1782., 1911. és 2011. 1782 januárjában, Mannheimben mutatták először Friedrich Schiller Haramiák című drámáját, melyet egyébként előző évben fejezett be. A Szegedi Nemzeti Színház október 21-től tűzi műsorára a darabot Bodolay Géza rendezésében. A Somogyi-könyvtárban pedig őriznek egy plakátot, a darab egyik száz évvel ezelőtti szegedi bemutatójáról, mely szinte napra pontosan az idei premierrel egyidőben volt… Kedden délután a Somogyi-könyvtár és a Szegedi Nemzeti Színház közös közönségtalálkozóján meg is csodálhatták az érdeklődők a Nagy Katalin könyvtáros által fellelt plakátot, mely „reklámozza” a négy felvonásos „szomorújátékot” – a Schiller által egyszerűen csak Schauspielnek (színmű) nevezett darab idén „vadromantikus színműként” kerül a szegedi deszkákra. Somogyi Szilvia könyvtáros gyűjtése nyomán korabeli cikkek is előkerültek. A Szegedi Napló korabeli számában azt írják, hogy „a színházi iroda jelentése szerint: az első klasszikus előadás az új színi évadban” – ekkor egyébként Almássy Endre volt a teátrum igazgatója. Érdekes ugyanakkor a Szegedi Híradó 1911. október 5-i számát is megnézni: „Vidéken ritkán adnak Schiller-darabokat, mert a közönség ízlése nagyon megváltozott (inkább a klasszikusok helyett, a szórakoztató darabokat kedveli), a színészeknek nincs módjuk a tragédiák hangját elsajátítani.” Romantikus hangulatban
Elképesztő várakozás, és ma már elképzelhetetlen indulatok övezték a 18. században az ötórás (!) előadást, melynek megtekintése Schillernek „sokba került” – katonaorvosként egyenesen szöknie kellett Mannheimbe, és később ezért komoly megrovásban is részesült Károly Jenő hercegtől. Vissza 2011-be: Déry Tibor szövege jelenleg a „kurrens” fordítás, de mára már ez is finomításra szorul a „nagyságosasszony” és ehhez hasonló kifejezések miatt. Ezért gondozta a szöveget a rendező, összevetve az eredetivel. A közönségtalálkozón megtudtuk, húsz éve készül a darabra Bodolay Géza, a színház főrendezője. Megtudtuk, Schiller utóbb írt egy kritikát a darabról álnéven, melyben színműve összes ellentmondásait, hibáit kegyetlenül kivesézte – magának is ambivalens viszonya volt tehát a művéhez. A rendező arról is beszélt, jókor veszik elő a Haramiákat Szegeden, hiszen a tavalyi évadban a szintén „romantikus lelkünknek” kedvező Csongor és Tünde volt műsoron. Jó fiú, rossz fiú
Pataki Ferenc alakítja Moor Ferencet, a háttérbe szorult második gyermeket, aki igazságtalanul befeketíti fivérét apja előtt. „Az eredeti darabban gnómszerű figura, de nem szerettük volna, hogy ennyire egyértelmű legyen, hogy azért van háttérbe szorítva, mert csúnyább, mint a testvére. Inkább az apja általi elhanyagoltság, a testvére iránti irigység, féltékenység indítja el gonosz tetteit” – magyarázta karaktere jellemét a színész. Moor Ferenc apja nevében levelet ír fivérének, Károlynak, melyben kitagadja, majd megpróbálja szerelmét, Amáliát is elvenni. A történet „jó fiúja” Horváth Illés, aki Moor Károlyt alakítja. „Én nagyon jó vagyok, míg a testvérem nagyon gonosz. A faluban a szép lány is belém szerelmes, sokkal szerencsésebb vagyok, ami a kezdeteket illeti, de azután az ármánykodásnak köszönhetően sajnos sorsom drámai fordulatot vesz. Kapok egy levelet az édesapámtól, hogy ha nem szedem össze magam, akkor kitagad, és ezen én olyan mértékben felháborodom, hogy azonnal rablónak állok az erdőben – ez drámai vétség, aminek később meglesz a böjtje” – vázolta az alapszituációt Horváth Illés. „A romantikához hozzátartozik az is, hogy az egészbe keveredik egy Robin Hood-történet: Károly olyan rablóvá válik, aki a gazdagoktól elveszi, a szegényeknek pedig odaadja a kincseket. De ezzel együtt is olyan erkölcsi válságba kerül, amiből nehéz kikecmeregni – hogy sikerül-e, ez maradjon az előadás titka…” – tette hozzá. Az előadás egyetlen nőalakja Edelreich Amália (Gidró Katalin), Károly szerelme, akihez végig hű marad, és akit vár vissza – és akit Ferenc meg szeretne kapni. Hármuk sorsa egyfajta szerelmi háromszöget alkot. A főbb szerepek közt találjuk még Moor Maximiliant, akit Gáspár Tibor alakít. A mű a szélsőségekig hajtja az összes koraromantikus kelléket, és számos része van a darabnak, ami utóbb a magyar romantikában is felfedezhető, egészen a kérdésig, hogy „rabok legyünk, vagy szabadok…” – így hangzott a Schiller-darab hatásának összegzése.
