A magarabokról az Emlékpont történelmi szabadegyetemén

Kik is azok a magarabok? Valóban magyarok, magyar-arabok vagy honnan e elnevezés? Egyáltalán miként és mikor kerül(het)tek magyarok a mai egyiptomi-szudáni határvidékre? És élnek még az Almásy Lászó, az „angol betegként” világhírnévre szert tett Szahara-kutató leírásából megismert magarabok Núbiában?

Ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak az év utolsó történelmi szabadegyetemére ellátogatók december 7-én, szerdán 17 órától az Emlékpontban, ahol

Zimonyi István

, az SZTE Bölcsészettudományi Kar Középkori Egyetemes Történeti Tanszékének egyetemi docense tart előadást e rejtélyes egyiptomi magyar közösségről.

Az Emlékpont ősszel indult történelmi előadássorozatán, a SZE-EM.-ban havi rendszerességgel pillanthatnak be az érdeklődők a múlt egy-egy kevéssé (köz)ismert fejezetébe. A vásárhelyi közgyűjteménnyel karöltve a Szegedi Tudományegyetem oktatói szerteágazó témákban tartanak előadásokat, az őstörténettől az arab tavaszig, a legújabb kutatási eredmények ismertetésétől a megélt történelemig. Egy történelmi kutatásba és annak főszereplőivel megélt személyes találkozásba nyújt bepillantást

Zimonyi István

történész, aki a Kairói Magyar Intézet vezetőjeként foglalkozott a magarab témával. Az egyetem oktatója előadásának beharangozójában elmondta, hogy a magarabokról először 1935-ben szerezett tudomást a szakma és a hazai közvélemény, amikor a neves Afrika-kutató,

Almásy Lászó

naplójában beszámolt a velük történt találkozásról: „bőrszínük világosabb, nem a Korán szerint imádkoznak és fejfedőként kalapot viselnek”. Három évtizeddel Almásy útját követően

Fodor István

arabista járt a Núbiában élő törzseknél, azóta viszont csupán szenzációt kereső újságíró látogattak el a Nílus felduzzasztása által keletkezett Nasszer-tó mentén élő „rokonokhoz”. Zimonyi István, mint az afrikai ország magyar kultúrdiplomatája, nem mellesleg a középkori történelem elismert kutatója missziójának érezte, hogy végére járjon a magarab kérdésnek. Kutatásnak első állomása az volt, hogy kiderítse lehetett-e kapcsolat a 15-16. században a mai Dél-Egyiptom és Magyarország között, járhattak-e magyarok a szudáni határvidéken? A középkori források arról tanúskodnak, hogy Mátyás idején követek jártak a mameluk szultánnál, valamint 1541-et követően a törökök az országból elhurcolt rabszolgákat telepítenek le Vádi Halfa környékén. Mindezt megerősítette az is, hogy két jelentős núbiai erőd dokumentumaiban is magyar nevek bukkantak fel! Mindezen tények alátámasztják, hogy a magarabok „eredettörténete” nem csupán egy legendás elbeszélés, hanem tényekre, forrásokra alapszik. Eszerint a Kaszr Ibrin-be és környékére határőrizetre telepítettek az oszmánok magyar törzseket. A magarab elnevezés is erre utal: nem magyar-arabokról, hanem magyar törzsről (áb törzset jelent arabul) van szó. A SZE-EM idei utolsó előadásán a közönség megismerheti ezen magarab kutatás részleteit és hátterét, valamint fotóbeszámolót is megtekinthet Zimonyi István a tavalyi évben a magaraboknál tett látogatásáról december 7-én, szerdán délután öt órától az Emlékpontban.