Október 30-án a Bohémélet bemutatójával folytatódott a Szegedi Nemzeti Színház új évadának sikersorozata: a Pál Tamás rendezte népszerű operát is „megvette” a szegedi közönség.Henry Murger francia író „Jelenetek a bohéméletből” című regénye szolgált alapul az operához, igaz, attól számos ponton eltér. Fiatalkori felelőtlenség, tréfálkozással átszőtt önként vállalt nyomorúság – ez adja meg a mű alaphangulatát. Gyüdi Sándor – aki az első bemutatót is dirigálta – a darabbal kapcsolatban méltán fogalmazott úgy, hogy a gegekben gazdag, hagyományosan sokszor burleszket idéző cselekmény mögött folyamatosan ott lüktet a tragikum. Rátalálni a kedvesre, aki csak úgy besétált az életünkbe, hogy meggyújthassa a gyertyáját; szeretni forrón, de bohém módon: féltőn, féltékenyen; majd elhagyni, és végképp elveszíteni… Hűség, féltés, féltékenység, gyávaság, fájdalom – mindez ott van Puccini zenéjében, minden dallamban, minden rezdülésben. A racionális előadást tervező Pál Tamás a Bohémélethez kapcsolódó írásában úgy fogalmaz, hogy Puccini és a librettószerző Illica igazi sorsokról, valós érzelmekről ír: „…a Bohémélet szerzőinek felkiáltójeles ragaszkodása a valóságos tényekhez figyelmeztetés számunkra, előadók számára. Figyelmeztetés: vegyük őket komolyan, ne kápráztasson el minket dallamaik szépsége, invenciójuk bősége, higgyük el, komolyabb céljaik vannak az egyszerű gyönyörködtetésnél, meg akarnak rázni, meg akarnak változtatni minket. Hallgassunk rájuk, változzunk meg mi, s ne az ő történeteiket akarjuk ostoba módon megváltoztatni, ’újraértelmezni’, s az ő mély és komoly mondandójuk helyett – amit restek vagyunk felfogni – a magunk kis, aktuális igazságait odacsempészni.” A Székely László remekre szabott díszletei előtt játszódó darabra leginkább az „egyszerűen nagyszerű” frázis a találó. A jelenetek nincsenek túlbonyolítva, jól kimért színpadi játék, ügyesen komponált színek – profi előadás. A pénteki bemutatón nagyot alakított a László Boldizsár (Rodolfo, a költő), Kónya Krisztina (Mimi), Vajda Júlia (Musetta), Kelemen Zoltán (Marcello, a festő), Réti Attila (Schaunard, zenész), Altorjay Tamás (Colline, a filozófus) alkotta csapat, Boldi és Kónya Krisztina egy-egy szólóját többször köszönte meg tapssal a közönség. Az általános iskolások és egyetemisták mintegy negyvenfős kórusának szerepe is jól megtalálja helyét a darabban. Az operát két szereposztásban játsszák, galériánkban mindkét előadásból láthatnak képeket. A másik szereposztás Rodolfója Boncsér Gergely, Mimije pedig Pasztircsák Polina.
