Január 22-től játssza a Kisszínház Gioacchino Rossini Ory grófja két felvonásos vígoperát, magyar nyelven. Míg a férfiak otthonuktól távol háborúznak, magányos asszonyaikat Ory gróf és lovagjai ostromolják… „Nagyon furcsa történet, mert nincs benne sem az opera seriára jellemző, halállal végződő drámai konfliktus, sem a vígoperánál tipikus szerelmi szál. A szerelmi érzelmek kusza kavalkádja, durva megnyilvánulása jellemzi a cselekményt, ami nem a tiszta lélekből fakadó szerelmen alapul, hanem annak egy sokkal egyszerűbb válfaján” – magyarázza Anger Ferenc rendező. Az opera másik érdekessége, hogy a címszereplő, Ory gróf a második felvonás végi fináléban nincs jelen. „Ez egy nagyon furcsa dramaturgiai csavar. A rendezői koncepció azt a célt szolgálja, hogy minél érthetőbb legyen, hogy a fináléból miért tűnik el a főszereplő” – avat be Anger Ferenc a kulisszatitkokba. A rendező azt is elárulja: a vígopera színre vitelénél pluszfeladatot az jelent, hogy mennyire lehet modernizálni, maivá tenni egy előadást a régi szövegek, régi szituációk, régi helyi poénok ellenére. „Muszáj, hogy ugyanúgy, ahogy annak idején, most is a kor emberéhez, a mai közönségnek is szóljanak ezek a poénok” – mondja a rendező, aki egyúttal Kenesey Judit mellett a vígopera librettójának fordítója is. „Kettős cél lebegett a szemünk előtt: egyrészt az eredeti szöveghűség nagyon fontos volt számunkra: megtartottuk a régi rímképleteket, a fő mondanivalót, viszont azt a pátoszt, ami avítt, vagy ami a mai közönség füle számára egy kicsit idegen, megpróbáltuk egy kicsit költőien, a szöveg emelkedettségét megtartva a mai nyelvre átültetni” – összegez Anger Ferenc. A darab modernségével kapcsolatban a rendező megnyugtat: csak annyira kell félni és megrettenni attól, amit a színpadon látunk és hallunk, mint amennyire kint az életben is ettől félni kell. A produkció létrehozásában a színház együttműködő partnere a Budapesti Tavaszi Fesztivál.