Kultúra

Thealter – illúzió blog: negyedik nap

Thealter – illúzió blog: negyedik nap

2009. július 24., péntek
Thealter – illúzió blog: negyedik nap

Angyalszárny a színpadon

Nem feltétlenül ez a negyedik lesz az a nap, amire visszagondolva még évek múlva is csettinteni fogok. De abban egészen biztos vagyok, hogy feledni sem fogom könnyen.

Délután a Kisszínházban

Jean Cocteau

darabját láttam, és igazán nehéz beszélnem róla, hiszen olyan élethelyzetet próbál feldolgozni, amilyet jómagam nem éltem meg, vagy a feledés jótékony homálya fedi, ráadásul még nő sem vagyok. A

Melkvi Bea

által megformált, elhagyott nő gesztusait, vergődését a nyakörv és lánc szorításában sokáig távoltartással néztem. Talán a közepén jöttem rá, igazából az zavar, hogy a nő mozdulataiban a férfi rendező köszön vissza, mintha

Harsányi Attila

magát rendezte volna meg a nő szerepében. Melkvi Bea az általam hiányolt nőiességét csak az előadás után, a közönség tapsára másodszor is kilépve nyerte vissza.

Döbrei Dénes

elmondhatatlan hosszú címmel jelzett darabja szintén jelentős szelet a szerző-táncos magánéletéből, egy jóval korábbi előadás újraértékelése. A nagyon erős és szép szövegek ellenére az volt az érzésem, hogy a színpad két részre szakadt, a harmóniát jobbra/balra a felolvasószínház, a diszharmóniát az élőzene képviselte; e két oldalt Döbrei tánca és játéka kötötte össze. Mindeközben, a kivetítőkön, személyes momentumok váltották egymást. Ezért gondolkozhattam el, visszatekintve a délutánra, hogy magánéletünkről meddig lehet színházat csinálni. Abban biztos vagyok, hogy lehet. Sőt. De hol az a határ, amin túl a néző érdeklődése füstként illan el a semmibe? Hozzám hasonlóan sok Thealter-kövület van, akik velem együtt élték meg azt a pillanatot, amikor

Martinkovics Máté

megjelent a színpadon. Máté Thealter-gyerek, már akkor a fesztivál örök szereplője lett, amikor 15 évvel ezelőtt Kavics hasa kigömbölyödött. Éveken át néztük, amikor kisgyermekként, ragyogó szőke hajjal, tátott szájjal ült a színpad előtt a földön. Angyal érintette meg az angyal vállát. Ezt éreztük. Máté most a színpadra lépett a Zsinában, hátán ezüst angyalszárny. Meghatóan szép pillanat volt.

Aradi Kamaraszínház (Románia) – Szegedi Hetek Csoportja: Jean Cocteau: Emberi hang

előadó: Melkvi Bea díszlet és rendezés: Harsányi Attila

Kobez – Center Memoire du Corps – Nyári Mozi: Der Daphnisz – Döbrei Dénes: Ékezet (Accent aigu) – Hommage à Antoine de Saint-Exupéry, Sziveri János, Lálity István Történelmi dokumentarista játék egy felvonásban

előadók: Lábass Endre, Takács Borza Ákos, Döbrei Dénes, Matisa Petra Leona, Martinkovics Máté zenei munkatárs: Laurent Rochelle, Loic Schild fény: Lydie Carras videó és egyéb képi megnyilvánulás: Louis Dourran Az előadásban szövegek hangzanak el Sziveri János Szelidítés című művéből (az 1987. április 5-i ősbemutató szövegkönyve alapján)

Petró János

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.