Pata- és szekérnyomokat találtak a szegedi várfal tövében + FOTÓK

A partfal rekonstrukciója kapcsán a múzeum régészei elérkeztek a munkálatok második üteméhez. A múzeum parkolójában szeptember 25-én kezdték el az ásatásokat, és 17 napig dolgoztak a 3x6-os szelvényen. Három méter mélyen megtalálták a déli várfal egyik szakaszát, e fölött az árvíz utáni feltöltés lapult.

A Móra Ferenc Múzeum régészei a déli kaputornyot és a vízibástyát összekötő, 2,5 méter széles falra 3 méter mélyen bukkantak rá. A fal 1,3 méter magasságban maradt meg, a régészek megtalálták az alapozást is.

Pópity Dániel

, az ásatásokat vezető régész elmondta, kocsinyomok és patalenyomatok kerültek elő. A nyomok valószínűleg a bontás idején keletkezhettek. Jól látható, hogyan fordultak a szekerek a várfal tövéhez, és hol várakoztak a bontott anyagot szállító lovak. A föld gyomrából előkerült leletanyag meglehetősen szegényes, néhány újkori és egy-két középkori eredetű tárgyra bukkantak csupán a régészek. A fal kora egyelőre bizonytalan, habarcs-, illetve téglamintákat vettek, ezek természettudományos elemzéséből próbálják kideríteni a korát. Valószínűleg a 15. század derekán építhették. A fal téglából készült, noha egy helyen találtak benne egy nagyobb faragott követ is. Ebből arra következtetnek a régészek, hogy a vár építésekor római-kori kődarabokat is felhasználhattak. A leletanyagból az ásatások vezetője egy faragott, menetes birkacsontból készült szipkát mutatott be az újságíróknak. A vízügyesek is megtekintették az ásatásokat, első kérdésük az volt, milyen mélyen van a fal, ugyanis a partfal rekonstrukciója nyomán ide tervezik a szivárgó rendszert. A gödröt (az előkerült várfal maradványaival együtt) a szükséges munkálatok elvégzése után visszatemetik.