Vadak, kulturálatlanok és kegyetlenek az Emlékpontban
Habár az Emlékpont kiállítása a héten még zárva tart, a történelem iránt érdeklődők így sem maradnak esemény nélkül. A történelemtudás egyetemében Kovács Szilvia, a SZTE-BTK Középkori Egyetemes Történeti Tanszék PhD hallgatója, egyetemi tanársegéd középkori nomádok életmódjáról tart előadást január 4-én, szerdán délután 5 órától a hódmezővásárhelyi közgyűjteményben.
Az Emlékpont történelmi előadássorozatán, a SZE-EM-ban újabb sztereotípiák dőlnek meg, ezúttal a nomádizmussal kapcsolatban. A szabadegyetem szeptemberi nyitóelőadásán a középkor sötétségét cáfolta meg
Csernus Sándor
dékán, ezúttal pedig a téma fiatal kutatója az eurázsiai nomádokkal kapcsolatos „berögződéseket kívánja kisöpörni a köztudatból”. Kovács Szilvia elmondta, hogy a nomadizmust övező ókori toposzok még a témakörben kevésbé járatos kutatók körében is élnek. Ilyen többek között, hogy a nomád népeknek nincsenek állandó lakhelyeik, városaik, folyamatos fosztogató hadjáratok során szerzett zsákmányokból tartják fenn magukat, mert nem ismerik a földművelést, illetve különösen jellemző rájuk a vadság, kulturálatlanság, ravaszság, kegyetlenség. A barbároknak bélyegzett népcsoportokról pozitívumként csupán az állattenyésztésben tapasztalt szakértelmüket és a harcokban megmutatott bátorságukat emelik ki a nomádokkal szomszédos „kulturbirodalmak” krónikásai. De mégis kik azok a nomádok, melyek nomadizmus típusai, illetve jellegzetes vonásai? A nomadizmusban a legelők szabályos váltogatásán alapuló állattartás van túlsúlyban más gazdálkodási módokhoz képest. A nomádoknál a lehetőségekhez képest tehát van földművelés, foglalkoznak vadászattal, halászattal is, de ezek csak kiegészítő jellegű tevékenységek az állattenyésztéshez képest. A nomadizmus olyan vidékeken – a Mandzsúriától a Kárpát-medencéig terjedő eurázsiai sztyeppén – alakult ki, ahol a természeti körülmények nem tették lehetővé az úgynevezett komplex gazdálkodást, amelyben a földművelés és az állattartás egyensúlyban volt. A nomád gazdaság egyoldalúsága miatt bizonyos termékeket nem tudott előállítani, ezeket a letelepedett társadalmaktól kellett megszerezni. Mindez történhetett békés úton cserével és kereskedelemmel, vagy háborúval, rablással és hadisarccal. A nomádok, részben életformájuknak köszönhetően időről időre erős, elsősorban lovas hadseregeket tudtak létrehozni, amelyek sok esetben erősebbek voltak a földművelő birodalmak haderejénél. A nomád birodalmak megszervezéséhez nélkülözhetetlen volt a földműves civilizációk vívmányainak átvétele és alkalmazása. Bevételi forrásaik az alattvalók adóiból, a szomszédos államoktól kikényszerített hadisarcból és a távolsági kereskedelemből befolyt adókból és vámokból tevődtek össze.
Kovács Szilvia
előadásában kitér arra is, hogy milyen körülmények között alakult ki ez az életmód, melyek a gazdasági élet meghatározó elemei, milyenek voltak a lakóhelyek alapvető típusai. Végül az előadás hallgatói megismerhetnek néhányat a különböző nomád népek „városai” közül, sőt egy interaktív jurta-állításba is bepillantást nyerhetnek azok, akik ellátogatnak a SZE-EM következő január 4-én, szerdán öt órakor kezdődő előadására az Emlékpontba.
