„Hadd lássuk azt a lángészt, aki az igazi tragédiát, az igazi komédiát honosítja meg a zenés színpadon! Hiszen sem a költőknek, sem a muzsikusoknak, a díszletfestőknek, vagy a táncosoknak sincs fogalmuk a színház igazi lényegéről. … El kell jönnie annak az embernek, aki valóban lángész: nemcsak modulációkat és hangjegyeket fűz egymáshoz, hanem mestere is a színháznak.”
Diderot
1757-es jóslata húsz évvel később vált valóra,
Christoph Willibald Gluck
munkássága révén. Gluck a reformopera egyik meghatározó szerzője, szakít a korát meghatározó irányzattal, a híres énekeseknek nem ír áriát, a híres táncosoknak nem engedélyez külön táncbetétet. A kórustól elvárja a játékot és a mozgást, nem tűr semmiféle eltérést előírásaitól. Természetes, hogy az Iphigénia bemutatója is megosztotta a közönséget és az operaszínházi társadalmat egyaránt. Ám végül mindenki behódolt, ellenfelei is elismerik: „Egyetlen szép szám van benne, s ez maga a teljes mű.”
Grimm
pedig ezekkel a szavakkal méltatta Gluck operáját: „Azt mondják, hogy ez nem igazi ének. Ének-e vagy sem? Nem tudom. De talán sokkal több annál.”
Christoph Willibald Gluck: Iphigénia Tauriszban
Belvárosi Mozi - 2011. február 26. 19:00 Iphigenia: Susan Graham Oresztész: Plácido Domingo Püládész: Paul Groves Thoász: Gordon Hawkins Közreműködik: A Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa Rendező: Stephen Wadsworth Vezényel: Patrick Summers Az előadás hossza: 2 óra 30 perc
Petró János
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.