Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

Béres Attila: az újjáépítés musicale + FOTÓK

Béres Attila: az újjáépítés musicale + FOTÓK

2011. augusztus 12., péntek
Béres Attila: az újjáépítés musicale + FOTÓK
Romos templom fogadja majd a dóm előtt a szabadtéri nézőit. Újra fel kell építenünk a hitünket – vallja Béres Attila, a Budapesti Operettszínház főrendezője, a Szegedi Szabadtéri Játékok idei musicalprodukciójának rendezője.– Rengeteg gyerekkel, szereplőkkel és statisztákkal egyaránt dolgozik a Valahol Európában produkcióban. Egy közönségtalálkozón arról beszélt, nagyon fegyelmezett ifjakat sikerült toborozniuk, akik profi színész módjára játszanak. Jól boldogultak egymással? – Igen. Összesen több mint nyolcvan gyerekkel dolgozunk együtt. Nagy hiba volt, hogy nem tudtam megtanulni mindenkinek a nevét, de akiét nem tanultam meg, annak én adtam. Szólítani tudom őket, és félelmetes energia árad belőlük. A darab rávilágít arra, mekkora a mi felelősségünk és felelőtlenségünk a mai társadalomban. A gyerekeket elnézve úgy érzem, igazán van remény arra, hogy pozitív irányba változzon a világ, az 1995-96-97 után születettek már valami nagyon jóban fognak élni. Remélem… – Múlt héten egy vadasparkbeli kirándulásra vitték el a gyerekszereplőket. – Négy hét után lehet, hogy szokványossá válik számukra a mindennapi próba. Kellett, hogy valami kilendítse őket. Ez hozzásegíti a gyerekeket ahhoz is, hogy még jobban oda tudjanak figyelni arra, amit a színpadon kell csinálniuk.

Ha robban

– A premier előtt vagyunk, milyennek érzi a darabot? – Egy színházi előadás mindig úgy működik, hogy bizalom, kíváncsiság és várakozás övezi. Ez érezhetően körülveszi a Valahol Európában produkciót is, a neves színészek, a történet, annak aktualitása miatt. Egyszer csak eljön a bemutató, és ha úgy állnak a csillagok az égen, és az Isten abban a pillanatban mégis úgy gondolja, hogy ránk tekint – hiszen miért ne tenné, főleg ennyi gyerekre –, akkor robbanhat az előadás. Abban bízom, hogy az augusztus 12-i bemutató olyan jó hírrel debütál, mint amennyi munkát mi belefektettünk – ez sosem arányos. Azt remélem, hogy ennyi pozitív energia, ami a gyerekekből, a színészekből árad, az ezt az előadást olyan sikerre fogja vinni, hogy a következő héten tömött sorban állnak Szeged határában a nézők, hogy ezt muszáj látni. – Az utóbbi két hét milyen rendezői erőfeszítéseket igényelt? – Már meg volt festve a festmény, egy kisebb ecsettel próbáltam retusálni az elrontott nagy vonalakat. Ilyenkor már nagyon szubjektív egy rendező – a színész a maga tapasztalatával, a gyerek a maga tehetségével helyrebillenti, és a termodinamika második törvénye mindig érvényesül.

Bolyongás

– Szimfonikusok és egy rockbanda is „húzza” majd. – Igen, ez azért mégis egy musical, amelyben váltakozik a zenei stílus, ezért mintegy negyven szimfonikus zenész és nyolc rockzenész fog együtt játszani Silló István karnagy úr irányítása alatt. – A szabadtéri mindig nagy nevekkel is vonzza a közönséget, könnyű volt boldogulni a „sztárokkal”? – Számomra elmondhatatlan nagy tisztesség, hogy Mácsai Pállal, Keresztes Tamással, Szőcs Artúrral, vagy Pindroch Csabival, Szarvas Jóskával, Tompos Kátyával, Alföldi Róberttel dolgozhatom. Régi vágyam volt ez. Rendezőként az ember bolyong jobbra-balra, megtalálják, vagy nem találják meg munkák – ez egy végtelen kiszolgáltatott szakma, hiszen minden nap teljesíteni kell. Egy nem teljesítés után már nincs munka. Vágyai viszont vannak az embernek: „Bárcsak egyszer dolgozhatnék a…” És ez most teljesült számomra, remélem, én is tudtam nekik adni valamit.

Egy dóm valahol Európában

– Egy romos templomot álmodott a dóm elé. Sokatmondó szimbólum? – A díszlet abból a tervünkből indult ki, hogy mit sugall a Dóm tér, amelyen ott áll a dóm, egy dóm, valahol Európában… Arra gondoltam, hogy ennek az előadásnak alapvetően a hitünket kell újjáépítse. Nem feltétlenül csak Istenbe. Magunkba, embertársainkba. Alapvetően arról szól, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok a Földön, mint az, amiért naponta képesek vagyunk gyilkolni egymást vagy önmagunkat: a sárga csekktől a politikáig. Erről tesz fel kérdéseket a darab. Adódott a Dóm tér kapcsán, hogy egy bombatámadás ért, szétrombolt templomot tervezzünk. Amikor az első felvonás végén meghal az első gyerek, akkor a társai elkezdenek imádkozni, ki milyen nyelven, milyen imát tud: egy morajjá olvad össze a cigányok, katolikusok, reformátusok, zsidók, ortodoxok stb. fohásza. Bemennek a romtemplomba. Amikor ezt megálmodtam, egy kép jelent meg előttem: egy iszonyatosan fényes helyről – ez a templom – kijön ötezer gyerek, és újraépítik ezt a világot… – Sokat fog sírni a közönség? – Azt szokás mondani, az előadás hatásáról tilos beszélni. Remélem, hogy kacagni is lehet, de zsebkendő is kell. Nagyon bízom benne, hogy gondolkodni is lehet rajta. Ha a hat előadás 24 ezer nézője egyszerre csak ugyanazt fogja gondolni, akkor ezzel mi sokat segíthetünk minden olyan embernek, aki még ugyanezt fogja gondolni, és megpróbál az előadás által felvetett kérdésekre válaszolni. És akkor jobb lesz. Legalábbis én ezt remélem, ezért csinálom.
Béres Attila Szegedi Szabadtéri Játékok Valahol Európában Szegedi Szabadtéri Játékok 2011 szabadtéri Szeged

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo