Álom és valóság – a kettőségek kiállítása

Egy ifjú tehetség, aki képeiről azt vallja: fontos, hogy azokon kérdőjelek maradjanak, amelyek elgondolkoztatják a nézőt, és ezáltal vonják be saját világukba. Bubla Éváról van szó, akinek hétfőn nyílt meg önálló festménykiállítása „Álom és valóság" címmel a József Attila Tanulmányi és Információs Központban (TIK), melyet május 9-ig láthatnak az érdeklődők.

A kiállítást megnyitó

Máté Zsuzsanna

esztéta portálunknak úgy fogalmazott: egy fiatal pályakezdő művész csodálatos útkereséséről van szó, nagyon röviden fogalmazva a kiállításban a harmónia keresése, illetve annak megtalálása tükröződik: „A harmónia keresése mindig a kettősségeknek, a diszharmóniáknak, a szomorúságoknak a feltárásán keresztül történik, és egy fantasztikus szín- és érzelemvilágban fejeződik be."

A 24 éves festőművész 19 képe tekinthető meg a tárlaton, mely a Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítvány támogatásával és az SZTE Kulturális Iroda szervezésében jött létre. A képek temperával készültek. „Először elkészítem a kép színvázlatát, majd ezt szivaccsal összemosom, így egy izgalmas, véletlenszerű színhalmaz keletkezik - ez lesz az alapja a képnek. Ekkor tartok egy kis szünetet: teszek három lépést hátra, és megnézem, hol hiányoznak konkrétumok, hova kellenek erősebb vonások, majd a legszükségesebbeket visszafestem" - beszélt

Bubla Éva

a kép felépítésének folyamatáról. Alapvetően tájképeket és emberi alakokat ábrázoló munkákat állítottak ki. „Ha tájképet festek, mindig valamilyen hangulat, vagy érzelem fog el. Kifestem magamból, amit kivált belőlem a látvány. Nem feltétlenül az a kép célja, hogy hűen visszaadja a valóságot. Úgy alakítom azt át, hogy azokat az érzéseket, gondolatokat fejezzem ki, amelyek éppen bennem kavarognak" - vallja a művésznő.

A tájképeknél főként a pasztellos színek, a figurális képeknél a sötét és világos kontrasztja dominál. „Most leginkább ez a kettőség él bennem: egy képen és egy emberen belül a végletek megjelenése és keveredése. Egy-egy érzés, hangulat, a lényeg kiül az emberek arcára - ezt főként a tekintettel próbálom megragadni. Az alakok kifelé néznek, mégis befelé tekintenek" - beszélt képeiről Bubla Éva. Laikus szemmel feltűnő, hogy a nőalakok többsége meztelen. „A képek középpontjában egy lelkiállapotot áll. Az aktot azért választottam, mert ez adja vissza az ember kitárulkozását" - magyarázta a festőművész. Bubla Éva kedvenc képei között a Tanítványok és a Kétség című figurális képeket említi. Mint mondja, az utóbbi kapcsolódik leginkább a kiállítás címéhez - Álom és valóság -, hiszen az is valamiféle „két-ség", azaz kettősség. „Elsőre olyan, mintha élesen elválna a két véglet, valójában viszont szerintem a lényeg ugyanaz, csak nézőpont kérdése minden" - magyarázta Bubla Éva. A címet az ihlette, hogy valóságszerű a képek ábrázolásmódja, de mégis van bennük valami álomszerű, amely kicsit túllép ezen a materiális világon - árulta el a festőművész. Bubla Éva jelenleg amerikanisztika szakos államvizsgájára koncentrál, utána pedig rajzos irányban szeretne továbblépni. Fél évig alkalma nyílt rajzot tanítani - a Tanítványok című képe pont erről az időszakról szól -, ennek folytatásaként vagy rajztanítás, vagy galéria szerepel a tervei között, de mindenekelőtt festészetének további kibontakoztatása.