Február 25-e óta játsszák a Nagyszínházban Shakespeare A makrancos hölgy című vígjátékát Kolos István rendezésében. A szereplőgárda szerda óta immár a tervezett csapat, ismét színpadon ugyanis a Gremio szerepében megjelenő Jakab Tamás, akit egy vírusos megbetegedés tartott távol a premiertől, így a rendezőnek kellett beugrania. Nemcsak Shakespeare, de a témája is örök. A 16. század végén írt korai vígjáték, A makrancos hölgy később is számtalan szerzőt megihletett: több opera is készült belőle, Cole Porter Kiss Me, Kate címmel musicalt alkotott. Híres az 1967-es Elisabeth Taylor és Richard Burton főszereplésével megfilmesített változat, Franco Zeffirelli rendezésében, de az 1943-as magyar A makrancos hölgy Jávor Pállal és Karády Katalinnal, vagy a Makacs Kata verzió is megemlítendő, Buttykay Emmivel és Hajmássy Miklóssal. Legújabb feldolgozása Gil Junger rendezésében a 10 dolog, amit utálok benned című film 1999-ből. De vissza Szegedre. Vakítóan fehér háttér, fehér díszlet (díszlettervező: Czigler Balázs) - ez az igazi tabula rasa, ahol mindenki tiszta lappal indulhat. Még Kata is. Kata (a Ruttkai Éva-díjas Danis Lídia), aki egy gazdag kereskedő, Baptista (Székhelyi József) idősebbik lánya, a férfiak réme: hangos, durva és erőszakos. Bezzeg a húga, a halk szavú, szelíd Bianca (Erdélyi Timea) legalább három férfi szívét is megdobogtatja, csakhogy mindaddig nem mehet férjhez, míg nővérének nem kötik be a fejét. A feladat Petruchiót vonzza, akinek rendkívül eltalált alakot és kedélyt Borovics Tamás kölcsönöz. De elég elszánt-e a férfiú, elég hosszú-e az út, hogy betörjön egy ilyen makacs Katát? Elég kitartó és ravasz-e az ifjú Lucentio (Barnák László), hogy vetélytársai előtt egyszerű házitanítóként is elnyerje Bianca szívét és kezét? Fehérek az arcok, talán csak ál-arcok ezek, álságos játék mögött két pár talál egymásra. A darab sok mindenben erős: jó karakterekben, helyzetkomikumokban. A patriarchális társadalomban érvényes, az utolsó jelenetben elhangzó szavak az engedelmes nőről, a "kezesbárány" feleségről a darab egészét figyelembe véve nem is hangzanak annyira anakronisztikusan. A jelmez korhűen szép (jelmeztervező: Kárpáti Enikő), a zene korhűen nagyszerű (zenei vezető: Koczka Ferenc). Vígjáték a nőszelídítésről? A kitartó szerelemről? Vagy egyszerűen csak jó nézni, ahogy megadják egymásnak magukat a szerelmeseket.
