A művészet a kapocs a szabad és a zárt világ közt

A Szegedi Fegyház és Börtön kilenc fogvatartottjának ötven alkotása látható keddtől a szegedi IH Rendezvényközpontban; a tárlat egy, az intézetben meghirdetett pályázat eredményeként jött létre.

Kereten kívül címmel az elmúlt év őszén hirdetett képzőművészeti pályázatot a Csongrád megyei Igazságügyi Hivatal, valamint Szegedi Fegyház és Börtön. A kiírásban szerepelt, hogy az alkotások tükrözzék a börtönéletet, a szabadság hiányát, a kitaszítottság érzését, a zárka világát. Az alkotóknak önarcképet és egy rövid bemutatkozó írást is, kellett készíteni a festményekhez, grafikákhoz. A képeket

Szekeres Ferenc

grafikus,

Rudisch Tibor

klinikai szakpszichológus és

Galkó Bence

színművész értékelte. A zsűri úgy döntött, hogy ötven alkotás szerepelhet a kiállításon. A május 25-ig látható tárlat megnyitója előtt

Huszár László

bv. dandártábornok, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának főosztályvezetője az MTI-nek elmondta: az alkotás és a művészet az egyik leghasznosabb és legerősebb eszköz, amellyel a börtön zárt világát közelebb lehet hozni a civil élethez. Ehhez hasonló híd a börtön falain belül nem nagyon adódik. Fontos, hogy valami megtörje az időtlenséget, hiszen sokuk esetében több évtized börtönbüntetésről van szó. Valószínű, hogy akik meg tudnak tapadni újra a társadalom szövetében, azokat a tudásokat is alkalmazzák majd, melyeket a börtönben szereztek, bár nyilván más hangsúlyt kap majd adott esetben a művészet - tette hozzá a dandártábornok. A civil megnyitót követően a börtönben is ünnepet tartottak az alkotóknak a kiállítás alkalmából.

Kiszely Pál

dandártábornok, a börtön parancsnoka elmondta: az ilyen akciókkal lehetőség nyílhat arra, hogy a külvilág kapcsolatba kerüljön a fogvatartottakkal, akik így bebizonyíthatják, hogy hatékony munka folyik a falakon belül. Amennyiben az alkotók egyetértenek, egy kiállítássorozat veheti kezdetét, az internetes megjelenés mellett ugyanis látható lenne a tárlat Budapesten és Szolnokon is - jelentette be a parancsnok. A pályázat első helyezettje,

Pécz Zoltán

az MTI kérdésére válaszolva a művészeti múltról kifejtette: rajzolni gyerekkora óta szeretett, a festésre azonban nem állt rá a keze. Mivel élete során viszonylag sok időt töltött a börtönben, a rajz és az alkotás mindig segített. 2004 karácsonyán egy festőtől ecsetkészletet kapott. Onnan nem volt visszaút, ki kellett próbálnia, és azóta le sem teszi az ecsetet - mondta. A pályázatra sok képet készített, de a kezdeti alkotásokon érezni lehetett a témához, azaz a börtönhöz való ragaszkodás kötelességét, ezért azok nem is sikerültek igazán jól. Végül, mikor már a bezártság más oldalait tudta megfogalmazni, azaz azokat a dolgokat, melyek hiányoznak, végül jó képek születtek.