„A 70-es években nagyapám gyakran megfordult Szegeden, ide járt kúráltatni a fájó lábát. Megkértem, hozzon nekem 6x9 cm-es fotópapírt, mert ekkor kezdtem komolyabban érdeklődni a fotózás iránt. Meg is jött a várva várt küldemény, én meg kinyitottam, hogy megszámoljam, megvan-e a 100 darab, amennyit írt a dobozon. 60-nál ráuntam, még szerencse, mert fényérzékeny papírról lévén szó így legalább valamennyi megmenekült és nem kellett kidobni. Ez volt az első kapcsolatom Szegeddel."
Novák Misi
szabadkai barátom mesélte ezt a kedves sztorit a Millenniumi Kávéházban megrendezett kiállításmegnyitó után, ahol 32 rendhagyó fotóval mutatkozott be a közönségnek. Azért rendhagyóak, mert a lomográfia eszközeivel készültek, amit sajátos életérzésnek nevez a szakma. A bolondériát egy osztrák cég indította útjára, nevét a szovjetorosz LOMO (a Szmena 8M gyártója) után kapta. A lényeg, hogy a fotókat minél silányabb, hitványabb géppel illik készíteni, megteszi a Tesco gazdaságos is. A gép mindig legyen nálunk, nem kell a keresőbe nézni, távolságot sem szükséges állítani, csak önfeledten exponálni. Ha kész a tekercs, elő kell hívatni a filmet, majd papírképeket készíteni róla. A vegyszer véletlenül se legyen olyan, amilyent a filmhez ajánlanak. A szerencse, mint látjuk, meglehetősen fontos szerepet kap a végső produktum kialakításában. Ha szerencsénk van, érdekes sávokban és foltokban fényt is kaphat a filmünk. A kiállításmegnyitón
Papp Ferenc
budapesti újságíró a technika jól felismerhető jegyeit ecsetelte: „egész generációk nőttek föl az első számú kelléken, a Szmena 8-as fényképezőgépen..., hogy ez a ténykedés sikeres volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy Novák Mihály az elmúlt szűk egy esztendőben két igen jelentős fotográfiai díjat is elhozott fotóival." A másik turpisság, amivel Misi előrukkolt Szegeden, az a „0-ik képkocka" rejtélye volt. A szerző találmányát
Veréb Simon
fotóriporter kolléga kísérelte megvilágítani. „Misi felismert a 0-dik képkocka jelentőségét, sőt a képzőművészet eszközeivel még gazdagította is azt." Hét éve kezdődött a történet, amikor szerzőnk egy képzőművészeti táborban kitalálta, hogy a 0-dik képkockára kattintva odaadja a végeredményt a festőknek, gondolják tovább saját eszközeikkel az alkotást. Senki sem láthatta a másik munkáját, csak kiállításkor derült ki, kit mire inspiráltak Misi képei. Nos, ezekből a sokszor meghökkentő, újszerű megoldásokból kaptunk most ízelítőt Novák Mihály képeinek közvetítésével.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.