Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

Kép – regénnyel és anélkül

Kép – regénnyel és anélkül

2010. november 17., szerda
Kép – regénnyel és anélkül
Úgy tíz éve még „nagy szám” volt a képregény, kisikolások és tinik egyaránt csodálkozva nézték az újságárusnál megjelenő színes szuperhősöket, várták a Garfield-sorozatot, lapozgatták a Batmant és a Pókembert. Ma is megvan a rajongók rétege, mégha bizonyos képregényekre szinte alig irányul figyelem. Kiss Ferenc „képregényszerető” – aki képregénytörténettel is foglalkozik – mostanában a magyar képregénytár létrehozásán fáradozik, amely a rendszerváltozásig elektronikus formában tartalmazná az összes Magyarországon megjelent képregény bibliográfiai adatait, illetve a beszkennelt képregényeket. Hol kezdődött? Kapaszkodjunk meg: 1860-ban, Jókai Mór Üstökösével. „A képregényszerető szó az én olvasatomban azt jelenti, hogy gyerekkorom óta gyűjtöm a képregényeket, közel 45 éve; több mint húsz éve írok irodalmi adaptációs forgatókönyveket” – mondta el portálunknak Kiss Ferenc a szombati II. Szegedi Képregényfesztiválon a Somogyi-könyvtárban. A szakember véleménye szerint a mai magyar képregény-kiadás rendkívül sokrétű. Léteznek a régi képregények reprint kiadásai, vannak teljesen újak, mangák, szuperhősök – mindenféle stílus jól megfér a hazai palettán, de az a fajta felfutás, amely 4-5 éve jellemezte a magyar képregényt, jelentősen megtorpant.

Képregényesek homokozója

A háromnegyedéig kimondott mondat

Vajon sokkal nehezebb úgy rajzolni, hogy nincs ott mankónak a szöveg? „Ez olyan, mint mikor egy táncost megkérdeznek, hogy mennyire nehéz táncolni” – vallja Fujkin István. „Neki magától értetődően jönnek a lépések. Nekem így könnyebb, mert csak a képen keresztül mesélek, sokkal mélyebb és intimebb kapcsolat tud létrejönni az olvasóval. Azért mondom olvasónak, mert a képet ugyanúgy olvasni kell. Jobban kell figyelni egy gondolatmenet pontosításánál, mint mikor van szöveg, mert az besegít, megkönnyíti a történet megértését. Ez a fajta képregény olyan, mint egy háromnegyedéig elmondott mondat, amit az olvasó fejez be. A nemlétező szöveget olvassa hozzá, ezzel alkotó részesévé válik a történetnek.”
„A képregények kis példányszámban jelennek meg, mert nagyon szűk réteget érdekel igazán. Ez abból is adódik, hogy rossz a terjesztési rendszer, és nincs benne a köztudatban a képregény. Hiányzik az a nagy pédányszámú, populáris comics a magyar piacról, amely az emberek figyelmét ráirányítaná erre a műfajra” – magyarázta Kertész Sándor kiadóvezető, aki szintén képregénytörténettel foglalkozik, e tevékenységéről árulkodnak a „Comics szocialista álruhában” és a „Szuperhősök Magyarországon” című könyvei. Kertész Sándor szerint az emberek élik az életüket, és vagy belebotlanak a képregénybe, vagy nem. A rajongók pedig keresik. „Úgy szoktam mondani, hogy olyan, mintha egy homokozóban lennénk egy lakótelepen, ahol mi nagyon jól elvagyunk, és sikeresen, szépen játszunk, csak a körülöttünk lakók nem mindig tudnak róla, hogy lent mi folyik” – szemléltette a helyzetet egy példával a kiadóvezető. A Kertész Nyomda és Kiadó megjelentetett Rusz Lívia képregényrajzoló, gyerekkönyv-illusztrátorról két kötetet: egy monográfiát, melyet Kiss Ferenc és Dodo Niţa román szerző jegyez, valamint ehhez kapcsolódóan egy album is megjelent, amely a képregényeket is tartalmazza. A szegedi képregényfesztiválon egy harmadik könyvet is megcsodálhattak az érdeklődők, amely Fujkin István, délvidéki magyar származású, Kanadában élő festőművészről szól, aki a képregényt is használja kifejezőeszközként.

„Dalképregények”

Most egy művészeti album látott napvilágot kanadai-magyar közös kiadásban Kertész Sándor és Simándi Ágnes tollából, amelyben Fujkin festményei mellett zenei ihletésű és az indián kultúrához kapcsolódó festmények és képregények kaptak helyet. Méghozzá nem is akármilyenek: szöveg nélküli festmény-képregények, melyekben az alkotó arra vállalkozik, hogy buborékok nélkül, pusztán a képekkel meséljen el egy történetet. Ezeknél szükség van arra, hogy logikus képolvasási módszert használjon az ember – fejtegette Kertész Sándor. Nem arról van szó, mint a hagyományos képregénynél, hogy a szövegek segítségével, a képek különösebb elemzése nélkül végigolvasható a képregény. A szöveg nélküli képregény ötlete egyáltalán nem új, Fujkin István „csak” követője, továbbvivője a technikának. Belga-francia területet jelent meg először, a ’80-as évek első felében egy zágrábi csoport alkalmazta. „Dalszövegeket rajzoltam meg egyoldalas képregényben, de a dalnak nem szerepelt a szövege. Fél évig ment egy jugoszláv rockújságban is, népszerűségnek örvendett, de ahogy elkezdődött a gazdasági válság, a nem hírjellegű rovatok fokozatosan megszűntek. Később Magyarországon az Ifjúsági Magazinban volt egy próbálkozás” – mesélte Fujkin István, aki a közeljövőben egy teljes album anyagát szeretné összeállítani a számára kedves magyar és külföldi dalok megrajzolásával. „Nekem is jó próbatétel, és egyfajta tisztelet azokkal szemben, akiknek a dalait szeretem” – így Fujkin.
Rusz Lívia Szegedi Képregényfesztivál képregény comics Fujkin István Somogyi-könyvtár Kertész Sándor Kiss Ferenc

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo