Roosevelt téri szobrához „sereges versfölolvasást” hirdetett a Szögedi Védegylet Juhász Gyula születésének százharmincadik évfordulóján. A szervezők célja, hogy április negyedikén szülővárosában méltóképp emlékezzenek hazánk egyik legismertebb költőjére.
Juhász Gyula
Szeged című versét szavalták el a Roosevelt téri szobránál egybegyűltek, a költő születésének százharmincadik évfordulóján. A kezdeményezéshez akárcsak tavaly, idén is csatlakoztak diákok. A Szögedi Védegylet a közös versfölolvasással arra is fel szerette volna hívni a figyelmet, hogy szülővárosában még mindig nem emlékeznek meg kellőképpen Szeged kultúrájának és irodalmának mindmáig legmeghatározóbb költőjéről. A szervezők örömmel látták, hogy koszorút és mécsest is helyeztek el a költő szobránál, vagyis szerencsére vannak, akik megemlékeznek róla.
Szabó László
, a Szögedi Védegylet elnöke emlékeztetett, két évtizeddel ezelőtt még teljesen másról szólt április negyedike, a felszabadulás ünnepén gyakorlatilag a szovjet megszállást ünnepeltették az emberekkel hazánkban. „Itt az idő, hogy április negyedike kötődjön végre valamihez Szegeden! Itt született és itt is halt meg a város költője, s Juhász Gyula igazán megérdemelné, hogy április negyedike egyet, legalábbis elsősorban a költő születésnapját jelentse” – fogalmazott Szabó László. Hozzátette, Juhász Gyula az, aki igazán a magyar, a szegedi költő számunkra.
Veszelka Attila
szegedi író, költő, a Szegedi Írók Társaságának elnöke – aki szintén elszavalt egy Juhász Gyula költeményt – elmondta, bár a költő szülőháza helyén a sebészeti klinika épülete van, az az épület, melyben élt, s ahol öngyilkos lett, még áll. Egy elkötelezett csoport azt szeretné elérni, hogy ott Juhász Gyula emlékházat alakítsanak ki. Kifejezte reményét, hogy ezt a tervet a szegedi közgyűlés is támogatni fogja. Az egybegyűltek a Szeged című verset
Galkó Bence
színművész közreműködésével olvasták fel közösen, majd a költő szobránál bárki elszavalhatta kedvenc Juhász Gyula költeményét. Április 6-án, a költő halála napján 15 órakor a Juhász Gyula szobortól emléktúra is indul, melynek során meglátogatják azokat a helyeket, melyek a költő emlékét őrzik.
Juhász Gyula: Szeged
A Tiszaparton halkan ballagok És hallgatom, mit sírnak a habok? E partok méla fordulóinál Állt egyszer gőgös Attila király. E tájon, hol a két víz összeér, Áldozott egykor dús Ajtony vezér. Ott fönn, ahol most vén harang dalol, Dugonics András búsult valahol. Mert búsulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok? Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott, Petőfi Zoltán erre ballagott. Megállok felhős tavaszég alatt S míg megy a víz és az idő szalad, Érzem, hogy az öreg Tisza felett Az örök élet csillaga remeg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.