Szegedi direktori pályázat – Juronics Tamás az elégedetlen hangokra is figyel

Mind a színpad, mind a nézőtér igényeire a jelenleginél nagyobb figyelmet fordítana Juronics Tamás Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, rendező, a Szegedi Nemzeti Színház művészeti igazgatója, aki egyike azon öt pályázónak, akik indulnak a teátrum főigazgatói posztjáért.

A következő napokban portálunk minden pályázót megszólaltat,

után most

Juronics Tamást

kérdeztük, hogyan képzeli el a színház vezetését. „Az elmúlt 25, de még inkább az elmúlt 5 év tapasztalata, a színház működésének részletes ismerete, az ezek által bennem összegyűlt tervek, gondolatok arra biztattak, hogy ezeket felhasználva, megpróbálkozzam a színház vezetésével, tudva, hogy azt lehet máshogy, terveim szerint jobban is csinálni” – mondta el portálunknak Juronics Tamás. Kifejtette: a szakmaiság sokkal erősebb képviselete, a művészi értékek előtérbe helyezése, a közönség igényeinek sokkal szélesebb körű figyelembe vétele, de az egyes műfajok közötti arányok megtartása mind-mind a koncepciója része. „Az elmúlt öt év sok sikere mellett nem lehet nem meghallani a színházon belüli és a közönség felől érkező elégedetlen hangokat, úgy tenni, mintha minden jól menne a házban, miközben a belső kommunikáció alig működik, a művészi munkák hangulatát, hátterét nem segíti kellően a tervezhetőség és a körülmények odaadó biztosítása. Művészeink, dolgozóink véleményét meghallgatva, szegedi nézőink elvásásait figyelembe véve egy nyitottan kommunikáló intézményt képzelek el” – magyarázta a művészeti igazgató. Arról is beszélt, mindennek végrehajtására garanciát jelent óriási helyismerete, valamint az a tény is, hogy minden műfajban sok tapasztalatot szerzett. Juronics azt is hangsúlyozta, nagyszerű társulat áll rendelkezésre, mely sokkal több izgalmas szakmai munkát és országos sikert, hírverést érdemelne. „Szegediként eddig is az a cél vezérelt, hogy a város gazdag kultúrájának hírét minél több helyen hirdethessem” – tette hozzá.

Hosszú távon előre meghatározni a feladatokat

A színház jelenlegi gyengeségeiről szólva a Kossuth-díjas táncművész úgy fogalmazott, a belső működésben a legfőbb probléma talán az, hogy nincs lélek az épületben. Bár a nézettséget a művészeti igazgatása alatt sikerült 30 százalékkal növelnie, és jelentősen emelni az előadásszámot, a dolgozók a jelenlegi rendszerben nem elég motiváltak, mert nem érzik feladatuk pontos irányát és felelősségét, és kevés visszajelzést kapnak. Mivel nem elég tiszta a belső kommunikáció, nem tiszták a hatáskörök, nehezen megy a hosszútávú tervezés – mindezek hiányosságok orvoslását tervei között szinte a legfontosabbnak nevezte Juronics Tamás. „Pontos, mindenki által átlátható, jó előre kidolgozott tervek és azok nyílt kommunikálása. Együtt dolgozva a gazdasági vezetővel, a marketing és szervezési vezetővel, a műszaki osztállyal, a rendezőkkel és tervezőkkel, hosszútávon előre meghatározni a feladatokat. A jelenlegi késedelmes, információhiányos helyzet csak bizonytalanságot kelt és félelmet” – emelte ki a művészeti igazgató.

Mindkét oldalra figyelne

A művészi koncepcióról is határozott elképzeléseket fogalmazott meg Juronics. Mint elmondta, művészi szempontból a prózai tagozat repertoárjának összeállításában, a művek kiválasztásában kell sokkal alaposabban vizsgálni Szeged város nagyon összetett lakosságának különböző igényeit. A meglevő remek színészgárdát meg kell erősíteni, és rájuk építve kijelölni a darabokat. „Alapelvem, hogy a színháznak két oldala van: színpad és nézőtér. Mindkét oldal szempontjainak érvényesülni kell a rendezésben. Nem tolódhat el csak az egyik javára. Tehát szakmailag érvényes és minőségi, ugyanakkor szórakoztató, tartalmas, a nézők ki- és bekapcsolódását szolgáló műveket kell színpadra állítani. Azt gondolom, a darabjaim, melyeket az elmúlt években rendeztem a színházban, ezen elv mentén jöttek létre, ezt közönségsikerük is bizonyítja. Gondolok itt az operák közül a Faust elkárhozására és a Traviatára, az egyéb műfajokból a Háztűznéző és a West side story című produkciókra. A balettek esetében már 20 éve ilyen szándékkal alkotom műveimet” – mondta Juronics Tamás.

Arányosan

Azzal, hogy a színháznak a kísérletezőtől a zenés darabokon át a klasszikusig mindenféle előadást műsorra kell tűznie, természetesen egyetért Juronics Tamás, hiszen szerinte más útja nem is lehet egy város egyetlen, nemzeti kategóriába sorolt színházának: a közönség nagyon különböző rétegeit kell tudnia szórakoztatni, kultúrával ellátni e teátrumnak. „Ráadásul örömünkre három műfaj dolgozik együtt: dráma, balett és opera. Tehát eleve sokszínű a kínálat. A Szegedi Kortárs Balett sikereire nagyon büszke vagyok, de természetesen a tagozatok közötti arányokat megszokott módon kell kialakítani, figyelembe véve a forgalmazási lehetőségeket. A játszóhelyek adottságait is figyelembe kell venni, tekintettel arra, hogy mennyi néző előtt lehet bizonyos műveket bemutatni. Mindenképp találni kell egy megfelelő helyet a stúdiószínház beindítására, mely remek terepe lehetne a kísérletező előadások létrehozásának, és biztosan megtalálná a maga közönségét” – fejtegette Juronics. A kisszínház ehhez túl nagy. Ott több szórakoztató vígjátékot és kisszereplős drámát, míg a nagyszínházban az operák és balettek mellet a nemzeti és külföldi klasszikus repertoár darabjait, valamint zenés műveket (operett és musical) lehet műsorra tűzni – fűzte hozzá.

„Hiszünk egymás szakmai tudásában”

„Bízom benne, hogy a sajtó az összes pályázó szándékait azonos eséllyel és terjedelemmel fogja közvetíteni az olvasók felé. Külön pályázunk Gyüdi Sándorral, mert bizonyos területeken máshogy képzeljük el az intézmény működését, vezetését. Hiszünk egymás szakmai tudásában, de a belső kommunikáció, a stáb irányítása, a tervezés, tervezhetőség szempontjából más elképzeléseim vannak” – beszélt a művészeti igazgató a jelenlegi direktorhoz kapcsolódó viszonyáról. Szerinte sokat tisztulhatna azzal a vezetői struktúra, ha a szakterületükhöz legjobban értők a saját tagozatuk irányításában fejtenék ki tudásukat: tehát Gyüdi Sándor az opera,

Bodolay Géza

főrendező pedig a dráma tagozat élén lenne aktív. Így valóban átláthatóbb lenne a rendszer. „Fontosnak tartom még említeni az általam felkért művészeti tanácsot, mely segítené a színház és a tagozatok munkáját is bölcsességével. Tagjai Szeged legelismertebb művészei, akik jó értelemben vett lokálpatriotizmusukkal, nagy szakmai tapasztalatukkal, valamint a szerteágazó kapcsolatrendszerükkel sokat tehetnének szeretett teátrumunkért.

Vajda Júlia, Király Levente, Gyimesi Kálmán

és

Sándor János

örömmel vállalták a felkérést megválasztásom esetén” – összegzett Juronics Tamás.