Két politikus és egy hittantanár a fenntartható fejlődés és a hit körében próbálta a környezet és ember kapcsolatának konfliktusait feltárni, a lehetséges megoldásokról beszélgetni. „A kereszténység az ember és környezet viszonyára egy biztos alapot adhat” – mondta a Piarista Gimnázium hittantanára Sipos Attila a beszélgetés alaphangját megadva, míg a két politikus, Szentistványi István, az LMP és Juhász Gyula, a Fidesz-KDNP önkormányzati képviselője először a pártjuk önmeghatározása kapcsán fejtette ki azt, hogy a környezettudatosság lényegében már minden politikai alakulat rendszerének a szerves része kell, hogy legyen. A megoldáshoz még fel kell nőnünk?
Gadó György Pál, a beszélgetés moderátora felvetette, hogy már régóta tudjuk, s egyre gyakrabban hallani különböző kommunikációs csatornákon, hogy „nagy a baj”. De vajon látják-e a válságot politikusaink és mik a tettek, vannak-e? „Igen valóban baj van, de azt még senki sem tudta megmondani biztosan, hogy mekkora ez a baj. Ahhoz, hogy globális problémát okozzunk elég fejlettek vagyunk technikailag, ahhoz viszont, hogy ezt kezeljük, megoldjuk, társadalmilag még nem vagyunk elég fejlettek. Jellemző, hogy igyekezetünk a lokális, tüneti kezelésekre koncentrálódik. Helyi válaszokat adunk erre a globális kérdésre, ráadásul azokat is rosszul” – így Juhász Gyula. Bekapcsolódva a beszélgetésbe Sipos Attila a fordulatokról is beszélt, hogy nemcsak az egyes ember és társadalmi szerveződések ismerték fel a természetkárosításunk hatásait, hanem a különböző felekezetek is elkezdtek olyan programokat, akciókat szervezni, amely hozzájárul az ökotudatosság fejlesztéséhez. Ő tud olyan önfenntartó közösségről, akiknek tagja kimondottan a kereszténység alapjain szerveződve hoztak létre lényegében egy ökofalut. Hinni kell, hogy meggyógyíthatjuk a világot
TIÉD-program
Tradicionális és Innovatív Értékek Dialógusban (TIÉD) címmel hirdetett programsorozatot a fenntarthatóság jegyében a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, ehhez kapcsolódnak a kerekasztal-beszélgetések, előadások, iskolai, gyülekezeti rendezvények. Szentistványi a lokális válaszokhoz kapcsolódóan fejtette azt ki, hogy a helyi városfejlesztési filozófiáktól is messze van a környezetvédelem. A politikus példaként hozta fel, hogy 17 területet szeretnének helyi védettség alá vonni és az önkormányzat részérő csak egy feltétel fogalmazódott meg: csak ne kerüljön pénzbe. „Ebből a hozzáállásból látszik, hogy valójában mennyit is akarunk mi adni a környezetünkért, miközben 30 milliárdért fejlesztünk olyan tömegközlekedést, melynek nem lett felmérve, hogy növeli-e a város energiaigényét, vagy nem. Előbbi esetben ugyanis nem nevezhető a beruházás környezetbarátnak” – érvelt a képviselő. Sipos Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyes ember tudatában kell elültetni azt a gondolatot, hogy bizony önkorlátozóvá kell válnunk, ebben is segíthet a vallás. „Nincs ég Föld nélkül” – hangzott el egy mondás az esten, s valóban, ha nem gondozzuk a ránk bízott természetet, akkor mi is elveszünk. „Az ember azt kapta feladatul, hogy ápolja a Földet, hiszen bárhogy is szeretnénk értelmezni a bibliát, nem fogunk új Földet kapni feltámadáskor. Az egyháznak fel kell ismernie, hogy a szemléletváltásban tud sokat tenni – hangzott el. A beszélgetés végén egy közönségi kérdésnél fogalmazódott meg egy mondat, ami talán a legjobban összefoglalja a kerekasztal-beszélgetés tanulságát: „A legfontosabb legyen egy közös hit, hogy a világot képesek vagyunk fenntarthatóvá formálni – itt az idő dolgozni ezen.”