Még szüleink, dédszüleink ünnepnapjait behálózták a népszokások, a tradicionális ételek, addig mára élő régi hagyomány szinte alig maradt meg a gyakorlatban. Ebben az is szerepet játszik, hogy a modern világ kiszakította az embert abból a hagyományos családi körből, amelyben korábban élte mindennapjait. A munkanapokra eső ünnepeket nem ismeri már el a mai társadalom, így például az András-nap, a Katalin-nap nem kap megkülönböztetett figyelmet. Az emberek kötött munkaidőben élnek, rohanó életvitelük gyorséttermekbe űzi őket – hol vannak már a családi körben elfogyasztott ételek – magyarázza Barna Gábor, a szegedi Néprajzi és Antropológiai Tanszék vezetője. A paraszti világban a tél közeledtével megfogyatkoztak a tennivalók a mezőgazdaságban, ez lehetővé tette az odafordulást, az elcsendesedést, például adventben, amely a Megváltó születésére való várakozás jegyében telik. Advent hagyományosan böjti-félböjti időszak volt a katolikus hagyományban. Megkezdődnek a hajnali misék, melyeket Máriának szentelnek, és a latin bevezető szöveg első szava után „roráténak” neveznek. A népénekek a Szűzanyát gyakran „szép piros hajnalként” szólítják meg, mely egyben utal megszületendő gyermekére, a felkelő Napra, Jézus Krisztusra. Az adventi időszak négy vasárnapját szokás az emberiség őskorának metaforájaként értelmezni, mint négy évezredet, Ádámtól egészen Krisztusig, a második Ádámig, a Megváltóig. Karácsonyig: Borbála, Miklós, Luca
Az adventi jeles napok szinte mindegyike karácsonyra vagy az új esztendőre utaló szokásokat tartalmaz. December 4-én ünnepeljük Borbála napját, aki a tüzérek védőszentje ismét, amikor Borbála-ágat készítettek az emberek: egy gyümölcsfaágat tettek vázába, amely a szobában elkezdett rügyezni. Ebből a lányok azt jósolták maguknak, hogy mikor mennek majd férjhez. December 6. Miklós napja, amit a fogyasztói társadalom – akárcsak a karácsonyt – intenzív vásárlási lázzal párosít, a hipermarketek már egy hónappal korábban ontják a Mikulás-figurákat, a kommercializálódott ünnephez közeledve kvázi-vallássá válik a bevásárlás – mutat rá Barna Gábor. Karácsony vonatkozásában erre utal egyébként a vasárnapok bronz, ezüst és aranyvasárnap elnevezése is. A Mikulás valójában a szegényeket segítő myrai püspök, Szent Miklós legendájából ered. A szent egyébként Szegeden is nagy népszerűségnek örvendett, a felsővárosi minorita kolostorban van például egy fogadalmi kép Szeged 18. századi látképével, amelyen Szent Miklós is szerepel, és amelyet egy itteni polgár adományozott a templomnak a fia Tiszából megmeneküléséért. Érdekes módon egyre több ünnepet tartanak meg az iskolákban is, melynek eredeti motivációja talán az volt, hogy a szegényebb sorsú gyerekek is részesülhessen az ajándék örömében. Ez ugyanakkor – nem mindig szerencsés módon – megduplázza az ünnepet, Mikulást és karácsonyt – mondja a néprajzkutató. Másik ismert dátum adventben a Luca-nap, amely az év egyik legsötétebb napja a közeli téli napforduló miatt, valamint – különösen Szeged környékén – boszorkányos hiedelmek miatt. Luca napjától 13 napon keresztül, a karácsonyi éjféli miséig készítették a Luca-széket, amely egy sámlira emlékeztető darab volt, egyes településeken különböző előírásokat találunk, például hogy hét fát kellett hozzá felhasználni. A hagyomány szerint a misén úrfelmutatáskor, ha ráültek, meg lehetett látni, ki a boszorkány (azok ugyanis hátat fordítanak az oltári szentségnek, illetve másik ismertető jelük, hogy szarvuk van.) Ekkor haza kellett gyorsan szaladni, és közben mákot szórni, amit a boszorkányoknak egyesével kellett összeszedni. Magyar-sváb eredetű szokás, hogy Luca-napkor kezdik csíráztatni a Luca-búzát. Ez lényegében egy, az antikvitásig visszanyúló mágikus vetés, és a következő év termését próbálták vele kedvezően befolyásolni. A zöld hajtások ma is a karácsonyi üzenetre, az új élet kezdetére emlékeztetnek, és díszítésnek is használják a lakásban, illetve a templomokban. A paraszti világban apróra vágva a baromfinak adták vízkeresztkor. Betlehemes, karácsonyfa
December 24. – szenteste, vagy karácsony vigíliája. Az ünnepi előkészület miatt ez böjti nap volt, a Dél-Alföldön jellemzően savanyú krumpli-, cibere- vagy bablevest fogyasztanak mákosgubával vagy valamilyen friss főtt tésztával, például mákoscsíkkal. A manapság oly divatos beigli újabb keletű, osztrák eredetű sütemény, amely a paraszti konyhából sokáig hiányzott – tudtuk meg Barna Gábortól. Sok helyen ismét szokás, hogy betlehemesek, reformátusoknál kántálók járják a falut, és Jézus születésének történetét játsszák el. A betlehemezés speciális alföldi formája a pásztorjáték, amely azt az epizódot emeli ki, mikor az angyal a Megváltó születését hírül adja a pásztoroknak, akik útra kelnek, hogy köszöntsék Jézust. Ennek a szövegében szinte alig van vallásos tartalom, viccelődő, helyzetkomikumban gazdag előadás. A betlehemes játékok az utóbbi évtizedekben bekerültek a templomba, ahol viszont egyértelmű volt a biblikus, ószövetségi utalás, a karácsonyi és a bűnbeesés történetének párhuzamba állítása. Isten Ádámot és Évát engedetlenségük miatt – a tiltott fa gyümölcséből ettek a kígyó szavára – űzi ki az Édenből, de már itt elhangzik a Megváltó születésének ígérete. A karácsonyfa kezdetben az ószövetségi történet megjelenítésének kelléke volt, a mai gömbök a tiltott gyümölcsre, a boák a kígyóra emlékeztetnek. A játék elősegítette a történet átélését, az utánzás révén részesévé válhattunk az eseményeknek. A fenyőfa mint karácsonyfa állításának hagyománya az evangélikusoktól ered, Magyarországon csupán mintegy 50-60 éve lett általános szokás, korábban sok helyütt csak egy feldíszített ág állt az ünnepi asztalon. Jézus születésétől a háromkirályjárásig
A karácsony kétnapos ünnep, de az egyház nyolc napon át emlékezik meg róla. December 24. Ádám és Éva napja. December 25-ét nagykarácsonynak is nevezik, ez Jézus születésnapja. (E névazonosságból jól profitál ma a dunántúli Nagykarácsony település, amely tudatosan alakítja új hagyományát.) Ekkor már vége a böjtnek, hagyományos étele a disznótoros, vagy az úgynevezett „angyali” hurka és kolbász. December 26. karácsony másnapja, és István, az első keresztény vértanú emléknapja. December 27-én János evangélistáról emlékezünk meg, ekkor tartanak borszentelést. December 28-án Aprószentek napja arra emlékeztet, hogy Heródes király – hatalmát féltve a megjövendölt új királytól – megöletett minden két év alatti kisgyermeket Betlehemben – Jézus szüleivel ekkor már úton van Egyiptomba. A Dél-Alföldön szokás volt ezen a napon a fiatalok körében a vesszőzés mint termékenységi, vagy egészségvarázslás. A megvesszőzöttnek felelnie kellett arra a kérdésre, hogy hányan vannak az aprószentek. Mindaddig vesszőzték, amíg úgy nem felelt: „244 ezren, minden sarokban egy szakajtóval.” A manapság oly divatos karácsonyi ajándékozás még a rómaiak korára vezethető vissza, Lupercalia ünnepén megajándékozták a gyerekeket dióval. A karácsonyi ünnepkör január 6-ával, vízkereszttel, a Háromkirályok ünnepével zárul. Ekkor a Dél-Alföldön is szokás volt a háromkirályjárás, amely a napkeleti bölcsek Jézus előtti hódolatát idézi fel (szokás kiskarácsonynak is nevezni, az ortodox hagyományban ekkor ünneplik a karácsonyt.)
