Az álmodozó Petőfi és Mokány Berci – élclapok nyomában + FOTÓK, HANG

Az élclap viszonylag későn alakult ki, a mai értelemben vett ilyen műfaj 1832-ben Párizsban jelent meg először, Charivari címmel, és hosszú éveken keresztül meghatározója lett a vicclapok történetének: 1848-ban összesen hat európai városban adták ki, többek között Pesten is. A Somogyi-könyvtár folyóiratait tallóztuk.

A Charivari egyébként glosszarovatként indul

Jókai

Életképek című lapjában az 1840-es években. A magyar sajtótörténet az önálló lapként kiadott pesti Charivaritól számítja az első rendszeresen megjelenő magyar élclap, a pesti vicc születését. Szerkesztője Lauka Gusztáv pesti humorista volt, aki

Petőfi

baráti köréhez tartozott. A katonatiszt és feltaláló

Szerelmey Miklóssal

fogott össze 1848 júniusában az első élclap elindításáért, melyből mindössze 25 szám jelent meg, majd az alkotók beálltak a honvédseregbe. Minden lapszám harmadik oldalára egész oldalas karikatúrát készített Szerelmey, az egyiken az álmodozó Petőfit örökíti meg (

második képünkön

). Az élclapot ma politika vicclapnak mondanánk, az „élc” nyelvújítás-korabeli szó, a német „Witz” magyarítása – mondta el portálunknak

Jurkovicsné Kálmán Margit

könyvtáros. Az élc és a vicc közötti különbség csekély: talán az élc személyre szólóbb, személyesebb.

Az „ősök”

De menjünk vissza az elejére! A műfaj gyökerei a 18. századi Angliába nyúlnak vissza, ekkor születik két rövid életű, de nagy hatású szatirikus hetilap, a Tatler (1709–1711) és a Spectator (1711–1712). Ezek még grafikák nélkül jelennek meg – vázolta a kezdeteket a könyvtáros. Mint említettük, a modern, szövegét és illusztrációit egyformán fontosnak tartó élclap a Charivari lesz 1832-től. 1841-ben párizsi mintára Londonban megindul a Punch, 1848-ban a bécsi Charivari, majd Pesten az első magyar nyelvű élclap, szintén Charivari címen, Dongó alcímmel. A fél évet élt lap után Jókai veszi át a vezető szerepet. 1856-ban jelenik meg a Nagy Tükör, majd 1858-ban az Üstökös, amely elsősorban anekdotákat és adomákat közöl.

A Nagy Tükör egy-egy lapszámában Szegedről is olvashatunk. Hallgasson meg egy versikét a szegedi töltésről!

Csicseri Bors élcelődései

A centralizált abszolutizmus lazulásával, az 1860-as évek elején jelenhetnek meg a kifejezetten politikával foglalkozó élclapok, egyszerre hat is napvilágot lát, de csak egy bizonyul tartósnak: Tóth Kálmán Bolond Miska című lapja (1860-1875) – folytatta Jurkovicsné Kálmán Margit. A kiegyezés után természetesen ugrásszerűen megnő az élclapok száma is. 1868. január 1-jén Ágai Adolf (alias Csicseri Bors) megindítja a Borsszem Jankót (1868–1938), a kor legszínvonalasabb, legszórakoztatóbb élclapját. A könyvtárostól azt is megtudtuk, az élclap jellegéből adódóan inkább ellenzéki sajtóműfaj volt, nehéz dolga lehetett a szerkesztőnek és munkatársainak, hiszen a Borsszem Jankó a kormányzó Deák-párt politikáját szolgálja (a lap címére is az ötletet Andrássy Gyula adta), jobboldali, liberális szellemben készült. Célközönsége elsősorban a városi nagypolgárság. Ágai Adolf mellett rövid ideig Heltai Jenő is szerkesztette a lapot 1904-ben, a legelső számokban pedig Vas Gereben, Gyulai Pál és Arany János is dolgozott a Borsszem Jankónak. Hamarosan megszülettek az élclap később híressé vált karakterei, akik a magyar társadalom jellegzetes alakjait figurázták ki, mint például Mokány Berci (vidéki földesúr), Sanyaró Vendel (köztisztviselő), Mihaszna András (rendőr) vagy Lengenádfalvay Kotlik Zirzabella, a dúskeblű honleány, „szélbali honhölgy”.

Bolond Istóktól a Fidibuszig

1878-ban elstartol a Bolond Istók, Bartók Lajos függetlenségi párti élclapja is – mely a Borsszem Jankó és az Üstökös után a harmadik legnépszerűbb volt a műfajban –, majd 1888-ban a népies hangú, ellenzéki Mátyás Diák. Az először 1883-ban kiadott Pikáns Lapok magát – némileg félrevezetően – a naturalista irodalom fórumának nevezi. A médiumot botrányok kísérik, ezért két év múlva új szerkesztéssel és megváltozott címmel, Magyar Figaróként folytatja pályafutását. Jelentősége abban áll, hogy új élclaptípust teremt, a politizálástól eltekintő, a polgári társaság életét tükröző szalonélclapot, amelynek a századfordulótól kezdve Heltai Jenő lett jellemző és sikeres művelője – emelte ki a könyvtáros. Maga Heltai 1905-ben indította útjára Fidibusz című lapját, amely a 20. század elejének legnagyobb hatású élclapja. És a sor végére: 1945. május 20-án jelenik meg először a Ludas Matyi című szatirikus hetilap, amely évtizedeken keresztül az ország egyetlen élclapjaként működik.