERO®-tól, aki most a művészeti vezető pozícióját tölti be. Remek a koreográfia (koreográfus: Duda Éva), az olykor drámaiságába süppedő darabnak új dinamizmust kölcsönöznek az összehangolt mozgások. Összességében tehát a darab rendben van, az előadás élvezhető, sőt mi több, siker, különösen ha hagyjuk, hogy minket is elfújjon a szél...