A Szejmben, a lengyel parlamentben fogadták azt a magyar delegációt október 21-én, amely a Csongrád Megyei Önkormányzat által meghirdetett Lengyel Év jegyében a lengyel-magyar barátságra emlékeztető két kiállítás megnyitójára érkezett Varsóba. A küldöttség tagjai Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Magyar Anna, a Csongrád Megyei Önkormányzat elnöke, és Zakar Péter alelnök voltak. A magyar küldötteket Bronisław Komorowski, a Szejm marsallja, Stefan Niesiołowski, a Szejm marsallhelyettese és Zbygniew Romaszowski is fogadta, a lengyel Szenátus marsallhelyettese, valamint találkoztak a Lengyel Szejm Interparlamentáris Unió csoportjának lengyel-magyar baráti tagozatával. A nemrégiben még a megyeházán felállított „Fejezetek a lengyel-magyar barátság vészterhes éveiből, 1939-1945” és a „Szeged 1956” kiállítások ünnepélyes megnyitója a Szejmben a Lengyel Év megkoronázása volt – fogalmazott Magyar Anna. Előbbi kiállítást a rendező intézmény, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, Biernacki Karol, az utóbbit pedig Tóth István, a Móra Ferenc Múzeum osztályvezetője mutatta be. Az ’56-os eseményeket bemutató kiállítás amellett, hogy tudatosítja, hogy Szegeden pattant ki a forradalom első szikrája, kivitelezésében is rendkívül igényes, több varsói kulturális intézmény jelezte, hogy a szélesebb nagyközönség számára is látogathatóvá tennék ezt a tárlatot – számolt be az esemény sikeréről az elnökasszony. Magyar Anna azt is hozzátette: nagyon pozitívan, nagy örömmel fogadták a lengyel vezetők a kiállítást, a protokollrendezvény több tízéves lengyel-magyar barátsághoz kapcsolódó személyes emlékeket felidéző beszélgetéssé vált. A kiállításokat Lezsák Sándor és Zakar Péter nyitották meg. A közgyűlés alelnöke történész szemmel a 14 tablós, a lengyel-magyar barátság vészterhes éveit bemutató tárlathoz kapcsolódóan hangsúlyozta: a lengyel társadalomnak csak egy kisebb részében tudatosult még, hogy a magyarok mekkora segítséget nyújtottak 1939 és 1945 között a lengyel menekültek befogadásával. Ezzel szemben más szomszédos országok csekélyebb támogatásai nagyobb „kampányuknak” köszönhetően ismertebbek a lengyelek körében – e tárlat segít tényszerűbb képet kialakítani a látogatókban. Az alelnök azt is kiemelte: ezt a kiállítást szerencsésen egészíti ki az 1956-os, 22 tablóból álló tárlat, melyből pedig az világlik ki, hogy a lengyelek milyen nagy segítséget nyújtottak a forradalom évében a magyaroknak: vért gyűjtöttek, gyógyszereket adományoztak a sebesülteknek. A két kiállítás együtt a lengyel-magyar kapcsolatok egészét szimbolizálja – összegzett az alelnök.
