Vízkereszt: Háromkirályok vize

„Vízkereszt napja Boldogasszony havának hatodik napjára esik (...). Micsoda nevei vóltanak ennek az innepnek? Mondották ezt epifániának, megjelenésnek innepének, mert ezen a napon jelent meg az új csillag a bölcseknek. (...) Vízkeresztnek nevezték a magyarok. Miért? Egyáltaljában a Krisztus vízzel való megkereszteltetésének emlékezetére. A görög eklézsia ezen a napon a Krisztus megkereszteltetését emlegeti, melyre nézve vizet szentel, beleütvén háromszor a keresztet, azt hintezi az emberekre és tartja orvosságnak. Az egyiptomi keresztyének pedig azon a napon megferedtek, annak emlékezetére, hogy Krisztus azon a napon keresztelkedett meg a Jordánba: a folyóvizekbe mártották a gyermekeiket, azokból edényeikbe merítettek, bizonyos ceremóniával megszentelték, házaikban mint orvosságot, úgy tartották." A

Bod Péter

által a XVII. században leírt szokásanyag jó része máig elevenen él.

Házszentelés

A liturgikus vízszentelés már vízkereszt vigíliáján, a délutáni órákban megtörtént, másutt erre vízkereszt napján a délelőtti vagy a reggeli mise kezdetekor került sor. Az egyház a vízzel együtt tömjént és krétát is megszentelt, sőt, volt, ahol sót, kenyeret, almát, hagymát is, s ezek a szentelmények gonoszűző szerként szolgáltak. Volt, ahol a család legöregebb tagja vitte haza a szenteltvizet, máshol az asszonyok. A ház földjére (négy sarkába) loccsantottak kereszt alakban, hogy a gonosz szellem hatalmát megtörjék, s közben azt mondták: „Isten áldása legyen a házon!" A szenteltvízből mindenki ivott egy keveset, a gyerekeknek is adtak egy-egy kortyot, hogy jók és egészségesek legyenek, a látogatókat pedig megszentelték, hogy a ház tiszta maradjon, a rossz szellem be ne lépjen oda. Az ólban és az udvarban is locsoltak szét a megszentelt vízből, ezzel óvták meg az állatokat, az egész portát. A mágikus erejű szert a továbbiakban a szekrény vagy a sublót tetején őrizték (nem dugták be az üveget, mert angyalka ült rajta), csak különleges alkalmakkor használták (például tyúkültetéskor megszentelték vele a fészket, a tojást, a kotlót, hogy áldás legyen rajta). Égzengéskor, villámláskor, nagy viharkor szintén előkerült, hogy óvja a házat. A halott ravatala elé is öntöttek (egy kisebb szenteltvíztartóba), hogy a látogatók megszenteljék vele a holttestet. Szegeden abba a szenteltvízbe, amellyel a halottat meghintették, az eltett karácsonyi morzsából, csíkmákból is szórtak. A szegedi tájon a fogfájóst olykor még manapság is olyan vízből borogatják, amelybe előzőleg a Háromkirályok vizéből öntöttek. Kenyérsütéskor a tésztába is tettek egy keveset, régebben ezzel szentelték meg a Boldogasszony ágyát, s csöppentettek belőle az újszülött első fürdővizébe is, meglocsolták vele a vetőmagot, az új szerszámot, az új jószágot, az esküvőre induló menyasszonyt, vőlegényt stb. A pap a megáldott krétával sorra felkereste hívei házát, s a bejárat fölötti szemöldökfára felírta a

G+M+B

-t, a három király (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) nevének jelét. A szentelés egyúttal koledálás, vagyis ajándékgyűjtés, valamint lélekpénz beszedése is volt egyúttal. (A papság vízkereszt-napi alamizsnagyűjtéséről

Galeotto Marzio

a XV. században mint jellegzetes magyarországi jelenségről emlékezik meg.) A pap és kísérői fáradságuk jutalmául természetbeni ajándékokat (sonka, gabona, bor, tojás, bab stb.) és pénzt kaptak. Szentelés után a papnak le kellett ülnie, mert különben a tyúkok nem kotlottak volna, majd a gazdasszony a kapuig, vagy egész utcahosszan elkísérte, hogy hosszú kendere legyen. A lányok szerelmi varázslata abból állt, hogy gyöngykalárisukat - hogy az érkező pap biztosan átlépje - a küszöb mellé/alá dugták. Tudták ugyanis, ha azt a párnájuk alá teszik, megálmodják a jövendőbelijüket.

Háromkirályjárás

A legtöbb katolikus helységben esti harangszó után elindultak a háromkirályok ünnepet köszönteni. A vízkereszti köszöntésnél a XVI. század óta szokásos a csillagének, a csillagozás. Máig vannak olyan falvak, ahol a gyerekek (fehérbe öltözve, oldalukon karddal, fejükön csákóval, a „napkeleti" kezében kiugratható csillaggal) háromkirályok képében házról házra járnak. A háziak „Szabad!" kiáltására bemennek, megállnak az ajtó mellett, s előadják a betanult dramatikus játékot (gyümölcsöt, szalonnát, pénzt, tojást kapnak érte) Isten áldását hagyva a házon: „Házadra maradjon sok Isten áldása,/Újulás, vidulás a házigazdának."

Időjóslás

Ha vízkereszt napján süt a nap, hosszú tél lesz, ha megcsordul az eresz, vagy megfutamodik a lószar az utcán, nagy hideg következik, ha esik, korán kitavaszodik.