A nemzeti összetartozás napjával június negyedike a országunk szétszakítása mellett a határon túliak befogadását is jelenti. Trianon hatásai mellett nemzetpolitikánkról is beszélt a Telin TV-nek Miklós Péter történész.
Június 4-e hazánk egyik leggyászosabb eseményének, a trianoni békeszerződés aláírásának az évfordulója. Nagy-Magyarország képe a mai napig húsba vágó emléket nyújt az országhatáron belül és kívül élőknek egyaránt, a rendszerváltás előtti időszak ferdítéseit a történészek azóta is próbálják tisztázni. Az Országgyűlés ezt a napot 2010. május 31-én 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, megmaradásunkra és az ezeréves határok széthullására egyaránt emlékezünk. "Június 4-én Magyarország területének kétharmadát, lakosságának is közel ekkora százalékát elveszítette, ezen valóban nincs mit ünnepelni" - mondta a Telin TV-nek adott interjújában
Miklós Péter
történész. Hangsúlyozta azonban, hogy a nemzeti összetartozás napjával egy új tartalommal ruházta fel ezt a napot a kormány: nem a gyászt és a területvesztést hangsúlyozzák, hanem szolidaritásunkat a határ túloldalán lévőkkel. "Azok a határon túlra került emberek, akik valaha magyar állampolgárok voltak, illetve leszármazottaik egyszerűsített eljárás keretében megkaphatják az állampolgárságot. Ez így van például a horvát és a szlovák állam esetében is" - emelte ki a történész. Az állampolgárság igénylése azonban nem ment mindig zökkenőmentesen, főleg északi szomszédaink nem nézik jó szemmel, ha a szlovák mellé magyar állampolgárságot is igényelnek az ott élők. "Ez a nemzetpolitikai koncepciók különbségéből is fakad: a magyar mindig is egy befogadó politikai nemzetstruktúrában gondolkodott, kevésbé az etnikai vagy nyelvi határok által megszabott nemzetben.
Kossuthtól Eötvösig
nemzetünk nagyjai úgy gondolkodtak, hogy az állam valamennyi polgára - legyen az szlovák, szerb, román, vagy zsidó - magyar, ha magyarnak érzi magát, vallásától, nyelvétől és kultúrájától függetlenül" - magyarázta Miklós Péter. Szeged 1918 végétől folyamatosan valamilyen idegen megszállás alatt volt, végül a franciák maradtak itt: ők a további szerb és román igényeket is hivatottak voltak féken tartani. Makón a románok rendezkedtek be, Újszeged nagy részét pedig a szerbek vették birtokukba. "Ezt a két éhes, újonnan születő államot fékezte meg a megszálló francia haderő. Szeged esetében ez jó volt, hiszen a politikai konszolidációra is lehetőséget teremtett" - emelte ki a történész.
A részletekért tekintse meg a Telin TV Miklós Péterrel készített interjúját!
http://www.youtube.com/watch?v=8OXuRlnjCcs&feature=youtu.be
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.