Avarkori vértek rekonstrukcióit készítette el egy szegedi muzeológus

Avarkori vértek rekonstrukcióit készítette el Magyar András, a szegedi Móra-múzeum munkatársa; az V-VI. századi védőeszközök mai másaihoz régészeti feltárások során talált leletek nyújtották az információt.

A Kárpát-medencébe betelepülő lovas, nomád népek közül csupán az avarok védőfelszereléseiről maradtak ránk leletek – mondta a muzeológus, aki csak hobbiként, de tudományos alapossággal foglalkozik a témával. Viszonylag sok avarkori sírban találtak néhány néhánycentiméteres fém lemezkéket, de csupán három helyről – Tiszavasváriból, Kunszentmártonról és Hajdúdorogról – került elő nyolcnál több lamella. Egyetlen olyan lelet sem akadt azonban, ahol bolygatatlanul került volna elő az egykori avar harcos sírja.

Csallány Dezső

régész, a szegedi múzeum igazgatója volt az első az 1930-as években, aki bebizonyította, hogy ezek az apró fémlemezek nem ládikák veretei voltak, hanem védőeszközök, vértek készültek belőle – közölte a szakember a szegedi Kultúrpalotában tartott előadásán.

Magyar András

hangsúlyozta: pontos rekonstrukció nem készíthető az egykori felsőtestet vagy csak a vállat és a karokat fedő vértekről, hiszen nehezen állapítható meg, mivel fűzték össze a lamellákat, és a rozsdásodás miatt nem határozható meg pontosan, milyen vastagságúak voltak a kovácsolt lemezkék. Sokszor az sem világos, hogy a felsőtestet eltakaró vért esetében a háromszáz fémlemez milyen elrendezésben alkotta a védőfelszerelést. A hosszú és fáradtságos munkával elkészült vérteket csak a módosabb emberek használhatták. Önmagukban az összefűzött fémlemezkék nem nyújtottak elegendő védelmet viselőiknek, a nyílvesszőket felfogták, a közelharc során kapott ütések vagy szúrások azonban komoly sérülésekkel járhattak volna. A vért alatt ezért feltehetően az erőbehatásokat elnyelő, szőrével kifelé fordított bőrt vagy még inkább nemez mellényt hordhattak. A muzeológus azért tartja fontosnak a lehetséges rekonstrukciók elkészítését és kipróbálását, mert így sikerülhet valósághű képet kapni az egykori harcosok felszereléséről. Hozzátette: a hagyományőrzés során azonban ragaszkodni kell a régészeti feltárások alkalmával előkerült leletekből nyerhető információkhoz.