Bachmann: A jó zenét mindenhol megértik

A világ Szegedre is figyel, hiszen itt kultúra történik – így nyilatkozott a Szent Gellért Fesztivál első napján annak alapítója és művészeti igazgatója, a nemzetközileg elismert karmester és zeneszerző, Robert Christian Bachmann, aki 2007 óta a Szent Gellért Zenetudományi és Etika Intézet vezetője és tanára is a szegedi hittudományi főiskolán.

– Hogyan történik a fesztiválon elhangzó zeneművek kiválasztása?

– Az a koncepciónk, hogy a tradicionális, klasszikus zenekultúrát kötjük össze kortárs művekkel, lehetőséget adunk a fiatal művészeknek, hogy az alkotásaikat itt előadják. Az elmúlt évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hét magyar zeneszerzője léphetett fel egy verseny keretében.

– A komolyzene ma már nem örvend akkora népszerűségnek, mint korábban, sokan nehezen érthetően vélik, mit gondol erről?

– A jó zenét mindenhol megértik. Ha az megérinti az ember szívét, akkor elérte a célját.

– Kiemelte a kortárs zene fontosságát is.

– Igen, sőt, ez a legfontosabb, hogy azoknak az emberek, akik most élnek és dolgoznak, valamit létrehoznak, nekik megadjuk a lehetőséget, hogy valamit előadjanak. Nem csak azt kell nézni, ami már meghonosodott, beigazolódott a „kultúrüzemben”, hanem lehetőséget kell adni a fiatal embereknek, akik itt végzik tanulmányaikat, hogy fejlődjenek, hogy a műveiket magas színvonalon előadhassák. Mint említettem, tavaly a püspök úr által támogatott versenyen hét magyar zeneszerzőnek adtunk lehetőséget, hogy bizonyos témákban megírt műveiket itt előadják, méghozzá egy világklasszissal, a salzburgi Stadler Quartettel.

– Gyakran hallunk elmarasztaló kritikát bizonyos kortárs művekről, melyek inkább zajnak tűnnek már.

– A muzsikának rendkívül széles spektruma van a rocktól a komolyzenéig. Valóban vannak bizonyos formái a zajprodukcióknak, amelyeknél már nehéz megkülönböztetni, hogy az vajon zaj, vagy zene, de az ilyesféle vitákba mi nem bocsátkozunk. Nálunk a klasszikus komolyzene egy meghatározott szegmensének támogatásáról van szó, és arról, hogy fiatal, kreatív embereknek vidéken is platformot szeretnénk biztosítani. Nem minden zene szól mindenkihez. Hasonlóan a festészethez, a választásnak hihetetlen sokfélesége adott – éppen ez a szép ebben a világban, hogy választhatunk, hogy senki nem írja elő, mit kell szépnek érzékelnünk. Mindenki maga keresheti meg azt, ami természetének, értelmének, kultúrájának és képzettségének megfelel.

– A fesztivál nyitónapján úgy fogalmazott, a világ most Szegedre is figyel. Mi motiválta annak idején, hogy ebbe a városba jöjjön tanítani?

– A püspök úr. Öt éve, mikor püspökké szentelték, azt kérdezte tőlem, nem akarok-e vele Szegedre jönni. Azt mondta, kulturális munkára, kultúrafejlesztésre van itt szükség. Megkért, hogy segítsek felépíteni egy zenei és etikai intézetet. Én pedig jöttem, és a város olyan szép volt, azt mondtam, itt tenni kell valamit, itt lehet is valamit tenni, hiszen közel 35 ezer egyetemista él a városban.

– Sok magyar tehetséggel találkoznak a tanítás során?

– Magyarország a potenciális tehetségek hihetetlenül nagy tárháza. Ezt pedig támogatni kell. Azzal, hogy Szegedre jöttünk, hoztuk a magunk elképzelését a minőségről a zenekari munkába, a tervezésbe, mindenbe, amit véghez viszünk. Megadjuk a lehetőséget a fiatal művészeknek, hogy részt vegyenek mindebben. Ez egy adok-kapok helyzet, a szolgálat és

Gellért

püspök szellemében, aki azt mondta, hogy az idegent is meg kell ismernünk, és el kell fogadnunk.

– A munka sikerességét az is mutatja, hogy idén a magyar kultúra értékeinek külhoni megismertetéséért a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkára Pro Cultura Hungarica díjat adományozott önnek. Milyen jövőbeli tervei vannak?

– További építkezés, lépésről lépésre. Az intézményünk szolid és tartós kiépítésén dolgozom.

– Intézetének neve a zene és az etika valamiféle egységét sugallja.

– A kettő szorosan összetartozik. Gondoljon csak

Beethoven

kilencedik szimfóniájára,

Schiller

szövegére! A mi kultúránk nem csak zajról, zenéről, üzletről és eseményekről szól – hanem emberi értékekről, amik mögöttük állnak. A feladatunk a humanitas lehetőségeinek megfontolása. Az ember maga: jogai, méltósága pedig mind megtalálható például Beethoven zenéjében.

– Évszázadokon át vallották, hogy a zene – főként a klasszikus – képes az embert jobbá tenni.

– A roczkzene is képes rá... Akarat kell hozzá. A zene valóban hidakat tud építeni.