Így ünnepli a világ a karácsonyt

Bár a globalizált világban szinte mindenhova eljut ma már a karácsony hagyománya, a kulturális különbségek szivárványszínezetet kölcsönözhetnek az ünnepnek: Jézuska, az angyal, vagy a Télapó hozza-e a karácsonyfát, az ajándékot? Arról nem is beszélve, hogy a világvallások többsége is megéli valamiképpen a Fény győzelmét a Sötétségen.

A karácsony keresztény ünnep, melyben

Jézus Krisztus

, a Megváltó születését ünnepeljük. A keresztény hagyomány történetileg a Római Birodalomban elterjedt Mithras-kultusszal mutat párhuzamokat: a felkelő nap istene,

Mithras

azért jött, hogy megküzdjön a gonoszságot szimbolizáló bikával, és az emberiséget ilyen értelemben megszabadítsa – ünnepe december 25-re esett. Mikor a kereszténység államvallás lett a birodalomban, a teológusok átértelmezték ezt a kultuszt, és Krisztusra irányították a figyelmet. Természetesen egyáltalán nem arról van szó, hogy a kereszténységben a karácsonyi örömhír a Mithrasz-kultusz megismétlése lenne, de jól megfigyelhető, hogyan épülnek egymásra a vallási hagyományok – hangsúlyozta

Máté-Tóth András

valláskutató, a szegedi egyetem Vallástudományi Tanszékének vezetője.

Keleten

Az ortodox és a nyugati kereszténység között az ünnepet tekintve nincs különbség a tanításban, de a keleti egyházban sok helyen még most is a Julianus-naptár szerint számítják az évet, amely 13 napi késésben van a Gergely-naptárhoz képest, ezért ünnepli az Ortodox Egyház a karácsonyt január 7-én. Ma már azonban minden helyi egyház szabadon áttérhet a Gergely-naptárra, jóllehet a húsvét ünnepét és a húsvéti ünnepkört itt is, továbbra is a Julián-naptár szerint ünneplik. Az orosz hagyományban egyébként a Télapó hozza az ajándékokat, ez jelenti a nyugati karácsonynak megfelelő családi ünnepet.

Hanukka

A zsidó hanukka a makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére (Kr.e. 165.), valamint a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására emlékeztet. A Júdeát kormányzó görög uralkodó, IV. Antiokhosz a hellenizmus térhódításának elősegítésére Zeusz szobrát a jeruzsálemi szentélybe vitette, megszentségtelenítve azt, és arra kötelezte a zsidókat, hogy boruljanak le a görög bálványok előtt.

Mátitjáhu

vezetésével felkelés robbant ki Júda vallási önállóságának megsértése miatt, fia,

Júda Mákábi

pedig egy maroknyi zsidó csapattal győzelmet aratott a túlerőben lévő szír-görögök felett. Miután a makkabeusok megtisztították a szentélyt, már csak egy napra elegendő olajat találtak, mellyel meggyújthatták a szent gyertyatartót, a menórát. Nyolc napra volt szükség az új olaj előállítására, de csoda történt: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. A hanukka nyolc gyertyája (plusz egy középső, amiről a többit meggyújtják) folyamatosan gyullad meg, idén december 21-től december 29-ig. Az ünnep jelentése egyrészt a kevesek győzelme a hatalmasságok felett, egyben a monoteizmus győzelme a politeizmus felett. Olyan reményt fejez ki, ami Istentől érkezik, és nem az emberi igyekezet és törekvés eredménye – magyarázta Máté-Tóth András.

A küldött, a nagy király

A karácsonnyal kapcsolatban több asszociációt is fellelhetünk más világvallásokban. Ilyen például a szűzen szülés motívuma egyes mítoszok szerint Mithrasnál, vagy

Nagy Sándor

,

Héraklész

és

Augustus császár

esetében is. Az ókorban ez ugyanis nem biológiai üzenet volt, hanem a nagyság, a rendkívüliség kifejezését szolgálta.

Buddha

útközben született és őt is királyok látogatták meg. Egyébként a buddhizmus nem különösen szereti az ünnepeket, mert azok is a kötődést szolgálják. Isteni küldöttnek tartotta magát

Konfucius

kínai bölcs, a konfucianizmus atyja is, a hagyomány szerint születésekor szózat hallatszott az égből: ma éjjel gyermek születik, akiből nagy király lesz. Krisztus születésének liturgiája az év legsötétebb napjához közel esik – innentől rövidülnek az éjszakák. A hinduizmus dívalija is fényünnep: a fény sötétség feletti győzelmére emlékeztet, mondhatni a hinduizmus egyik legnagyobb ünnepe, a hindu újév, mely idén október végére esett.

Árnyék és fény

„Mintha antropológiai, kulturális állandó lenne az a kérdés, hogy a sötétség vagy a világosság lesz-e a győztes – a magánéletben, a család, egy nép, egy ország, egy kontinens életében, vagy a történelemben” – magyarázta Máté-Tóth András. A vallások ezeket a legalapvetőbb emberi dimenziókat érintő üzeneteket és elbeszéléseket hordozzák, így nyújtva az emberek számára kapaszkodókat, mely minden jelentős vallási hagyományban közös alap. A professzor hozzátette: fontos azonban tudni, hogy a kereszténységnek nem a karácsony a legfontosabb ünnepe, hanem a húsvét: Isten Fiának születése a jelentőségét ugyanis a bűntől való megszabadítás, a megváltás tényéből nyeri.

Hópehely és habcsók

A ’70-es, ’80-as évektől sokan bírálták a karácsony neobarokkos, polgári ünneplési kultúráját. Arra hívták fel a figyelmet, hogy a kereszténység bűnbánatra és megtérésre hívó prófétai és társadalom-kritikai üzenetével szemben áll, ahogyan a gazdag világ a karácsonyt hópelyhecskékkel, habcsókokkal és ajándékozással ünnepli. Az eredeti vallási tartalom magvára rárakódott egy társadalmi szokásrendszer, és az ellenkezőjébe fordította azt. „Mintha minden rendben lenne” – vázolta a valláskutató. Ma két tendencia erősödik: az egyik a vallást egyfajta spirituális harmóniaként fogja fel, és azt várja el tőle, hogy eltakarítsa a feszültségeket, mintegy „elandalítson”. A másik pedig azt szeretné, hogy változtassa élhetővé és igazságosabbá a világot.