Kultúra

Kiállítás az altemplomban: „Isten (nem) egy zebra” - Panorámaképpel

Kiállítás az altemplomban: „Isten (nem) egy zebra” - Panorámaképpel

2009. szeptember 25., péntek
Kiállítás az altemplomban: „Isten (nem) egy zebra” - Panorámaképpel
Be kell vallanom, a posztmodern művészetről eddig nem sok kedvező tapasztalattal rendelkeztem, a „multikulturális fesztivál” szóösszetételtől pedig már a meghívó láttán felállt a szőr a hátamon. Ilyen előítéletekkel felszerelkezve tértem be minap a Dóm altemplomába, ahol a rendezvény ajánlója szerint „posztmodern installációk gondolatébresztő kompozíciói nyújtanak egyedi élményt”. Igen, az egyedi élmény megvolt. És valóban, gondolatok is ébredtek bennem. Ezek szerint, amit az altemplomban átéltem, elérte a célját… De vajon lehet célja a megbotránkoztatás egy keresztény fesztiválnak? Nem is tudom, hol kezdjem. Ha a teológia felől indulok el, tudom, hogy van egy közösségi istentapasztalat, amelyből a vallások megszülettek és emellett van egy személyes istenélmény, melyet az egyén él át nap mint nap. Nekem valamiért egyikbe sem fér bele egy olyan isten képe, akit egy betonkeverőből vagy egy összegyűrt hálózsákból kilógó zebracsíkos női láb jelképez. Persze, a következő kultuszminiszteri cím esélyesének sorait idéző felirat és az oltár díszítése láttán lehet, hogy mégis érdemes elgondolkodni rajta, milyen istenkép is él ma Magyarországon. (Hozzáteszem, Szőcs Géza gondolata így folytatódik: „Az Isten nem más, mint negyven madár, és lehet, hogy Zimurgnak hívják – felelte a bagoly. – De kérdezd meg másoktól is. Például a denevérektől.”) Ha a Szeged jelképének tartott, és a városba látogatók által is rendre megcsodált székesegyház méltóságát keresem, őszintén szólva felháborítónak is tartom, hogy a főpapok és a hajdani kultuszminiszter nyughelyéül is szolgáló altemplomban egy ilyen jellegű „performance” helyet kaphatott: zebracsíkos női torzóval és idegborzoló zenével. Ha pedig a jóízlés felől közelítek, akkor a disszonáns „hanginstallációkat” egy temetkezési helyen akár kegyeletsértőnek is nevezhetném, ami elborzaszthatja az elhunytakat látogató hozzátartozókat. Úgy gondolom, a vallásos művészetnek nem lenne szabad eltávolítania az egyháztól az embereket. Persze az is lehetséges, hogy egyszerűen csak én nem értem ennek a posztmodern izének és a katolikus egyháznak a viszonyát… Régen volt ilyen felszabadító érzésem az altemplomból kilépve. A rám sütő nap, a sárguló falevelek látványával és a Dóm téren jövő-menő emberek zsongásával megpróbáltam gyorsan feledtetni az imént látottakat. Azonban tartok tőle, hogy a csíkos lábak és a szinte fejfájást okozó zene még előjönnek néhány álmatlan éjszakámon, s talán akkor engem is elkezd gyötörni a kétség: mi van, ha Isten mégis (mégsem) egy zebra?

Az Altemplom - a kiállítás nélkül

Múzeumok éjszakája - Fogadalmi templom altemploma in Szeged
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.