Kultúra

Hetven éve indult a Barbarossa-hadművelet

2011. június 22., szerda

Hetven évvel ezelőtt, 1941. június 22-én indította meg Németország a történelem addigi legnagyobb szabású szárazföldi offenzíváját a Szovjetunió ellen. A Barbarossa-hadművelet célja Oroszország európai részének elfoglalása volt, ám végül a nemzetiszocialista német birodalom bukásához vezetett. Mai napig számtalan vitás kérdés övezi a második világháború eseményeit, abban azonban a legtöbb történész egyetért, hogy a náci Németország hódító hadjáratainak legnagyobb kudarcát hozta keleti riválisuk, a Szovjetunió lerohanása. A támadás kezdeti sikereit követően a Vörös Hadsereg megállította, majd saját határai mögé szorította vissza a Wehrmacht csapatait, s az egykor verhetetlennek tartott Harmadik Birodalom végül elbukott.

Út a háború felé

Mein Kampf , vagyis „Harcom” című munkájában Adolf Hitler már 1925-ben egy szovjetek elleni háborút vizionált, részben az alárendelt fajként tekintett orosz nép legyőzése, valamint a német élettér keleti kiterjesztése miatt. A Führer azonban tanult az első világháború katonai kudarcaiból, mindenképpen törekedett rá, hogy elkerüljön egy kétfrontos háborút. Az egész világ meglepetésére a lengyelországi hadjáratot megelőzően Németország és a Szovjetunió megnemtámadási szerződést kötött, mellyel az amúgy politikailag és ideológiailag ellentétes országok viszonylag stabil kapcsolatot építettek ki egymással. Egy 1940-ben kötött kereskedelmi egyezmény ezt meg is erősítette, ekkortól Sztálin nyersanyagokkal is támogatta a német hadigépezetet. A két fél azonban gyanakodva figyelte egymást, a konfliktus pedig egyre elkerülhetetlenebbnek tűnt. 1941 tavaszától a brit hírszerzés több olyan üzenetet is lehallgatott, amik arra engedtek következtetni, hogy Hitler kelet felé fordul. Winston Churchill brit miniszterelnök próbálta figyelmeztetni a szovjet vezetést a várható támadásról, Sztálin azonban cselnek vélte, és az intő jelek ellenére sem tette meg a szükséges előkészületeket. Ekkorra már Európa nagy része a náci Németország uralma alatt állt: Anglia maradt még talpon, amit a védelmet nyújtó La Manche csatornának, valamint a brit légierő, a Royal Air Force bátor pilótáinak köszönhetett csak. Egy esetleges konfliktusban szinte biztos vereségre predesztinálta a szovjet felet az a tény, hogy Sztálin az 1930-as évek végétől esztelen tisztogatásba kezdett, hogy hatalmát megszilárdítsa. A milliós áldozatokat követelő mészárlásnak több tehetséges katonai vezető is áldozatul esett, ami demoralizálta és szétzilálta a Vörös Hadsereget, könnyű célpontot nyújtva a hatalma csúcsán lévő Németországnak. Hitler (a Mein Kampf-ban tett ígérete mellett) gazdasági okokból is rá volt kényszerülve a bolsevista ország lerohanására. A német gazdaság ugyanis az 1940-es évek végére súlyos helyzetbe került: az angliai csatát levegőben vívták és levegőben is bukták el, így nem juthatott szerephez az addig villámháborúban előrenyomuló Wermacht, a nyersanyag- és munkaerőhiány pedig súlyos gondokat okozott. Hitler a kiutat Sztálin megtámadásában látta, megkezdte tehát a keleti háború terveinek kidolgozását, mondván, ha Churchill elveszíti egyetlen és utolsó kontinentális szövetségesét, könnyebb lesz megadásra bírni a szigetországot.

A hadművelet

Hitler 1940. december 5-én kapta kézhez az 1941 májusára tervezett hadművelet első terveit és azonnal jóvá is hagyta azokat. December 18-án átadta utasítását a Wehrmacht legfelsőbb parancsnoksága számára a Fall Barbarossa fedőnevű hadművelet megtervezésére, amely szerint "a német haderőnek fel kell készülnie, hogy Szovjet-Oroszországot egy villámhadjáratban (Blitzkrieg) megsemmisítse." A Führert több tábornoka is figyelmeztette az orosz háború veszélyeire: Georg Thomas tábornok jelentése szerint a Szovjetunió megszállása nettó veszteséget jelentene Németországnak, hacsak nem sikerülne mindent épségben megkaparintani. Más elemzés szerint Ukrajna, Belorusszia és a balti államok elfoglalása csak gazdasági terheket jelentene az országnak, a szovjetek a jelenlegi formájukban ártalmatlanok, megszállásuk nem járna előnyökkel. A német légierőben vakon bízó légimarshall, Hermann Göring azonban bátorította a Führert az offenzíva megkezdésére, aki az eddig elért dicsőségektől megrészegülve támogatta a keleti front megnyitását. A hadműveletnek három célja volt, részben gazdasági, részben pedig politikai indíttatásból: északon a bolsevik ideológia szülőhelye, Leningrád felé indult meg a támadás, délen pedig Ukrajna, a Doni-medence és a kaukázusi olajmezők elfoglalása volt a célt. A Közép Hadseregcsoport az ország fővárosa, Moszkva felé tört előre Fedor von Bock vezértábornagy vezetése alatt. A magát katonai géniusznak tartó Hitler sokszor különbözött össze tábornokaival a stratégiai pontok fontossága miatt, egyre sürgette azonban a támadás indítását – azt remélte ugyanis, hogy a Szovjetunió összeroppantása után az angolok is békét kérnek majd. A Barbarossa-hadművelet 1941. június 22-én vette kezdetét: Németország és szövetségesei 4,5 millió katonával, 3600 harckocsival és 4389 harci repülőgéppel lépték át az orosz határt. Ezzel a Harmadik Birodalom végjátéka kezdődött el, az addig veretlen hadsereget ugyanazok a körülmények kényszerítették térdre, mint Napóleont másfél évszázaddal előtte. Leningrád alól a Wehrmacht 900 napos ostrom után volt kénytelen visszafordulni, miután az utánpótlásban és emberanyagban is föléjük kerekedő Vörös Hadsereg átkaroló hadműveletben igyekezett csapást mérni rájuk. A Közép Hadseregcsoport hatalmas veszteségeket okozva, és elszenvedve előbb az ősz sarába süllyedve küzdötte el magát Moszkváig, ahol a szovjet ellentámadás és a különösen hideg tél vetette vissza. Délen Rosztovig, az Azovi-tenger keleti végéig futotta a lendületből (a Dél Hadseregcsoport alárendeltségében harcolt a lovassággal, páncélautókkal, gyenge fegyverzetű könnyű harckocsikkal és kerékpárokkal felszerelt, vitéz Dálnoki Miklós Béla tábornok vezette magyar Gyorshadtest, majd 1942-től a doni katasztrófáig a vitéz Jányi Gusztáv vezérezredes irányította 2. magyar hadsereg is). Itt 1942 nyarán indult meg a sztálingrádi csatába torkolló újabb offenzíva, mely végül a háború egyik legbrutálisabb és legelkeseredettebb ütközetét hozta. Minden utcáért, gyárért, házért és emeletért elkeseredett küzdelem zajlott. Volt, hogy egy lakáson belül napokig folyt a harc, és volt, ahol minden egyes lépcsőfok többször gazdát cserélt. A németek patkányok háborújának (Rattenkrieg) hívták ezt, az eddig még soha nem tapasztalt harcmódot, és keserű viccek születtek arról, hogy a „konyha már a miénk, de a nappaliban még harcok folynak”. A lehetetlen helyzetbe került 6. német hadsereget végül bekerítették, Friedrich von Paulus tábornok pedig Hitler határozott tiltása ellenére is megadta magát. Délen még egy kísérletet tett a hitleri Németország a győzelem kivívására, ami 1943 júliusában a történelem legnagyobb páncélosütközetéhez vezetett Kurszk és Prohorovka környékén - összesen közel 6000 harckocsi, közöttük a legmodernebb német és szovjet típusok vívták elkeseredett közelharcukat. A német stratégiai célt azonban ez a Citadella névre keresztelt hadművelet sem érte el, s ekkortól a tengelyhatalmak elveszítették a kezdeményezést a keleti fronton. A sors különös fintora, hogy Adolf Hitler a Barbarossa kezdetének utolsó dátumául a Franciaország feletti 1940-es hadjárat utolsó napját jelölte ki, s három évvel az 1941-es gigászi támadás után a Szovjetunió is e napon indította meg saját ellenoffenzíváját, a Bagratyiont, mely 1944 csapások sújtotta nyarán elsöpörte a teljes Közép Hadseregcsoportot - miközben a nyugati szövetségesek már megvetették a lábukat a kontinensen Normandiában és kitörni készültek a hídfőből. A hadiszerencse innentől a szövetségeseknek kedvezett, a keletre indított háború pedig az egykor dicsőséges fővárosban, Berlinben ért véget 1945. május 8-án, Németország kapitulációjával. A világégést leginkább megszenvedő Szovjetunió nagyhatalomként szólt bele a háború utáni osztozkodásba, eddig soha el nem ért kelet-európai területekre kiterjesztve befolyását.

Illés Attila - Illés András

történelem