Fejezetek a rácjárások történetéből - Az újjáírt, újraértelmezett múlt

Rendkívüli történelmi tárgyú tanulmánykötetet mutattak be a Millenniumi Kávéház rendezvénysorozata keretében. Délvidéki S. Atilla Fejezetek a rácjárások történetéből - Lángoló temetők - Bemutató kötet c. művéről ifj. Fejős Sándor történész beszélgetett a szerzővel.

A

Délvidéki S. Atilla

írói álnév, melyet - mint megtudtuk - a szerző azért használ, mert amikor elkezdte kutatásait még dúltak a balkáni háborúk,

Magda Marinko

és emberei pedig büntetlenül garázdálkodtak a Vajdaságban. Nem hiányzott neki, hogy belékössenek. „A középkorú, szenttamási születésű szerző 3 gyermekes családapa. Történelem iránti érdeklődése, időigényes kutatásai és írói, alkotói tevékenysége nem teszi lehetővé, hogy tanári - vagy bármi más - állást vállaljon. (...) Szemben tehát a felsőbb elvárásoknak megfelelni kényszerülő történészekkel, szerzőnk a tudományos függetlenség ritka előnyével rendelkezik: nem befolyásolja semmilyen hatalmi vagy közéleti nyomás és befolyás." Délvidéki a délszláv háborúk elől Magyarországra költözött, és itt kezdett új életet. A magyar-szerb viszonyok iránti érdeklődése régi keletű, nem köthető a legújabb kori véres eseményekhez. 1985 óta kutatja ezt a 800 éves korszakot átkaroló tárgyat, időközben pedig Pécsett történelemtanári oklevelet szerzett. Érdeklődése középpontjában az 1848-as délvidéki vérengzések kiindulópontjának számító, a történetírás által eddig ismeretlen bácsszenttamási magyarirtás bizonyítása, illetve a felkutatott források részletes elemzése állt. Délvidéki egyébiránt is érdeklődik a tudományos rejtélyek iránt, elsősorban a magyar őstörténetről, a vallásbölcseletről és vallástörténelemről, a földtörténet titkairól stb. van szó.

A kávéházi beszélgetés során a közönség megtudhatta, helyesebb, ha a szomszédos országhoz tartozó területet Délvidéknek és nem a Vajdaságnak nevezzük, mert ez utóbbi elnevezést csak a hazaárulók használták, akik gyűlölték a magyarokat 1848-ban. Elmondta, hogy eddigi kutatásai során 12 kötetnyi anyag gyűlt össze, de ő sem tudja, mikor sikerül mindezt megjelentetnie. Ez a mostani bemutató kötet is magánkiadásként látott napvilágot. A provokatívnak számító rác elnevezésről Délvidéki elmondta, azért nem sértődhetnek meg a szerbek, ha egy másik népcsoport másként nevezi őket. Különben egészen a második világháborúig használatos és elfogadott volt a rác megnevezés. A szerző beszélt az állítólagos Kossuth-Sztratimirovity találkozóról is, ahol nem tudván dűlőre jutni az önálló szerb állam megalakulása ügyében, Kossuth szájából elhangzott a sokat idézett ominózus mondat: „Akkor döntsön köztünk a kard!" Délvidéki kutatásai szerint 1948. április 9-én nem is találkozott a két vezér, tehát az idézett mondat sem hangozhatott el, mindez a történelmi legendák körébe tartozik, egyfajta torzítás, történelemhamisítás. „A magyarság ekkor békét akart, nem állt érdekében viszályt szítania, háborút kezdeményeznie" - véli a szerző. - „A már akkor Nagy- Szerbia megteremtésén fáradozó politikusoknak, elsősorban Garasaninnak állt érdekében ilyképpen beállítania a magyarokat. 1848-ban tehát nem nemzetek estek egymásnak, ez polgárháború volt."

Fejős Sándor

elismerve a több mint 400 oldalas történelmi munka jelentőségét és komolyságát, többször is vitába szállt Délvidéki kétségtelenül merész, újszerű, néha meghökkentő állításaival. „... úgy vélem, méltán nevezhettük és nevezhetjük bizonyos szempontból „forradalminak" ezt a kötetet: azzá teszi a látásmód, a szerzői szemlélet kíméletlen következetessége és újszerűsége, a tömérdek, eddig föltáratlan történelmi tény, esemény, összefüggés bemutatása, vizsgálata." - írja a könyv előszavában Domonkos László közíró, szerkesztő, számos kötet szerzője.