Közéleti Kávéház: Virtuális városséta Dubrovnikban

Virtuális sétát tehetettek a horvát város és kikötő, Raguza - a mai Dubrovnik - utcáin azok, akik részt vettek Juhász Ágnes PhD-hallgató - Szegedi Tudományegyetem Történettudományi Doktori Iskola medievisztika program - hétfő esti előadásán, melyre a Közéleti Kávéház szervezésében került sor a Somogyi-könyvtár zeneszobájában.

Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a könyvtár zeneszobája szó szerint „túlcsordult", és még az ajtóban is álló érdeklődők hegyezték kíváncsian a fülüket. Nemcsak hallani, de látnivaló is volt bőségesen: a 7. században alapított várost térképekkel, fényképekkel, sőt épületalaprajzokkal mutatta be a doktorandusz. Raguzának már a 10. században három városnegyede volt. Dubrovnik néven a várost először 1189-ben említik, és a szó erdős vidéket, illetve tölgyet jelöl - jóllehet az erdős területekből ma már nemigen van. Már a 14. században kialakult a mai városforma. A városhoz tartozó tengercsatornát feltöltötték - ez ma a város főutcája. A város védőszentje Szent Balázs, akinek kis szobra a város több nevezetességén szerepel, így például a Pile kapun, ahol bal kezében a város makettjét tartja. A szobor alatt három márványból készült fej látható - ezek ihlették

Jókai Mór

: A három márványfej című művét - utalt

Juhász Ágnes

a magyar vonatkozásra. Egyébként máig nem tudni, kiket ábrázol a három fej, valószínűleg apácák és egy szerzetes képmásai lehetnek. A 13. század elején telepedtek le a városban a ferencesek, akik később templomot és kolostort is építettek itt. A ferences kolostorban - mai szóval élve - „gyógyszertár" is működött, és itt őrzik Szent László karereklye-tartóját. A város hétköznapjait gyakran keserítették meg földrengések, melyekről a mai napig hallani híradásokból, 1667-ben egy különösen súlyos rengés a főutcán álló nemesi palotákat is romba döntötte. Szemezgetve a látványosságok közül, a hallgatóság megcsodálhatta az 1510-es években emelt Sponza palotát, kapuján a felirat - DOGANA, azaz vám - máig jelzi egykori funkcióját: vámház és pénzverőház volt, ma levéltár. A kapunál megcsodálható a város címere is, a 14-16. században az Árpád-házi királyok címerét használták fel, hiszen 1358-tól Dalmácia a Magyar Királysághoz tartozott. A 16. századtól azután a címerben az ezüstsávot felváltotta a kék. Láthattunk még régi vásárteret és gabonaraktárat, az egyik legfontosabb és legszebb épületet, a Rektor palotát - a rektor a város első emberét jelentette, s bár a 14. század közepén a város a Magyar Királysághoz tartozott,

Nagy Lajos

megadta a raguzaiaknak a jogot, hogy az első embert maguk válasszák meg. A rektor egyébként reprezentatív tisztséget jelentett. A Rektor palotából át lehetett menni a Nagytanács termébe, az átvezető kapu fölötti felirat emlékeztette a városi elöljárókat, hogy felejtsék el magánügyeiket, és a közügyekkel foglalkozzanak. Megcsodálhatták a résztvevők sok más mellett a raguzai katedrális képét is - melynek építését a legenda Oroszlánszívű Richárdnak tulajdonítja -, a domonkosok templomát, a Halpiac kaput, sőt, egy egykori hajóépítő műhelyt is. Végül az utolsó képek között a jelenbe vezetett a Franjo Tudman híd, melyet az 1990-es években építettek, és Horvátország egykori köztársasági elnökéről kapta nevét.