Kultúra

Kép – regénnyel és anélkül

2010. november 17., szerda

Úgy tíz éve még „nagy szám” volt a képregény, kisikolások és tinik egyaránt csodálkozva nézték az újságárusnál megjelenő színes szuperhősöket, várták a Garfield-sorozatot, lapozgatták a Batmant és a Pókembert. Ma is megvan a rajongók rétege, mégha bizonyos képregényekre szinte alig irányul figyelem. Kiss Ferenc „képregényszerető” – aki képregénytörténettel is foglalkozik – mostanában a magyar képregénytár létrehozásán fáradozik, amely a rendszerváltozásig elektronikus formában tartalmazná az összes Magyarországon megjelent képregény bibliográfiai adatait, illetve a beszkennelt képregényeket. Hol kezdődött? Kapaszkodjunk meg: 1860-ban, Jókai Mór Üstökösével. „A képregényszerető szó az én olvasatomban azt jelenti, hogy gyerekkorom óta gyűjtöm a képregényeket, közel 45 éve; több mint húsz éve írok irodalmi adaptációs forgatókönyveket” – mondta el portálunknak Kiss Ferenc a szombati II. Szegedi Képregényfesztiválon a Somogyi-könyvtárban. A szakember véleménye szerint a mai magyar képregény-kiadás rendkívül sokrétű. Léteznek a régi képregények reprint kiadásai, vannak teljesen újak, mangák, szuperhősök – mindenféle stílus jól megfér a hazai palettán, de az a fajta felfutás, amely 4-5 éve jellemezte a magyar képregényt, jelentősen megtorpant.

Képregényesek homokozója

A háromnegyedéig kimondott mondat

Vajon sokkal nehezebb úgy rajzolni, hogy nincs ott mankónak a szöveg? „Ez olyan, mint mikor egy táncost megkérdeznek, hogy mennyire nehéz táncolni” – vallja Fujkin István. „Neki magától értetődően jönnek a lépések. Nekem így könnyebb, mert csak a képen keresztül mesélek, sokkal mélyebb és intimebb kapcsolat tud létrejönni az olvasóval. Azért mondom olvasónak, mert a képet ugyanúgy olvasni kell. Jobban kell figyelni egy gondolatmenet pontosításánál, mint mikor van szöveg, mert az besegít, megkönnyíti a történet megértését. Ez a fajta képregény olyan, mint egy háromnegyedéig elmondott mondat, amit az olvasó fejez be. A nemlétező szöveget olvassa hozzá, ezzel alkotó részesévé válik a történetnek.”

„A képregények kis példányszámban jelennek meg, mert nagyon szűk réteget érdekel igazán. Ez abból is adódik, hogy rossz a terjesztési rendszer, és nincs benne a köztudatban a képregény. Hiányzik az a nagy pédányszámú, populáris comics a magyar piacról, amely az emberek figyelmét ráirányítaná erre a műfajra” – magyarázta Kertész Sándor kiadóvezető, aki szintén képregénytörténettel foglalkozik, e tevékenységéről árulkodnak a „Comics szocialista álruhában” és a „Szuperhősök Magyarországon” című könyvei. Kertész Sándor szerint az emberek élik az életüket, és vagy belebotlanak a képregénybe, vagy nem. A rajongók pedig keresik. „Úgy szoktam mondani, hogy olyan, mintha egy homokozóban lennénk egy lakótelepen, ahol mi nagyon jól elvagyunk, és sikeresen, szépen játszunk, csak a körülöttünk lakók nem mindig tudnak róla, hogy lent mi folyik” – szemléltette a helyzetet egy példával a kiadóvezető. A Kertész Nyomda és Kiadó megjelentetett Rusz Lívia képregényrajzoló, gyerekkönyv-illusztrátorról két kötetet: egy monográfiát, melyet Kiss Ferenc és Dodo Niţa román szerző jegyez, valamint ehhez kapcsolódóan egy album is megjelent, amely a képregényeket is tartalmazza. A szegedi képregényfesztiválon egy harmadik könyvet is megcsodálhattak az érdeklődők, amely Fujkin István, délvidéki magyar származású, Kanadában élő festőművészről szól, aki a képregényt is használja kifejezőeszközként.

„Dalképregények”

Most egy művészeti album látott napvilágot kanadai-magyar közös kiadásban Kertész Sándor és Simándi Ágnes tollából, amelyben Fujkin festményei mellett zenei ihletésű és az indián kultúrához kapcsolódó festmények és képregények kaptak helyet. Méghozzá nem is akármilyenek: szöveg nélküli festmény-képregények, melyekben az alkotó arra vállalkozik, hogy buborékok nélkül, pusztán a képekkel meséljen el egy történetet. Ezeknél szükség van arra, hogy logikus képolvasási módszert használjon az ember – fejtegette Kertész Sándor. Nem arról van szó, mint a hagyományos képregénynél, hogy a szövegek segítségével, a képek különösebb elemzése nélkül végigolvasható a képregény. A szöveg nélküli képregény ötlete egyáltalán nem új, Fujkin István „csak” követője, továbbvivője a technikának. Belga-francia területet jelent meg először, a ’80-as évek első felében egy zágrábi csoport alkalmazta. „Dalszövegeket rajzoltam meg egyoldalas képregényben, de a dalnak nem szerepelt a szövege. Fél évig ment egy jugoszláv rockújságban is, népszerűségnek örvendett, de ahogy elkezdődött a gazdasági válság, a nem hírjellegű rovatok fokozatosan megszűntek. Később Magyarországon az Ifjúsági Magazinban volt egy próbálkozás” – mesélte Fujkin István, aki a közeljövőben egy teljes album anyagát szeretné összeállítani a számára kedves magyar és külföldi dalok megrajzolásával. „Nekem is jó próbatétel, és egyfajta tisztelet azokkal szemben, akiknek a dalait szeretem” – így Fujkin.

Rusz Lívia

Szegedi Képregényfesztivál

képregény

comics

Ez is érdekes lehet

nemzetisport.hu

Videó: Kroos zseniális passzából szerezte meg a vezetést a Real Madridnak Vinícius

mindmegette.hu

Mit főzzek ma? Kinti és benti ebédötletek egy nyárias majálishoz

travelo.hu

Megtalálták az okot, hogy miért haltak ki a maják! Vajon mi biztonságban vagyunk?

magyarnemzet.hu

Nagyon csúnya titok derült ki az Orbán-gyűlölő Lilu múltjából

delmagyar.hu

Ördög Nóra levetkőzött: rajongóinak tátva maradt a szája

koponyeg.hu

Estétől jönnek a záporok, zivatarok

nemzetisport.hu

Sznúker-vb: O’Sullivan egyelőre nem bír Binghammel a világbajnokok csatáján

origo.hu

Varázslatos élőkép, fantasztikus meccs a BL elődöntőjében

mandiner.hu

Tán csodáljuk, ámde nem szeretnek – húsz évnyi uniós vér és örömkönny margójára

haon.hu

Majális 1979-ből - így ünnepelt Debrecen 45 éve – fotókkal