Náray Erika: bátorság, sokszínűség és a szentesi évek + FOTÓK

A Szegedi Szabadtéri Játékok záró produkciójának, a Mágnás Miska egyik női főszereplője Náray Erika, egy igazán sokszínű és bátor színésznő, aki nyáron nyolc főszerepet maga mögött hagyva szakított az Operettszínházzal. Az X-akták Scully ügynökének magyar hangjával beszélgettünk egy kávé mellett.

- A zenei alapokra a szentesi gimnáziumi évek alatt építhette fel a színészet fundamentumát is. Mitől olyan legendás ez a gimnázium, mit rejt ön számára a Kurca-parti tarisznya, melyben elballaghatott?

- Júniusban mondtam fel az Operettszínházban, s ha bárki megkérdezné, hogy miért, azt felelném: mert én egy szentesi lány vagyok. Mi színészek alapvetően egy gyáva népség vagyunk, féltjük ez egzisztenciánkat, és ki vagyunk szolgáltatva, így elég gyakran kényszerülünk kompromisszumokra. A szentesi négy év többek között arra is megtanított, hogy ha az ember elégedetlen a pályájával, merjen nemet mondani egy ponton. Azt tanultuk, hogy álljunk ki az igazunkért, elveinkért, álmainkért, merjünk kérdezni, ha bizonytalanok vagyunk, és mindig legyen bennünk kíváncsiság, és ha már nem érzed magad elég kreatívnak, merj nemet mondani.

- Már a pályája elején megmutatta, hogy nem fél a döntésektől, ha úgy érzi, akár 180 fokot is fordul.

- Mikor elvégeztem a Színház és Filmművészeti Főiskolát, friss diplomásként hoztam egy döntést: nem színházba mentem kezdő színésznek, hanem hazamentem olvasni. Azt éreztem, hogy én már nem az a kíváncsi, kreatív, tüzes lány vagyok, akit anno felvettek, hanem egy fásult, tehetségtelen, tébláboló ember. A kívülállók, akik nem ismerik az életemet, rácsodálkoztak elhatározásomra most és akkor is. Az Operettszínházban számos darabban játszottam, és mind sikerdarab. Viszont egyre inkább azt éreztem, hogy ebben a környezetben én már nem tudom magamból kihozni azt a sokszínűséget, tehetséget, amellyel elégedett lennék, ezért lépnem kellett.

- Ezekben a pillanatokban azért erős támasz lehet az, hogy a szakmai életben is egy igen sokszínűség személyiség, több lábon tud állni, dolgozik színházban, szinkronizál, zenél.

- Amikor a diploma után egy évre visszamentem a falunkba Lengyel György kinyomozta, hogy hol lakom és visszahívott, hogy játsszak nála Pécsett, közben egy régi szentesi osztálytársammal beszélgettem, aki gyártásvezető volt a szinkronban, így elmehettem próbafelvételre, és nemsokára a Borostyán című sorozatban dolgoztam, ez már állandó kereset volt. Rá egy évre jött az X-akták női főszerepe. Ezzel egy időben Kalmár Péter rendező, akinél főiskolásként az Ének az esőben játszottam, szólt egy zenés klub tulajdonosának, hogy van egy lány, aki jól énekel, szervezzen köré egy zenekart, így indult a zenei karrierem: heti két alkalommal léphettem fel. Annyira belejöttem, hogy felvételizem a dzsessz tanszakra is és felvettek, közben tudtam egy-egy darabban színházi munkát is vállalni, illetve a szinkron sem szakadt meg, a felvételeket az óráimhoz lehetett igazítani. A sokszínűség lényegében annak a döntésemnek köszönhető, hogy a főiskola után egy évre hazamentem.

- Mi a kihívás például egy szinkronban önnek?

- Ha van egy jó film, abban nekem nem kell jobbnak lenni a színésznél, hanem az a dolgom, hogy az eredeti játékot, minél hitelesebben adjam vissza, a néző azt érezze, hogy én egy alkalmazott muzsikus vagyok, és a legjobb formámat hozom azért, hogy ő azt kapja vissza, amit az eredeti színész is nyújtott.

- És mi az, ami mindenképp bekerül a szakmai önéletrajzába?

- Az Aranyhal gonosz mostohája. Olyan sok háztartásba jutnak el a gyerekek révén a mesék, és olyan népszerűségre teszek szert körükben, annyira szép pillanatokat jelent, mikor számukra kiderül, hogy mondjuk a Verdákban az én hangom az egyik szereplőé, hogy az mindent megér. Szóval az összes rajzfilmet betenném. De ide kell sorolnom természetesen az X-aktákat is. A színházból a Mozartot és a Sweet Charity-t és a Rómeó és a Júlia is helyet kapna. Zenei munkák közül a két saját lemezt emelném ki mindenképp. - Szegeden harmadik alkalommal játszik: milyen az atmoszférája e helynek, nehezebb itt játszani, vagy könnyebb? - Megmondom őszintén, hogy én jobban szeretem, ha közelebbi kapcsolatban vagyok a nézővel. A monumentális terek nagy lehetőségeket adnak egy-egy produkciónak, viszont én a kisebb színpadokban azt szeretem, hogy a nézők rezdülései visszahatnak, ez egy ekkora térben elvész. - Már említette, hogy júniusban felmondott az Operettszínházban, hogyan tovább? - Nagy szerencse, hogy Alföldi Róbert felkért erre a szerepre, mert így nem kerültem légüres térbe nyáron. E mellett pedig izgalmas munka együtt dolgozni Robival és nagy élmény számomra, hogy olyan kollégákkal játszhatok, akikkel még nem volt szerencsém. Miután felmondtam, felgyorsultak a dolgaim a zenei területen is. A megasztáros Kökény Attilával - aki a 2010-es év férfi hangja lett – egy fellépésen találkoztunk, és nagyon megszerettük egymást, elkezdünk együtt dolgozni. Közös munkánk első állomása október 20-án lesz egy kaposvári fellépéssel. Terveink szerint végigjárjuk majd az országot, s színházakban mutatjuk be a nívós produkciót. Elkészült már egy videoklip is, és voltunk már több televízióban. Tehát a szeptember már erről a produkcióról fog szólni. - Azt is hallottam, hogy egy egészen új területen is szerencsét próbál… - A szakácskönyvre gondol? Felkértek, hogy írjam meg anyukám receptjeit, aki eszméletlenül jól főz. Az igazi, hagyományos magyar konyha művésze. Gondoz egy 3500 négyzetméteres kertet, zöldségekkel, kacsával, csirkével, nyulakkal, minden friss és ízletes. Amikor fenn van Pesten, iszonyatos mennyiségű étellel áld meg. Az utóbbi időben azt szoktam csinálni, hogy barterezek. Amikor valaki megtisztel egy-egy szívességgel, akkor kap tőlem fonott kalácsot, kakaós csigát, zserbót, vagy éppen töltött káposztát. Ehhez párosul nagyon sok kedves és vicces történet anyai nagyanyámról, amit szemléletesen tudok elmesélni, ezekkel lenne még színesítve a könyv, sok-sok ételhez kapcsolódnak kedves történetek. (Az interjú közben nyert olimpiai aranyérmet hosszútávúszásban Risztov Éva egy emberfeletti hajrával. Félbeszakítottuk a beszélgetést, hogy végigszurkolhassa az utolsó néhány száz métert.) - Igen, szeretem a sportot, főként a világversenyeken izgulok sokat, ahol érdekeltek vagyunk. A focit, a tenisz Grand Slam-tornákat és az olimpiát szoktam nézni. De nagyon izgulós vagyok, ma délelőtt is a kislányomtól kérdeztem a másik helyiségben, hogy mi az állás a kézilabdameccsen, nem tudtam nézni, olyan izgalmas volt. - Kislánya elkísérte a szabadtérire, szerepel is statisztaként. Mit mondana neki, ha a színészi pálya felé kezdene később kacsingatni? - Ez egy olyan kiszolgáltatott pálya, hogy ha valaki előre tudná garantálni, hogy ő lesz a magyar Meryl Streep, akkor egy percig sem aggódnék, de egy valamit nem szeretnék, ha középszerű lenne. Hogyan magyarázza azt meg valaki a gyerekének, hogy ügyes vagy, de egy erős közepes. Abban tudok neki segíteni, hogy bármilyen pályát is válasszon, 16 éves kora előtt már legyenek meg számára azok az alapok, melyekből meríthet. Legyen az zene, tánc, lovaglás, úszás vagy nyelvtudás.