Magyarellenességből jeles: Csehszlovákia megálmodója

Edvard Benes cseh politikus ott bábáskodott a történelmi Magyarország felszámolásánál, a trianoni békekötés feltételeinek kialakításánál, és egyik létrehozója volt a magyarellenes kisantantnak. A második világháború utáni benesi politika következtében hárommillió németet és több mint kétszázezer magyart üldöztek el Csehszlovákiából. Gulyás László hiánypótló monográfiájában érdekes adalékokat olvashatunk a magyar nemzet huszadik századi történelme szempontjából az egyik legfontosabb, nem magyar közép-európai politikusról.

A gödöllői Attraktor Kiadó gondozásában tavaly jelent meg

Gulyás László

"Edvard Benes. Közép-Európa koncepciók és a valóság" című, több mint ötszáz oldalas monográfiája. Gulyás László történelem és földrajz szakon végzett a szegedi egyetem bölcsészkarán 1991-ben, majd közgazdaság-tudományi és menedzsmenttanulmányokat folytatott. Többször volt lehetősége külföldön tanulni és kutatni. A Balkán történetével és az újgörög nyelvvel a görögországi Aristoteles University ösztöndíjasaként ismerkedhetett meg alaposabban, Németországban pedig politológiai ismereteit bővítette. 1998 óta a Szegedi Tudományegyetem oktatója, jelenleg a mérnökkaron egyetemi docens. A bölcsészkaron évek óta tart a két világháború közti magyar külpolitikát bemutató kurzusokat. Gulyás úgy véli:

Benes

- akinek életművét 1988 óta kutatja - az egyik legfontosabb, nem magyar közép-európai politikus a magyar nemzet huszadik századi történelme szempontjából. Gulyás László munkájában - miközben bemutatja a csehszlovák politikus életének fontos mozzanatait is - Benes négy Csehszlovákia (pontosabban Közép-Európa-)koncepciója fényében mutatja be politikai pályáját. Az első koncepciót 1908-ban a dijoni egyetemen megvédett doktori disszertációjában foglalta össze Benes, a másodikat az első világháború éveiben párizsi emigrációjában dolgozta ki. Edvard Benes ezen második koncepciójában, a Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot! (1916) című munkájának ötödik fejezetében (A cseh-szlovákok és a magyarok: Egy legenda, amit szét kell rombolnunk) is megfogalmazta, hogy szerinte a magyarság a tizenegyedik század óta elnyomásban tartja a Kárpát-medencei szlávokat, akiket erőszakkal magyarrá akar tenni. „A három millió szlováknak - írta Benes az első világháború idején - három képviselője van a budapesti parlamentben. Ma Magyarországon teljesen keleties rendszer a jellemző. Nincs hely arra, hogy elmeséljem a sok kegyetlenséget, amit a magyarok a szlovákokkal és a jugoszlávokkal szemben elkövettek, és amelyek miatt még inkább utálat tárgyai a szlávok körében, mint a németek. Fél évszázad óta végzik intrikájukat, minden nyomorult eszközzel magyarizálni akarják a szlovákokat. Egyes vidékeken ez sikerült is nekik." A fejezet zárógondolataiban a nyelvi és etnikai határokra utalva így fogalmazott a cseh politikus: „Nem csak meg kell semmisíteni Ausztriát, hanem először le kell választani róla Magyarországot, a magyarokat és a németeket el kell választani egymástól, csak az általuk lakott területeket szabad meghagyni nekik és fel kell szabadítani a szlávokat."

A fönt említett munkában lefektetett elvek mentén jött létre a győztes antant hatalmak támogatásával a Csehszlovák Köztársaság 1918-ban, amelynek minden kormányában - 1935. évi államfővé választásáig - Benes volt a külügyminiszter. A cseh politikus ott bábáskodott a történelmi Magyarország felszámolásánál, a trianoni békekötés feltételeinek kialakításánál, és egyik létrehozója volt a magyarellenes kisantantnak. A harmadik és negyedik koncepcióját már ismét az emigrációban (a csehszlovák állam 1938-as fölbomlása után) fogalmazta meg az 1940-es évek elején. Részben ezek alapján az 1945 utáni csehszlovák vezetés megfosztotta a felvidéki magyarokat állampolgárságuktól és anyanyelvük szabad használatától. Benes 1945 tavaszán és nyarán több fórumon is kifejtette - így például 1945. február 16-i rádióbeszédében -, hogy Csehszlovákia nemzetállami létének elengedhetetlen feltétele a magyarságtól és a németségtől való megszabadulás. Mint csehszlovák köztársasági elnök 1945. augusztus 2-án bocsátotta ki a 33/1945. számú dekrétumot, amely a magyarokat és a németeket megfosztotta csehszlovák állampolgárságuktól. 1945. október 1-jén pedig lépett hatályba a 88/1945. számú elnöki dekrétum, ami alapján a tizenhat és ötvenöt év közötti korú férfiakat és a tizennyolc és negyvenöt év közötti életkorú nőket közmunkára lehetett kirendelni lakóhelyüktől távol eső vidékekre is. Ez képezte később a magyarok tömeges internálásának jogi alapját. A második világháború utáni benesi politika következtében hárommillió németet és több mint kétszázezer magyart üldöztek el Csehszlovákiából. A csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel (1948. február) után három hónappal Benes lemondott az elnöki posztról, s nem sokkal később - politikai mozgásterének végleges beszűkülése után - meghalt. Hogy az egyszerre történelmi és közgazdaságtani doktori fokozattal is rendelkező Gulyás László könyve hiánypótló munka, arra bizonyíték lehet, hogy a most megjelent kötetet megelőzően 1943-ban, vagyis még Edvard Benes (1884-1948) életében adtak ki magyar nyelvű földolgozást a cseh politikusról. A kötetet - amelynek egyötödét a hivatkozások jegyzéke és a tekintélyes számú (magyar, angol, német, cseh nyelvű) fölhasznált irodalom teszi ki - a huszadik századi magyar és európai történelem iránt érdeklődők haszonnal forgathatják.