Thealter – illúzió blog: hatodik nap

A Mennono csodálatosan szép alkotás.

Várnagy Kristóf

a mozgás határait túllépve, a keleti táncművészet eszközeit jól alkalmazva ámulatba ejtette közönségét. A táncos egy szobor merevségéből éledt fel, hogy a színpadon áradó kékséget ruhaként öltse magára.

E körforgással szép lassan a nézőket is beborította ez az egyszínű világ. Kár, hogy a tánc ennyire rövid volt. A Trace című kompozíciót már kevésbé értettem. Nem szokásom, de utána kellett olvasnom. Egy magányos férfi keservei. Így már minden érthető? Hiába kerestem kapcsolatot a darab táncai között, és hiába emlékeztettem magam az előző negyedórára. A kisördög már ott ült a vállamon. Kár, hogy a tánc ennyire hosszú volt.

Ivo Dimcsev

2005-ben mutatkozott be a Thealteren, és az akkori, igencsak emlékezetes előadással elérte, hogy Szegeden mindig nagy érdeklődéssel várják. Most is hamar elfogytak a helyek a pótszékekkel telezsúfolt Régi Zsinagógában. Dimcsev ezen az előadáson kevesebbet mutatott a táncművészből, ám annál többet az énekesből és színészből. Folyamatosan beszélt vagy énekelt, akár egy popsztár,

Bob Dylan

vagy country, egyre ment ezen az estén, de ha kellett, akár egy cyborg hangján is megszólalt. Szuggesztív személyisége állandóan biztosította számára a közönség érdeklődését, még azokét is, akik egy árva kukkot sem értettek angolul. Gyorsan elszállt az egy óra, a végén fényképeket rakott arca elé volt és mostani barátjáról, aztán azt a bizonyos fotót, amely után írásom címét kölcsönöztem, és legvégül egyet csontvázáról, amit már most felajánlott a tudománynak. A testével azonban még ő rendelkezik, ezt bizonyítva arcát több helyen megvágta, s az előadást már a szemébe s a szájába csorgó vér látványával kísérve fejezte be. Ahogy ő énekelte, nincs semmi baj vele. Valóban nincs, fantasztikus este volt.

Frenák Pál Társulata: Trace & Mennono

Trace

tánc: Várnagy Kristóf videó: Nemes Viktor fény: Tommy Trzaskus zene: Fabrice Planquette látvány, jelmez, koreográfia: Frenák Pál

Mennono

előadó: Várnagy Kristóf jelmeztervező: Sarah Diprospero zeneszerző: Fred Bigot fény: Marton János koreográfus: Frenák Pál

Ivo Dimcsev: Néhány kedvenc – munkabemutató

alkotó-előadó: Ivo Dimcsev

Petró János