Thealter – illúzió blog: első nap

Miközben fiatal barátom nagy sóhajjal tolta ki kerékpárját a régi zsinagóga udvaráról, „Jaj, megint egy ilyen nehéz nyitódarab”, az én sóhajom boldogan-elégedetten szállt a még éjszaka is forró nyári ég felé, „Istenem, milyen szépen-gyönyörű, nehéz nyitódarab”.

Persze előtte volt megnyitó is, dinnye, bor és beszélgetés a fák alatt. Már ekkor érezhető volt a várakozás, ha másban nem, azok számában mindenképp mérhetően, akik nem jutottak jegyhez a Nagy József Regionális Kreatív Műhely: Sho-bo-gen-zo – Az igazlátás ösvényei című előadására. A darabot a 13. században élt zen mester,

Dógen

főműve ihlette, mely az Igaz Harmónia utáni vágyról szól, az időt összesűrítő pillanat igazságának próbatételéről; a rögtönzés eszköztárával. Ez a könyv nemcsak a zen buddhizmus, hanem a keleti filozófia, kultúra lényegét is képviseli, legyen az akár indiai, kínai vagy japán; módszert nyújt a belső szabadság, a boldogság, az univerzális béke és az örök igazság megtalálására. Ennyit muszáj volt leírnom, hiszen titokban vagy bevallottan mindnyájan, akik beültünk egy órára a zsinagóga nézőterére, e belső szabadságra vágyunk.

Nagy József

koreográfiája és a két időutazó zenész szuggesztív színpadi jelenléte megadta a lehetőséget azoknak, akik ki tudták kapcsolni magukban a gonosz manót, a mindenáron megértés kényszerét és csak hagyták, hogy megtörténjen az előadás. Nem szégyellték, hogy a legváratlanabb pillanatban arcukon mosoly ragyog, ahogyan a táncosok arcán is felragyogott ez a „mosoly” a tánc végére. Ők voltak azok a szerencsések, akik kábán, de boldog öntudatban sétáltak ki a zsinagóga udvarára, nem akartak senkinek okos és meggondolt mondatokat mondani. Mert a szabadság, a béke és a harmónia csak úgy megtörtént, beleolvadt a pillanatba. Mintha lassú ölelések emlékei kísértek volna át a belvároson a dohos JATE Klubba.

Czene Zoltán

és a Szegedi Egyetemi Színház bemutatója más, ámde fogyasztható színházi élménnyel várt. Az ifjú rendező és színészei egy pillanatra sem akarták elhitetni velem, hogy kicsivel is többet látok, mint egy egyetemi társulat előadását. Nagyon helyesen. Mert az elhivatottság nem feltétlenül függ az élethelyzettől és kortól. Az illúzió, mint téma, szépen és követhetően visszajött, hogyan ragaszkodott elképzelt álomvilágához Don Quijote, az ellenségek és a hű szolga is. Majd a történet furcsa, de szórakoztató folytatásával, a klónozott lovag víziójával maga a szerző-rendező sem tudta, akarta elengedni ezt az álomvilágot. Rossz korban születtünk, ezért játsszuk a színházat, ezért teremtjük magunknak, ha csak egy órára is, a megkívánt életet. Ez így éppen jó volt.

Nagy József Regionális Kreatív Műhely: Sho-bo-gen-zo – Az igazlátás ösvényei

előadók: Nagy József,

Cecile Loyer

zene:

Joelle Leandre

(nagybőgő, ének),

Szelevényi Ákos

(fúvós- és ütőhangszerek) video:

Iván Attila

jelmez:

Aleksandra Pešić

kellékkészítő:

Alexandre de Monte

kellék:

Francia Gyula

fény:

Dobó László

hang:

Daniel Davčik

rendezőasszisztens:

Gemza Péter

jelmez, díszlet, rendezés: Nagy József

Szegedi Egyetemi Színház: Szerelmesek és Don Quijoték

szereplők: Sánta András, Manga Dániel, Kincses Kornélia, Erlauer Balázs, Molnár Tünde, Eller Éva, Hajdú Péter, Mizsei Viktor, Trabalka Cecília, Dohar G. Nándor mozgás: Seres István (Pipu) m. v. fény, hang: Szabó Gábor a rendező munkatársa: Galkó Janka írta és rendezte: Czene Zoltán Gyurkó László és Vészi Endre drámája alapján

Petró János