Az első hangzásra furcsának ható műfajpárosítás már három éve jól működik - erről kedd este a szegedi közönség is meggyőződhetett a zsúfolásig megtelt Kisszínházban. A Rendezvényház Kht., a Csongrád Megyei Önkormányzat és a Wass Albert Baráti Társaság szervezésében egy olyan színházi jellegű zenés előadást mutattak be, ahol ugyanolyan szerepet kapott a színpad középen álló, hímzett terítővel borított íróasztal vagy a kopott, régi írógép, mint az elektromos gitár vagy a zongora.
Wass Albert
alakját és élettörténetét
Simó József
idézte meg az író verseinek és prózai műveinek részleteit elmondva, mintha csak az erdélyi gróf személyesen villantott volna fel pillanatokat önéletrajzából. Ezeket a szövegeket többször kísérte a zenekar tagjai által játszott halk zene, ami - akár egy rádiójátékban - kiváló hangulati aláfestést biztosított az elhangzott szavaknak. A zene és az irodalmi szöveg egysége, összekapcsolódása az egész est folyamán kitűnően működött: a végszó-szerű idézetekre az Ismerős Arcok (akiket
tavaly októberi koncertjük előtt mutattunk be
) saját dalaival felelt, majd az utolsó taktusok után a mesélő onnan vette fel ismét a történet fonalát, ahol korábban abbahagyta. A szövegek válogatásában nemcsak a nagy író életének megidézése volt a cél, hanem olyan örök érvényű alapelvek, szentenciák hangzottak el, melyeket felidézve akár egyéni vagy nemzeti szintű nevelési programot is összeállíthatnánk.
Wass Albert
Wass Albert életének alapját Istenbe vetett hite határozta meg, ezért is tért vissza rendre az erről szóló hitvallás, mint például ezek a sorok: „Mert az Isten nékem, míg másnak csak támasz, nékem menedékem, végső menedékem". A megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire lehet építeni - hangzott el a gyermekkort idézve, majd a külföldi tanulmányok utáni hazatérésről és otthoni boldogulásról, célok kereséséről szóló szavak után a zenekar így válaszolt: „Hogy magyarként éljük a jövőt: Ameddig azok döntik, mi ültetjük addig a fenyőt". Egy ma is megszívlelendő gondolat - „Család nélkül az ember semmi" - és a jövőre vonatkozó parancs - „A jövő Magyarországa számára nem vagyontárgyakat kell hagyni, hanem magyar gyermekeket!" - együttesen adták meg e fontos társadalmi kérdésre Wass Albert válaszát is. Simó József az est során többször jelképes öltözék-váltásokkal utalt az író életének és a történelem fordulópontjaira. A dolgozószobai kényelmes viselet, az erdőmérnöki munkára utaló ruházat után katonasapkát húzva mondta el véleményét a háborúkról és a román megszállásról. „Egy élő igaz magyar többet ér tíz halott hősnél", vagyis a revíziót előkészítő katonai akciók tervezése helyett szerinte a nemzetfogyás megállítása lett volna az egyetlen mód a magyarlakta területek visszacsatolására.
Az est címéül választott szavak az író ars poetica-jában (Ez a dolgunk: hidat építeni múlt és jövendő közé és beleépíteni magyar-voltunk büszkeségét, örömét - a magunk jó példájával elöl járva) és a zenekar egyik dalában (
„Építsünk hidat tiszta szavakból határok fölé"
) - is központi szerepet kapott. Ebben a szétszakított országban csak így kerülhetnek egymáshoz közelebb az emberek. Mivé lett ez a nemzet? - kérdezi elkeseredetten Wass Albert, s válaszától - amit akár ma is írhatott volna - nem derülhetünk fel: „Koldussá vált felszabadult honában, / züllött idegen eszmék napszámosa! / Megtagadva dicső őseit, / idegen rongyokba öltözve / árulja magát minden utcasarkon / dollárért, frankért, márkáért, / amit idegen gazdái odalöknek neki! /Hát magyar földön már nem maradt magyar / ki ráncba szedné / ezt az ősi portán tobzódó / sok-száz idegent? / Ébredj magyar! / Termőfölded másoknak terem! / Gonosz irányba sodor / ez a megveszekedett új történelem!" Van azonban remény: az író megfáradva, de bizakodva úgy fogalmazott, a hitványok győzelmét látva ne keseredjünk el, mert a nemzet hatalma nem számokban, hanem lélekben él. Mossuk le „magunkról mindazt a piszkot és szemetet, amit a történelem árvize reánk rakott" és adjuk vissza a szavak igazi jelentését és erejét. Használjuk újra eredeti értelmében a „tisztesség, becsület, hűség, igazság" szavakat, és gyűlölködés helyett nyújtsunk kezet minden magyarnak - csak így emelkedhetünk újra nemzetté. Simó József tudatosan fejezte be reménykedő szavakkal a nem könnyű sorsot végigélő Wass Albert megidézését: „És az Úr-Isten erőt ad újra, hogy megszabadulhassunk a gonosztól és építhessünk együtt egy szabad és igaz új Magyarországot!"
Simó József a műsor zárásaként - szerepéből kilépve - megosztotta a hallgatókkal a 100 éve született erdélyi íróhoz kötődő személyes élményeit is: hogyan szervezte meg az első hazai irodalmi estet Wass Albert műveiből 1995-ben, hogyan jutott hozzá az író címéhez és tudott ezáltal levelezni vele, illetve miként vált ő a Czegei Wass Alapítvány magyarországi részének vezetőjévé és az irodalmi hagyaték egyik gondozójává. Személyes és megható gondolatokat hallhattunk egy világrészeken átívelő barátságról író és őszinte tisztelője között. Az utolsóként elhangzó búcsúverset Simó angol változatban találta meg az elhunyt író asztalán. Ő maga fordította le és azóta
zárul minden estje.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.