130 évvel a nagyárvíz után: Séta Tisza Lajos gróffal

Komoly bajusz, még komolyabb szakáll - hétfő délután egy séta erejéig visszatért a Szeged újjáépítését irányító gróf Tisza Lajos (1832-1898), akit Mihály Illés, a Tourinform Iroda vezetője személyesített meg, hogy a csütörtöki, a Dél-alföldi Idegenvezetők és Országjárók Egyesülete által szervezendő Újjászületési sétára hívogassa a járókelőket.

Itt állunk a Klauzál téren,

Mihály Illés

, alias

Tisza Lajos

gróf úr megnyerő kalapjában éppen bajuszát igazgatja, közben elmondja, a mai séta apropóját az adta, hogy közeleg a szegedi nagyárvíz 130. évfordulója. „De mi soha nem a pusztulást ünnepeljük, hanem az újjászületést" - szögezi le Tisza Lajos, aki szegedi újjáépítési munkáiért a királytól 1883-ban grófi címet kapott, a Tisza-parti város pedig díszpolgárává választotta, és megkapta a borosjenői és szegedi Tisza Lajos jelzőt. Egy kicsit kiugrik a Tourinform vezetője a gróf bőréből, és elmeséli, hogy tavaly

Lechner Lajosnak

öltözött, tervei szerint ugyanis a szegedi újjáépítéshez fűződő nagyok alakjait ölti majd magára. Az elpusztult várost Lechner tevei alapján építették újra, mellette pedig ott kell lennie Tisza Lajosnak, aki teljhatalmú kormánybiztosként rengeteget tett a városért - mondja Mihály Illés, aki a grófból abszolút naprakész, és az életmű tanulmányozásából levonja a konklúziót: a maga korában is olyan embernek kellett lennie, akit nagy tisztelet övezett. Elindulunk a Tisza-partra, hogy szemügyre vegyük a vízszintjelző mércét, közben a gróf mesél: 1879. március 5-én tetőzött Szegednél a Tisza, amikor átszakadt a petresi gát. Egy héttel később, március 12-én hajnalra öntötte el a várost Rókus felől. Hatezer ház és kétszázötven halott - ekkora mértékű pusztulással érkezett meg a reggel azon a bizonyos napon. A tragédia romjain azonban a szegediek hihetetlen szorgalommal négy év alatt újjá - és a korabeli visszaemlékezések szerint is - még a korábbinál is szebbé építették városukat. 2006 áprilisában megmutatta a jelenkornak is a folyó, hogy milyen félelmetes tud lenni, hiszen a mai partfaltól csupán 30-40 cm-rel volt lejjebb a víz - emlékeztetett a gróf.

Továbbmegyünk, másik állomásunk a Széchenyi tér, ahol

Fadrusz János

1903-ban készített és 1905-ben felavatott Tisza-szobrát keressük fel, mely a Városházával pont szemben áll. A szobor érdekes-tragikus történetéhez tartozik, hogy Fadrusz a gróf alakjának befejezése után meghalt, ekkor

Szécsi Antalt

kérték meg a szobor folytatására, ám ő a megbízatás átvétele után szintén elhunyt, így a ma látható szobor mellékalakjait végül

Rollinger Gaál Rezső

faragta. Hogy mennyire szerették a szegediek Tiszát, azt az is jól mutatja, hogy két utcát is neveztek el róla: a Tisza Lajos körutat és Alsóvároson egy utcát is. „Tiszát alighanem az ragadta meg, hogy hogyan tud megfelelni ennek a kihívásnak" - mondja a gróf alteregója - „hiszen rengeteg olyan vád érte, hogy a miniszterelnök, Tisza Kálmán öccseként a rokoni szálak révén kapta ezt a megbízatást; korábban egyébként közlekedési és közmunka miniszter is volt." A gróf csak a munkának élt. Az egyik legjelentősebb ötlete a kártalanítás megoldása volt: meghatározták, hogy 10000 forint az a vagyon, amelyből újra lehet kezdeni egy életet. Akinek ennyi vagyona maradt, az nem kapott kárpótlást, akinek nem, annak járt támogatás. Következetes volt a szegényekkel, és nem tett kivételt a gazdagokkal - összegez Illés Mihály. Március 12-én a Dél-alföldi Idegenvezetők és az Országjárók Egyesülete ingyenes történelmi sétával várja az érdeklődőket 10 órára az Árvízi emlékműnél, ahonnan a klinikák mellett, a Dóm téren át a Dóm és a Somogyi-könyvtár érintésével a történelmi vízmércéig vonulnak majd.

A városban március 11-től 15-ig szerveznek programokat,

melyek az „újjászületés ünnepe" cím alatt a katasztrófa utáni óriási erőfeszítésre és élni akarásra, az újjáépítésre emlékeztetnek.