Olyan darabokkal lehet visszahódítani a közönséget, melyekre ismerősként tekintenek – elsősorban nem a rendezői önmegvalósítást kell szolgálnia a színháznak – véli Vasvári Csaba színművész, aki korábbi, a székesfehérvári Vörösmarty Színház élén szerzett tapasztalatait a szegedi direktori székben is kamatoztatná.
Portálunk a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatói posztjára pályázó mind az öt indulót bemutatja,
Gyüdi Sándor jelenlegi főigazgató
,
Juronics Tamás művészeti vezető, valamint
Balikó Tamásután
Vasvári Csabát
kérdeztük, hogyan képzeli el a Tisza-parti város teátrumának vezetését. A szegedi színház nagyon komoly erőforrásokkal és hagyományokkal rendelkező intézmény, mind az operatársulatnak, mind a drámai tagozatnak nagyon jó korszakai voltak – bocsátotta előre a színművész. „Ugyanakkor azt látom, hogy jelenleg a színház, főleg a drámai tagozat munkája meglehetősen elszürkült, az ország kulturális térképén nem foglal el súlyának megfelelő pozíciót. Azt gondolom, lehetne jobban, invenciózusabban vezetni a teátrumot, hogy komolyabb eredményeket érjen el, és ezáltal a város hírnevét is öregbítse” – így Vasvári Csaba.
A pályázó portálunknak arról is beszélt, úgy érzi, a színház nem működik kellő mértékben együtt a szegedi kulturális intézményekkel, főleg a Szegedi Szabadtéri Játékokkal, valamint az országos színházi hálózattal sem. Az Előadó-művészeti törvény módosítása óta létrejött egy nemzeti színházi hálózat – e teátrumokkal olyan kooperációkat lehetne kialakítani, amelyek kifejezetten előnyösek lennének a szegedi közönség számára. Egyben a Szegedi Nemzeti Színház számára is megkönnyítenék a színesebb, vonzóbb műsorkínálat kialakítását – magyarázta Vasvári Csaba. Ha vezetői koncepcióját röviden kellene megfogalmazni: egy igazi nemzeti színház az elképzelése. „Nemzeti színházi missziót kell megvalósítanunk, emellett egy városi teátrummal szemben támasztott elvárásoknak is meg kell felelnünk, ami természetesen erős népszínházi zsánert jelent: minden szegedihez tudnunk kell szólni, ugyanakkor olyan regionális és országos hatást, vonzóerőt kell produkálnunk, amellyel jelenleg nem rendelkezik a szegedi színház” – fejtegette a színművész.
„Székesfehérvárott színészközpontú színházat vezettünk
Szűcs Gábor
művészeti igazgató kollégámmal, akivel együtt pályáznék Szegedre is. Az ország legjobban fizető színháza voltunk, magas előadáspénzeket fizettünk a színészeknek, a társulatnak nyugodt és biztos egzisztenciát nyújtó körülményeket tudtunk biztosítani, azonban ehhez mérten a követelmények is arányosan magasak voltak. Országosan elismert rendezők, tervezők, koreográfusok és karmesterek dolgoztak nálunk” – idézte fel Vasvári Csaba. Mindez nem ment könnyen: szavai szerint kifejezetten rossz állapotban levő intézményt vett át 2008-ban, a művészi színvonal és intézményi működés tekintetében egyaránt. Közel 100 milliós tartozással, hibától hemzsegő belső szabályzatokkal és működéssel kellett megküzdenie, a jogszabályoknak rendre nem felelt meg a teátrum működése. „Pár év alatt rendbe tettük, optimalizáltuk az intézmény működését, erősen csökkenő önkormányzati támogatás mellett is jóval több produkciót tudtunk színpadra állítani, mint a korábbi években tette azt elődöm” – összegzett Vasvári.
A pályázó portálunknak arról is beszélt, a Szegedi Nemzeti Színház vonzereje a nagyon komoly hagyományokat felmutató operatársulat, mely húzóág lehet a teátrum működésében. Vasvári elmondta, fel kell mérni a helyi igényeket, és ezek tükrében, valamint természetesen a társulatot komolyabban megismerve lehet kialakítani a műsortervet. Az viszont biztos, hogy az elpártolt közönséget olyan műsorkínálattal lehet visszahódítani, amely vonzó – ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha olyan szerzők és címek, történetek szerepelnek a bérletkínálatban, melyek valamilyen módon ismerősként köszöntenek a publikumra. Az „Ó, erre kíváncsi vagyok! Na, ezt megnézném!” érzését kell indukálni a nézőben – véli színművész. Hozzátette: ehhez kevés az, hogy ha vendégrendezők önmegvalósításba kezdenek, vagy ha olyan darabok kerülnek színre, amelyek pusztán rendezői álmokat kergetnek, de nem a színház céljait, a közönség igényeit szolgálják. Vasvári Csaba kérdésünkre elmondta, a jelenlegi színházvezetésből szívesen együttműködne azokkal, akik a színházért sokat tettek – ilyen embernek tarja Gyüdi Sándort,
Bodolay Gézát
és Juronics Tamást is. Művészeti igazgatónak a már említett Szűcs Gábort jelölte meg pályázatában. Miért is járhatna jól Szeged a korábbi székesfehérvári direktorral? Mint elmondta, kialakíthatna olyan intézményi együttműködést a vidéki nemzeti színházakkal, a fővárosi Nemzetivel és a Magyar Állami Operaházzal, amely kifejezetten jól szolgálná a szegedi nagyérdemű igényeit. Vasvári Csaba a Színházművészeti Bizottság tagja, így komoly ráhatással bír színházi folyamatokra, ezt a kapcsolatrendszert Szeged szolgálatába állíthatná. Szűcs Gábor pedig a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács tagja, valamint az NKA Előadó-művészeti Szakkollégiumának kurátora, s ezek mind olyan erőforrások, amelyeket érdemes a városnak kihasználnia.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.